Nálam minden összefügghet mindennel
( tudom, te most ezt túl zavarosnak tartod )
asszociációk bomlanak a képzelgésekben
és már régen megmondták a hangok,
hogy az érzékelés realitása is relatív
– de jelenleg nem tudok erre koncentrálni –
mert a gyermekkorom éppen visszahív
( nincs nálad dopamin? Csak pár tablettányi ).
A külvilágnak nihilista flegmát játszom,
míg a mindennapi stressz önmagamba hajszol
és hidd el, ez a kétoldalú vetítővászon
elégtelen, hogy tudj a bennem dúló harcról.
Néha szétesett vagyok, mint nagyapám órája,
ha most látna, vajon mit szólna a jó öreg Bleuler;
”A diagnózisom pontosan illik őrája…”
( naná – mint egy dromedárra a versenyspoiler ).
Majd a holnapi nagyviziten végre eldől,
mit rejtek magamban – mint kórlapjaimat a dossziém.
( Megosztanád velem, hogyan gondolkodsz erről,
te bennem lakozó, sejtelmes kicsi én? )
( 2013. április 20. )
Legutóbbi módosítás: 2014.01.07. @ 19:21 :: Schifter Attila
