Nagy Horváth Ilona : KOMAROM TI ASPETTA

2014. 12. 14.
Komárom vár téged!

 

 

Kedves Toronytársak,

 

a korábban megbeszéltek szerint 2014. 12. 14-én újra találkozunk Komáromban.
Idén egy jó kis kemence mellé invitállak benneteket Szőnyi Feri (világbajnok ultratriatlonista, sokszoros iron man) barátom olasz éttermébe. Képzeljétek, Ferinél a pizzák ott készülnek előttetek, igazi kemencében sülnek, a borok finomak, az épület hangulatával pedig még maga a Keresztapa is elégedett volna. Persze ha inkább valami könnyű salátát szeretnél inkább vagy egy markánsabb tésztát… semmi akadálya, hamarosan hozom az étlapot.

 

 

A helyszín tehát: 2900, Komárom, Sport utca 4.

 

 

Az út túloldalán a Vasmacska panzió, egy saroknyira a Tulipán hotel, háromra a Corner hotel, négyre a Karát és a Forrás hotel várja a szállóvendégeket.

 

 

Mint hogy nekem ez már bőven belelóg a karácsonyi hajrába, a megszokott 16 óra helyett 17órakor kezdünk, hogy előtte legyen időm kidolgozni magam. 🙂

 

 

De addig is sok ám a dolgunk! Indul a táblázattöltés!

 

Szeretettel várlak benneteket. 🙂

 

 

1.

Nagy Horváth Ilona

Csak ne mondd

NHI

2.

Serfőző Attila

 

Serfőző Attila

3.

Tóth Zita Emese

Fohász

Tóth Zita Emese

4.

Szilágyi Hajni

 

Szilágyi Hajni

5.

Bereczki Gizella

 

Bereczki Gizella

6.

Pápay Aranka

Karcsika

 ?

7.

Kerti Károly György

 

 

8.

Horváth István

 

 

9.

Grin Süti

 

 

10.

Atyla

 

 

11.

Schifter Attila

 

 

12.

Kovács Ági

 

 

13.

Jagos István

 

 

14.

Fehér Csaba

 

 

15.

 

 

 

16.

 

 

 

17.

 

 

 

18.

 

 

 

19.

 

 

 

20.

 

 

 

21.

 

 

 

22.

 

 

 

23.

 

 

 

24.

 

 

 

25.

 

 

 

26.

 

 

 

27.

 

 

 

28.

 

 

 

29.

 

 

 

30.

 

 

 

31.

 

 

 

32.

 

 

 

33.

 

 

 

34.

 

 

 

35.

 

 

 

36.

 

 

 

37.

 

 

 

38.

 

 

 

39.

 

 

 

40.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.08. @ 07:46 :: Nagy Horváth Ilona
Szerző Nagy Horváth Ilona 314 Írás
Bemutatkozó /DÉEMKÁ - Elágazások antológia/ Hozzávetőlegesen 2008-ban dezertált konyhaszolgálatos: Nagy Horváth Ilona. Precízebben: született Nagy Ilona, elálélt úgy száz évig, majd egy mérsékelten csendes lázadással újjászületett mint Nagy Horváth Ilona, amikor is klaviatúrt ragadva elkezdett önkifejezni vagy mi. Lőn forradalom, szabadságharc, szabadság… harc… Kívülről nézvést valami ilyesmi. Bentről bonyolultabb. Azt hiszem, leginkább mégis szabad vagyok. Egyedül magam határolom magam, ugyanúgy tartozom mindenkihez, ahogy senkihez. Nem hiszek sem a korban, sem a vérben, az emberekben hiszek, s ennél fogva semmiképp nem nekik, egyedül magamnak. Emberi természetem szerint ezért aztán magamhoz és a magaméihoz tartozom a legszilárdabb kötelékekkel, így ha finoman akarunk fogalmazni, márpedig egy antológia megtisztelő mezőnyű sűrűjében miért ne tennénk, kötődéseimből – egy sima, egy ordított… - nem jönne ki túl hosszú sál, még lustával szedve sem. No ezen rövid, mondhatni szűkre szabott sál fojtogatásában hörgöm, hajigálom, szerkesztem, álmodom, illesztem, jajgatom, bogozom, szaggatom össze írásaim, csapongó – fentebb cizelláltabb megfogalmazásban szabadnak aposztrofált – valómnak megfelelően mindenféle jármódban, ahogy épp a kedvem hozza, időmértékben, szabadlábon, szimultán, spontán és mindenhogy, azért a korty levegőért, amit ilyekor nyerek. Vezérelvem, hogy az embernek ne legyenek elvei, gondolatai legyenek. Katonagyerek voltam – szoktam még elmondani, látszólagos, de leginkább időszakos terminátorságom soványka magyarázataként, hiszen mikor még csak én tudtam, hogy vagyok, anyám, apám katonaként szolgálta a hazát. Suttyomban fogantam és állítottam össze magam belőlük, lett is meglepi: nem elég, hogy a testvéremnek csak féltestvére lettem, még csak nem is keresztelhettek Jóskának. Némi vállvonogatás után anyám nevét kaptam, meg a nővérem ruháit. Ilyesformán a már igen korán igen alacsony népszerűségi indexemre való tekintettel hamar természetes lett, hogy a fegyvert mindig, minden körülmények között fel kell venni, és nem tenni le, amíg egyvalaki is áll. Nagy meggyőződéssel szoktam bemutatkozó gyanánt lerángatni magamhoz József Attila sorait: „ s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz”, mert noha az őzet eleddig nem látta senki, jelentem, én hiszek az őzben. És bár a külvilág számára még ez is felfedezésre vár, mondhatni, titok: valójában királylány vagyok.