Jaj Istenem, mutasd nékem,
hol jár az én kedvesem,(?)
merre jár most, szeret é még,
tudja ím, hogy keresem?
Kárpátok erős karjában,
bánatimat meséltem,
a pusztának, a Dunának.
Megvert éngem az Isten.
Csillagok a nagy égen,
Megvert éngem az Isten!
Egyszer a Nap, máskor a Hold,
kísért éngem utamon,
hulló csillag súgta halkan,
mást szeret a galambom.
Ha mást szeret, s nem éngemet,
a két szemembe nézzen,
a szívemet amért bántá,
verje meg őt az Isten.
Csillagok a nagy égen,
Verje meg őt az Isten.
Lészen különb szép szeretőm,
találok én magamnak,
aki nem csapja bé szívem,
büszkén hívom társamnak.
Boldogabb leszek, mint véled,
elfelejtem nevedet,
s azt kívánom csak Te néked,
verjen meg az Istened.
Csillagok a nagy égen,
Verjen meg az Istened.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.14. @ 14:20 :: Thököly Vajk