Egyház padlásán, itt élek – ahol hajdan meggyilkoltak.
Aznap a szatócshoz mentem, nem kerültem a zsidókat.
Torkom szegték. Ünnepük volt? Késük szisszent fültövemig.
Föl se fogtam, mit művelnek, s szemük miben gyönyörködik.
Fuldokló erőm hamar szállt – oltáron vagy kőasztalon?
Kezem keresztig feszítve, görcs vágta seb a lábamon.
Vérködön át lelkem röppent föl a csillag-némaságba,
Fénylő arccal dédanyám várt… Azt sugallta: „Ne nézz hátra!”
Visszanéztem s visszatértem. Úgy értettem meg a rítust:
Ki más vérét szívja, ontja: világot fél – Jézus Krisztust.
Jó meleg van e padláson. Megfizette Ferenc Jóska…
Holttestemet éjjel dobták holdfényes, tiszta folyóba.
Új sorsra immár itt várok – türelemmel a hitemben,
Gyilkosaim amíg élnek, magam’ fénnyel kell öveznem.
Mikor lelkük órája üt, arkangyalhoz lesz kérésem:
Torkomat, ki által metszé, anyám legyen – szülni készen.
Az egyensúly így áll helyre… Parancsa ez Úr- Istennek.
Ki más éltét s vérét vette, az halállal fizessen meg?
Legyen tanúm e vésett sor: „Megbocsátani ezerszer…”
Tiszaeszlár? Kereszt-emlék… Vállamon.
Solymosi Eszter
2014. január 18.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.18. @ 06:54 :: Pásztor Attila - Atyla
