Hallgasd meg!
Felnőttünk ott, hol felnőttek mások.
Voltunk mi csórók, hűtlen vagányok.
Jártunk a mennyben, a pokolban lent,
nem lett közülünk senki sem szent.
Néha futottunk, majd álltunk a sarkon,
vagy néztük a vizet lent a Duna-parton.
Álmokat kergettünk, szabadok voltuk,
néha éheztünk s korgott a gyomrunk.
Gyakran aludtunk a parkban a padon,
télen hidegben, de akkor is szabadon.
Próbált megtörni minket a rendszer,
sosem próbálta csendes szeretettel.
Voltak örömök, és volt elég bánat,
volt, aki szidta az édesanyánkat.
Volt, aki dobált sárral és kővel,
Sokáig ütöttük csupasz ököllel.
Majd jöttek a lányok szépen sorban,
mentek is lassan, némelyik gyorsan.
Volt, aki maradt, és némelyik sírt,
s volt köztünk, kinek mi ástunk sírt.
Az idő múlik, és gyűlnek az évek,
felejtsük a rosszat, becsüljük a szépet.
Egy dolog hiányzik, sokaknál elveszett,
Úgy hívták egykor: csibész becsület.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.20. @ 10:50 :: Adminguru
