Schifter Attila : Personopathia

 

 

 

 

Nálam  minden  összefügghet  mindennel 

( tudom,  te  most  ezt  túl  zavarosnak  tartod ) 

asszociációk  bomlanak  a  képzelgésekben 

és  már  régen  megmondták  a  hangok, 

hogy  az  érzékelés  realitása  is  relatív 

  de  jelenleg  nem  tudok  erre  koncentrálni   

mert  a  gyermekkorom  éppen  visszahív 

( nincs  nálad  dopamin?  Csak  pár  tablettányi ). 

A  külvilágnak  nihilista  flegmát  játszom, 

míg  a  mindennapi  stressz  önmagamba  hajszol 

és  hidd  el,  ez  a  kétoldalú  vetítővászon 

elégtelen,  hogy  tudj  a  bennem  dúló  harcról. 

Néha  szétesett  vagyok,  mint  nagyapám  órája, 

ha  most  látna,  vajon  mit  szólna  a    öreg  Bleuler; 

”A  diagnózisom  pontosan  illik  őrája…” 

( naná    mint  egy  dromedárra  a  versenyspoiler ). 

Majd  a  holnapi  nagyviziten  végre  eldől, 

mit  rejtek  magamban    mint  kórlapjaimat  a  dossziém. 

 

( Megosztanád  velem,  hogyan  gondolkodsz  erről, 

te  bennem  lakozó,  sejtelmes  kicsi  én? )

 

 

( 2013.  április  20. ) 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.