Berta Gyula : Sumner Lockie Eliot: Elmenőben (V.-XI.)

Színpadra írta: Berta Gyula

 

V.

 

Szín: Lacey-ék lakása, valamikor a régmúltban. A másik szobából zene hallatszik. Tess szürke ruhában.

 

LACEY: Miért jöttél ki? Nem érzed jól magadat?

TESS: Nem, én nem is akartam idejönni… csak apám miatt kellett eljönnöm.

LACEY: Engem Lacey-nek hívnak. A te papád az édesanyám szeretője.

TESS: /szégyenkezve/Tudom, gondoltam…

LACEY: Szóval nem jössz vissza? Persze igazad van, jobb itt, mint azzal a süket társasággal. Süket hóhányók. Az anyám nem is ismer normális embereket, a papád kivételével. Siralmas dolog, mondhatom neked. A Daltonba jársz?

TESS: Igen, miből gondolod?

LACEY: Úgy nézel ki.

TESS: És te hova jársz?

LACEY: Most rúgtak ki a Chapinből. Fogalmad sincs, micsoda szűklátókörű banda, gondolom még a Daltonnál is rosszabb. Úgyhogy most csak úgy tengek-lengek, amíg nem sikerül bejutnom a színművészetire. Állati nehéz bekerülni.

TESS: Színésznő akarsz lenni?

LACEY: Igen. Van nálad rúzs?

TESS: Igen /odaadja/

LACEY: Apád mit csinál?

TESS: Skót whiskyt importál.

LACEY: Ó!

TESS: Egy vagyon drága márkát. A te édesapád mivel foglalkozik?

LACEY: Nekem nincs apám.

TESS: Meghalt? Elvált? Ó, nagyon sajnálom.

LACEY: Illetve, persze, hogy van apám. Már hogyne lenne. De csupán nemző atyai minőségben.

TESS: Aha.

LACEY: Ha megmondanám, ki az én apám, menten hanyatt vágódnál. Tudod az én apám irtó híres ám. Úgy értem, nemcsak amolyan futószalag-híresség. Csődület támadna az utcán, ha elterjedne, hogy itt van a házban.

TESS: hűha! És tényleg el szokott jönni?

LACEY: Á, dehogy. Még sose járt itt. Különféle okokból, amiket nem fedhetek fel előtted. Még soha nem láttam. Mármint személyesen nem.

TESS: Ó.

LACEY: Szilveszterkor minden évben felhívja anyámat. Ezt még soha, de soha nem mulasztotta el, a világ bármely részén tartózkodik is éppen. Idetelefonál, és csak annyit mond: „Boldog újévet, 1931!” Aztán leteszi a kagylót.

TESS: Miért 1931?

LACEY: Akkor fogantam én, Szilveszter éjjel. Azt persze úgyis tudod, ki az anyám?

TESS: /értetlenül/ Mrs. Edwars?

LACEY: Hány éves vagy?

TESS: tizenhat és fél.

LACEY: Pedig úgy viselkedsz, mintha tizennégy se lennél.

TESS: Hát…

LACEY: Anyám a Bergdorf-reklámok Zinája. Zina Edwars. A Bergdorf-műsort csak szoktad nézni?

TESS: Hát… nem túl gyakran.

LACEY: Na, igen. Gondolhattam volna. Nos, anyám az a művész, aki azokat a nyakigláb, szívtipró nőciket

Tervezi ruhástól, ékszerestől, mindenestől. Ő az, akit mindig ott látsz lent a bal sarokban.

/Színre lép apus és Zina Edwars. Kézenfogva jönnek./

ZINA: /apusra nevet, amikor jön be, majd Tesshez/ Szervusz drágám! Jól szórakoztatok? /nem érdekli a válasz, láthatóan. Tess biccent/

LACEY: /Zinához, kezében már poharat és üveget tart/ Ihatok egy kis vermutot jéggel? /Zina bólint/

APUS: Nicsak! Szóval ez Lucy?

LACEY: Lacey! Megkínál cigarettával?/ Apus kérdőn Zinára/

ZINA: Igen, szokott dohányozni úgy hébe-hóba./Apus tüzet ad Lacey-nek, majd Tesshez/

APUS: Nézze meg az ember, Tess, milyen sokáig elmaradtunk miattad. /öltözködnek/

LACEY: /Tesshez /Jövő szombaton házibulit tartunk, gyere el, ha van kedved.

TESS: /szerényen/ Hát jó… /Apus búcsúzik Zinától/

APUS: Köszönöm…

ZINA: Mit köszönsz?

APUS: /elmenőben/ Elbájoló, gyönyörű asszonyka.

/fény le./

 

 

VI.

Szín: ugyanaz, a másik szobából zene hallatszik. Tess szürke ruhában az ajtófélfánál áll, valakivel beszélget, akinek csak a keze látszik. Övé a megszólaló hang./

 

HANG: Lesz valami közös danászás?

TESS: Nem tudom.

HANG: Nem te vagy a Lew Mandal csaja?

TESS: tudtommal nem. /balról, Ham Hoban jön be. Nyakát fogja. Éktelen seb látszik rajta./

LACEY: Úristen! /Tesshez/ Hozz egy törölközőt!

TESS: Mi történt? /odaadja a törölközőt, Lacey törölgeti a sebet/

HAM: Jaj, köszönöm… Nem tudom… Egyszer csak a sötétből előugrott valaki. Aztán… én először nem is éreztem semmit. /Tesst nézi, most fedezte fel, hogy talán kezdhetne vele valamit/

LACEY: A brutális disznó! Nem kellene egy aszpirin?

TESS: Aszpirin?! Hívd a mentőket gyorsan!

LACEY: Nem kellene rá egy kis géz?

HAM: Inkább pióca! Itt nálatok úgyis akad mindig épp elég /nevetve leveszi az „ál-sebet”/

LACEY: Ham! Te csirkefogó! Hát már soha nem nő be a fejed lágya? /Ham nevetve jobbra el./

HAM: /a másik szobából hallatszik a hangja/ Szervusztok hóhányók! Lehet itt inni valamit, vagy azt akarjátok, hogy a jó öreg Ham szomjon haljon?

TESS: Ki ez?

LACEY: Ham Hoban, kanadai fényképész. Biztos találkoztál már vele.

TESS: Nem, soha.

LACEY: Ajánlom, ne kezdjél ki vele.

TESS: Miért?

LACEY: Téged felfalna egészben.

TESS: Ugyan, különben is elmegyek haza, késő van már.

LACEY: Maradj még, ráérsz, holnap vasárnap.

TESS: Nem, nem lehet.

LACEY: Te tudod.

TESS: Nem láttad a táskámat?

LACEY: Várj, mindjárt hozom. /Jobbra el/

/Tess indul az ajtó felé, megáll. Ham tűnik fel, kezében egy pohár bor. Elállja a kijáratot.

HAM: Megszökünk, megszökünk? /szünet/ Ham Hoban vagyok /kezet nyújt/. Téged hogy hívnak?

TESS: /szemérmesen/ Tess Adams. /Lacey jön be, észreveszi a szituációt, odaadja Tessnek a táskát és kimegy. /Tess idegesen le-föl mászkál./

HAM: Ugyan, hova sietsz ilyenkor, szombat este? Templomba? Nesze egy pohár ökörvér… Figyeltelek. Miért mászkálsz folyton ide-oda? Talán találkára igyekszel?

TESS: Én?

HAM: Egy ilyen lánynak mozdulatlanul kellene állni, és megvárni, hogy mások jöjjenek oda hozzá. Nincs még egy lány az egész galeriben, akit egy napon lehetne említeni Veled.

Te csak ne tégy egy lépést se érte, hadd jöjjön ő hozzád!

Miért vagy ilyen ideges?

TESS: Nem vagyok ideges.

HAM: Most is hogy állsz ott, hogy fogod azt a poharat, meg a táskádat?

Ne izgulj, nem kapom ki a kezedből.

Egy ilyen bomba nő hogy lehet tele görcsös gátlással?

TESS: Én… tisztelt… öö… Hoban úr… nemde. Nem vagyok tele görcsös gátlással.

HAM: Hát, jó /megindul visszafelé. Úgy tűnik, ott akarja hagyni. Tess feléje mozdul, de megrémül a saját bátorságától. Ham észreveszi./

HAM: Miért jöttél ide, ma este?

TESS: Miért is? Hát, mert Lacey a… barátnőm. Igen, azért, ő hívott meg.

HAM: Mindenhova elmész, ahova meghívnak?

TESS: Eszemben sincs.

HAM: Fogadok, hogy nem is volt kedved eljönni, csak éppen nem volt jobb dolgod ma estére…

Gyakran viselsz szürkét? /a ruhára mutat/

TESS: Mi ez? Csak nem személyiséganalízis?

HAM: Fogadni mernék, hogy mindig szürkében jársz, meg drappban, és mindenféle unalmas színű ruhákban.

TESS: Na, és aztán?

HAM: Tudod, miért? Mert a szürkében el tudsz tűnni és biztonságban érzed magadat. /megsimogatja Tess haját, átkarolja. Tess hagyja/ Torkig vagyok ezzel az egésszel itt. Gyerünk innen, jó? /Tess bólint. Elmennek. Fény le./

 

VII.

 

Szín: Asztal, négy szék egy kis presszóban. Gyér világítás. Tess ül az asztalnál, egyedül.

 

TESS: Igen, Ham Hoban volt az első — azt hiszem —, az igazi, nagy szerelem.

/fény erősödik. Ciklopsz és Ham jönnek be, vállveregetve, nevetve. Ciklopsz egyik szemére vak./

HAM: Hello! Régóta vársz? Hadd mutassam be neked a legjobb barátomat. /Bemutatkoznak./

Meséld el Tessnek, hogyan, hogyan veszítetted el a fél szemedet! Na, csak rajta! Mesélj, te vén csavargó!

TESS: De, ha egyszer nem akarja! /Ciklopszhoz/ Idehallgasson, igazán nem muszáj.

HAM: Mondd csak el neki, hogyan veszítetted el!

TESS: De nem akarja, Ham!

HAM: Meséld el Tessnek, én is szívesen meghallgatnám mégegyszer.

TESS: Eszébe ne jusson! Ne hagyjon parancsolgatni magának!

HAM: Szexbaleset volt. Halljuk, Ciklopsz!

CIKLOPSZ: A hölgyet úgysem érdekli.

HAM: Te tetű tengerész, te! Hajóról léptél meg, mi? Pincér volt a Queen Elizabethen…

CIKLOPSZ: A Queen Maryn, mán bocsánat…

HAM: Mindegy, valamelyik hajókirálynőn, mindig királynők körül legyeskedik. Na, meséld el, hogyan veszítetted el a fél szemedet, vagy elmegyek és bemártalak a Bevándorlási Hivatalnál.

CIKLOPSZ: Nos, hát. Ne felejtsd el, hogy van állandó letelepedési engedélyem!

HAM: „Nos, hát”, amikor még szépreményű ifjú volt odaát a kedélyes vén Angliában, nem is volt rossz külsejű fickó — mondja ő —, és aztán selyemfiúja lett nem kisebb személyiségnek, mint a… milyen hercegnek is, Ciklopsz?

CIKLOPSZ: Miközödhozzá?

HAM: Igen, Miközödhozzá hercegnek, aki úgy látszik, a perverz szex híve volt és abban lelte örömét, hogy Ciklopszot odakötözte egy fenséges tölgyfához az urasági birtokon, és… /nevet/

TESS: Nem vagyok rá kíváncsi!

HAM: … és aztán nyilakat lövöldözött rá.

TESS: Befejezted? Köszönöm. Sajnálom Ciklopsz. Őhelyette is bocsánatot kérek magától.

HAM: /nevet/… és tetőtől talpig bekente… /nevet/ bekente kakaóvajjal…

TESS: Kegyetlen vagy! /Ciklopsz megsértődik, feláll és elmegy/

HAM: /továbbnevet, int a távozó Ciklopsznak/ Csak azt nem fért soha a fejembe, hahaha… pontosan mire volt jó a kakaóvaj? Hahaha…

TESS: Kegyetlen vagy, Ham.

HAM: Miért?

TESS: Hiszen majd megőrül érted.

HAM: Ó, ne mond. Azt hiszed? /úgy tesz, mintha megbánta volna. Cinikusan/ Ó, és én miket mondtam róla! Ó, ki tudnám tépni a nyelvemet. Ugyan, fuss már utána, és hívd vissza, az Istenért!

TESS: És ez a gunyoros hülyéskedésed sincs az ínyemre…

HAM: Ó, felséged bocsánatáért esedezem.

TESS: Ez a szegény, csupa szív, magányos…

HAM: Megálljunk egy pillanatra, szívem. Vajon ki hozta magával Kanadából ezt a szegény, csúf, csupa szív magányos férget? És ki váltotta ki a sittről, kétszer is, amikor elkapták a Central Parkban, mert a tökkelütöttje pont egy titkosrendőrrel kezdett ki. Ki szurkolta le a dohányt kétszer is az ügyvédnek? És ki fizette egyszer kilenc hónapig a lakbérét, amikor lejárt a munkanélküli segélye? Én, szívem! Én!

TESS: Jól van, jól van, bocsánat, Ham.

HAM: Nem okos dolog egy meghitt barátságot csupán külsőségekből megítélni, Adams kisasszony!

TESS: Mondtam már, hogy bocsánat, Ham.

HAM: Méghogy bocsánat. Azt hiszed, ezzel el lehet intézni?

TESS: Nem szeretetből csinálod ezeket a dolgokat. Csak azért, hogy legyen, ami a hiúságadat legyezgeti.

HAM: Nocsak?!

TESS: Engem egy percig sem tartasz bolonddá.

HAM: Ne mondd! Szent Kleofás! És én még azt hittem, meghódítottalak.

TESS: Ez a te kolosszális hiúságod.

HAM: Milyen hiúságom?

TESS: A mérhetetlen hiúságod.

HAM: Na, idefigyelj! Ha én történetesen abban lelem kedvemet, hogy félszemű homokosokat istápoljak merő „hiúságból”, hát még az is jobb, mintha semmit sem adnék.

És különben is, mit tudsz te énrólam, az érzéseimről. A keservit, hogy mekkora adag pimaszság szorult beléd.

/Fény le./

 

 

 

VIII.

 

Szín: Aggok háza. Lacey és Tess az asztalnál, Hooper távolabb, a széken.

 

TESS: Azt hiszem, igaza volt. Szerettem őt, de soha sem tudtam meg, milyen is az igazi Ham Hoban.

LACEY: Mégis máshoz mentél feleségül.

TESS: Igen…

HOOPER: Fejezzék be, lányok! Jöjjön Mrs Bracken, a főtanácsos úr már várja a búcsúvacsorával.

TESS: Harry? Az a disznó?

 

 

 

IX.

 

 

Szín: Presszó-szerű helyiség. Az asztalnál Harry, Joan, Tess, Barbara. Az asztal mellett Ciklopsz, a pincér a rendelésre vár. Tess nem ismeri fel.

 

BARBARA: Én azt hiszem, rákpástétomot fogok enni. Te mit eszel, Harry? Anya? Joan?

Milyen jó itt. Hát nem kellemes? Imádom ezt a helyet. Mikor is voltunk itt utoljára? Joan születésnapján? Mindenesetre még ma is emlékszem, mit ettem akkor. Spenótlevest és rákpástétomot, desszertnek meg igazi banánt. Juj, de fincsi lesz, itt minden olyan remek. Járt már itt, Hooper? Hát nem ügyes, ahogy az egészet megcsinálták? Pontos mása az eredetinek, ugye, Anya? Te mit eszel, Joan?

JOAN: /a pincérhez/ Kaphatok valami italt?

BARBARA: Akartál mondani valamit, Harry?

HARRY: Nem. Csak asztali imát mondanék, ha már mindenki választott.

BARBARA: Ó, elnézést! Gyorsan, gyorsan. Juj, nyám-nyám-nyám, mivel is kezdjem?

JOAN: Nekem dupla epét, jegelt ürömmel!

HARRY: Joan, kérlek…

TESS: /magaelé/ Csak legalább éreznék valamit, a félelmen kívül. Valamit, irántuk, még Harry iránt is. Valahogy többet jelentene, ha mást is éreznék, mint gyűlöletet. Valamit, ami több ennél.

Én csak a szeretetet adtam nekik, de ez nem elég. Van valami még, egyetlen hiányzó láncszem. Kell, hogy legyen valami sokkal fontosabb, mint a Harry iránti gyűlölet, és ha rájönnék, mi az…

PINCÉR: Asszonyom?

TESS: Nem tudom…

PINCÉR: Én sonkát ajánlanék. Hamiltonit. /Tess most ismeri meg. Nyomatékkal/ „Kanadai” import.

TESS: Hiszen maga… Úristen, Ciklopsz…

PINCÉR: /szájára teszi a kezét, csitítólag/ Nekem mindegy, gondolja meg.

HARRY: Tessa mamának jobb lesz a tőkehal.

PINCÉR: Akkor mit szabad hoznom?

HARRY: Legyen tőkehal.

PINCÉR: Ahogy óhajtják. /elmegy, ételeket szolgál fel. Visszaérkeztekor Tess tányérjához letesz egy cédulát./

TESS: /maga elé, a cédulát olvasva / Hamilton Hoban, Szt. Tamás tér… Hihetetlen!… Talán mégis van remény?… /Harry-hoz/ Bocsássatok meg egy percre!

BARBARA: Nem jól vagy, Anya?

TESS: Csak múló fejfájás… rögtön itt leszek./el/

BARBARA: Pedig itt minden olyan szép, olyan csodálatos. Hát nem isteni?

/Fény le./

 

 

X.

 

Színhely: Nem jellemző. Ciklopsz egyedül, láthatóan vár valakire. Tess jön be/

 

CIKLOPSZ: Cssss…! /csendre inti /

TESS: Hát mégis igaz?

CIKLOPSZ: /Bólint/

TESS: Pedig öt évvel idősebb nálam. Nem lehet igaz, ez Ham utolsó, kegyetlen tréfája. Őt már öt éve el kellett, hogy szólítsák.

CIKLOPSZ: /Fejét rázza/ Várjon, mindjárt küldöm. /el/

/Ham jön be./

HAM: Tess! /Tess visszahőköl. Megcsókolják egymást./ Tess, egyetlenem! Tedd le magad /leülnek./ Na, igazán nem is festesz olyan rémesen, ahogy egy vágóhídra szánt öreglánytól várná az ember.

Ciklopsznak köszönheted, hogy rád találtunk. Ez a vén, bevándorolt homokos tudta meg, hogy rajta van a neved a listán, és hogy mikor visznek. Egy beavatott kormánytisztviselőtől, akivel együtt hál.

Uramisten, Tess, alig akarom elhinni, hogy már hatvanöt éves vagy. Sose tudtam, hogy öt évvel idősebb vagy nálam.

TESS: De Ham, ez nem egészen így van, tudod te is…

HAM: Cssss! … Most aztán csipkedjük magunkat! Ciklopsz! A térképet!

/Tesshez:/ Biztos, hogy nem követtek?

TESS: /bólint./

HAM: Buffalót el kell, kerüljük. Ott nagy az ellenőrzés… /a térképet nézi/ Igen, ez jó lesz. Ciklopsz! Van a teherautóban matrac Tess számára?

CIKLOPSZ: /bólint/

HAM: Forró kávé? Jól van. Fent északon hidegebb lesz. /Tesshez/ Azt tudod, ugye, hogy természetesen mentelmi jogot élvezel majd? /magára mutat/ Kanadai állampolgár feleségéhez egy ujjal sem nyúlhatnak. Meglátod, meg fogod szeretni őket.

TESS: Kiket?

HAM: Hát azt a kanadai házaspárt, akiknél dolgozom. Palmerstonékat, oda, odafönt a Muskota tónál.

Egyedül élnek, abban az irdatlan házban, egy fenyőkkel szegélyezett tó partján, amely telente befagy.

Tudsz még korcsolyázni?

Én segítek vezetni a háztartásukat. Megvan mindenük, tej, hús, vaj, tojás, gyümölcsök.

Úgy fogadnak majd, mint a saját lányukat… Ja, még valami, Tess, remélem, nem bánod, ha majd tenned-venned kell egy kicsit. Persze csak valami könnyű házimunkát. Hébe-hóba egy kis főzés, amikor a szakácsnő szabadságra megy. És majd utazgatunk, mint férj és feleség. Végre az enyém leszel. Csak az enyém.

TESS: Hát ezért ez a nagy felhajtás? /éktelenül nevetni kezd./

HAM: Mi az? Mi olyan nevetséges ezen?

TESS: /továbbnevet… majd hirtelen/ a helyzet az, Ham, hogy..

HAM: Úgy értsem, hogy…

TESS: Adj egy másodpercet.

HAM: Túlságosan nagyra tartod magad, hogy elfogadd?

TESS: Ó, dehogyis. Dehogy tartom én nagyra magamat, csak hát… Ez nem megoldás. Most már ez nem jó megoldás.

HAM: Miért nem? Eldobnád az életedet?

TESS: Ez az, Ham, az én életemet. Csak most jöttem rá, mennyire egyedül vagyok.

Te is az életemet akarod, mint ők. Birtokolni akarsz, Ham, a magad hiú módján.

HAM: De ez őrültség! Úristen!

TESS: Megvan, amit kerestem.

HAM: Mi van meg?!

TESS: Az utolsó láncszem. Nem tudtam rájönni, mi az, de most már tudom. Köszönöm, Ham, most már nem félek.

HAM: Neked elment az eszed!

TESS: Nem. Ez volt az a láncszem, hogy visszautasíthattalak. Egyszerre élőnek érzem magam megint. Köszönöm, Ham. Köszönöm, drágám.

HAM: /vállát vonogatva / Oké. Oké, ha így akarod. /Fény le./

 

 

XI.

 

Szín: Tess otthona. Asztal, négy szék, virágok, telefon kis asztalon.

Joan, Barbara, Hooper ülnek a szobában. Ziláltak. Ballról Tess jön be.

 

BARBARA: Ó, Anya! Anya, hát te vagy az? Itt van, megjött! Harry borzasztó dühös volt rád. Anya, azt hittük, elszöktél valamerre. Ilyet nem lett volna szabad tenni. Csurom víz a hajad. Gyere, megtörlöm, mert még megfázol.

TESS: Annyi baj legyen. /maga elé/ Szegénykém. Tőle nem kell elbúcsúznom, elbúcsúztam már évekkel ezelőtt az igazitól, mikor elvitték az átnevelőbe.

BARBARA: Harry már a rendőrséget is felhívta…

TESS: Mindez a cécó miattam?

HARRY: /a színfalak mögül/ Anya! Jöjjön ide! /Tess, mintha nem is hallaná, elkezdi csinosítani magát./ Tessa mama! Beszélni akarok magával.

TESS: /Joanhoz, aki láthatóan részegen ül az asztalnál/ Figyelj rám, drágám, hallasz? Érted, amit mondok? Néhány perc múlva el kell mennem, de még mondani akarok neked valamit. Joan, hagyd ott Harryt. El kell hagynod! Találj rá módot. Bármi áron! Hallasz? Megértettél? /Joan megfogja Tess kezét, bólint. Tess megcsókolja. Bejön Harry./

HARRY: /kedélyesen/ Sétált egyet, Tessa mama?

TESS: Ma elmentem az átnevelőbe, és meglátogattam a fiadat.

HARRY: /váratlanul éri az ütés, majd kedélyesen, a helyzetet mentve/ De hát nekem nincsen fiam.

TESS: Semmit sem változott. Talán ő az egyetlen, akire büszke lehettél volna, Harry.

HARRY:  /mosolyogni próbál / Nekem nincsen fiam.

TESS: Ha meg tudnál érteni jellemet, meggyőződést, és még sok minden mást, büszke lehetnél rá.

HARRY: Nem, nekem sosem volt fiam.

TESS: Nem adta fel az elveit!

HARRY: Joannak és nekem sohasem volt gyermekünk.

TESS: Ő legalább szembeszállt veletek.

HARRY: Nincs gyermekünk!

TESS: Szembeszállt mindőtökkel!

HARRY: Egy gyermekünk sincs!

TESS: Egy napon talán majd kijön és szembeszáll veletek.

HARRY: Az én magas pozíciómban nem lett volna tanácsos gyermeket nemzeni.

TESS: Talán egyszer majd kijön. Végül is… mindenre sor kerül.

HARRY: Mint magas rangú hivatalnok, példát mutattam azzal is, hogy nincsenek gyermekeim.

TESS: A fiad azt mondta, hogy rendkívüli ember vagy, bizonyos szempontból, hogy tudsz hinni bármiben és hitet ébreszteni másokban.

HARRY: /mosolyog / Remélem, hogy az embereket mindig a saját javukra befolyásoltam.

TESS: Elhiszem, hogy hiszel ebben, Harry.

HARRY: Hiszek abban, hogy hozzájárultam egy új társadalom megteremtéséhez. Tettem annyit, hogy maradjon valami apró nyomom a történelemben.

TESS: Pedig milyen képességeid voltak, Harry…

Talán, ha nem kergettelek volna el azon a vasárnap délutánon, talán minden másképp alakul. Akkor talán nem akartál volna bosszút állni rajtunk, mindenkin. Talán… csakugyan vitted volna valamire.

HARRY: Elég! Ne tegye ezt, Tessa mama. A vesztes utolsó mentsvára az ellenfél megalázása.

TESS: Egyszer az apám azt mondta, hogy igazán boldog csak az lehet, aki nem csak önmagát tudja siratni. Aki őszintén hullat könnyeket másokért…

BARBARA: Anya, itt van a busz érted. Milyen csodás, sárga színe van. Az ember nem is gondolná, hogy…

TESS: Már nem gyűlöllek, Harry. Őszintén sajnállak. Hidd el, így van, ahogy mondom. És örülök, hogy — habár életem utolsó órájában — megadatott ez az érzés is. Önzetlenül sajnállak.

HOOPER: /megfogja Tess kezét, az lerázza / Jöjjön, itt az idő.

TESS: Most már tudom, hogy nem hagytam ki semmit. ÉLTEM, érted?  ÉLTEM… Szegény Harry /dudorászva megy ki, Hooper oldalán. Fügöny/

Legutóbb szerkesztette - Berta Gyula
Szerző Berta Gyula 0 Írás
Műszaki végzettségű, irodalom és művészet-kedvelő ember vagyok.(amikor forró nyári napon ködszerűen szurkálja bőrödet az eső; amikor segítséget kérnek és nem tudsz ellenállni...-az az én nevem)