Neogrády Antal : ÓDA EGY PUSZTAARANYOSI LÁNYHOZ

 

 

Te mosószappan szagú, lándzsás útifű,
Semmi és balsors véletlen ivadéka!

Ülj csak ide!
Hátad mögé itt van egy párna.

Ketten maradtunk.

Bóbiskolhatsz akár, én nem haragszom.
Hajad köré most koszorút fonok
Illatos szóvirágból, de csak ha tetszik.

Cssssss! Te most nem szólhatsz!

Szalviából s bugenvilleából készítek fonatot,
S hajadba tűzöm holdezüst sugárral.
Aztán nagyszerű láncot csókolok át derekadra
A knósszoszi kígyóistennő derekáról.

Szép vagy!
Látásodra a leszboszi lányok mind elalélnak,
Ha a tested bronz sugarába pakolja a Tirrén-tengeri napfény.
Látod-e, föl-föl habzik a Földközi tenger:
Ős-gyönyörű ez a látvány, mint a szemedben a fények.
Egyszerű napvászon terítőből
Dór peploszt kanyaritok a tiszta nyakadba,
S melltűnek odatűzöm a régi aranymetszés tudományát.
Higgy bennem kicsikét, és istennőt faragok tebelőled.

Nézd csak!
Karcsú hajókon dőzsöl a pompeji vásár.
Azt akarom, hogy a szél belekapjon a hosszú hajadba
S látványodra a partra rohanjon a sok barom állat.
Fölfestik nevedet majd szépen a barna hajómra,
S a kéjsóvár öregek megsüvegelnek a parton.
Címeremet belevésik egy újveretű diadémba,
Hadd dekorálja fejed csuda szép ezer év hagyománya.

Hallod-e?
Stanzákat faragok ki az egyszerű nyelvből,
S szimpla nevedből felbodorítom a rímkoszorúkat.
Dalt írok teneked Csajkovszkij muzsikára,
S páholyt váltok néked a párizsi nagy operába.
Mert hát jól tudom én, mi a nagyszerű francia bársony,
És kalapálok rózsát színpadi, rossz fogaranyból,
Nagy hivatásom nékem az ördögi esti varázslás,
Bármit csókolok én ki egy egyszerű, barna varangyból.

Érzed?
Bőven elég nekem együgyű, vak szeretésed.
Sok rafinált picsa vágyát kell most már kipihennem,
Légy te csak egyszerű, jószagú asszonyi állat,
S én gyártok tebelőled nagyszerű, jó feleséget.

 

Legutóbb szerkesztette - Neogrády Antal