Thököly Vajk : Csillagok a nagy égen

Jaj Istenem, mutasd nékem,

hol jár az én kedvesem,(?)

merre jár most, szeret é még,

tudja ím, hogy keresem?

 

Kárpátok erős karjában,

bánatimat meséltem,

a pusztának, a Dunának.

Megvert éngem az Isten.

 

 

Csillagok a nagy égen,

 

Megvert éngem az Isten!

 

Egyszer a Nap, máskor a Hold,

kísért éngem utamon,

hulló csillag súgta halkan,

mást szeret a galambom.

 

Ha mást szeret, s nem éngemet,

a két szemembe nézzen,

a szívemet amért bántá,

verje meg őt az Isten.

 

 

Csillagok a nagy égen,

 

Verje meg őt az Isten.

 

Lészen különb szép szeretőm,

találok én magamnak,

aki nem csapja bé szívem,

büszkén hívom társamnak.

 

Boldogabb leszek, mint véled,

elfelejtem nevedet,

s azt kívánom csak Te néked,

verjen meg az Istened.

 

 

Csillagok a nagy égen,

 

Verjen meg az Istened.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk