Vandra Attila : Samuka, hozd ide a balogodat!

Szabolcs elrepített néhány állatot, szentet és nemi szervet, de csak hangtalanul, mert az osztályellenség nem alszik. Ha kisgyermeked van, többszörösére gyarapodnak a tiltott táblák a környezetedben. (…) Egy szó, mint száz, ha egy genetikai kísérlet terméke megjelenik a porondon, nesze neked szólásszabadság, akarom mondani szabad érzelemnyilvánítás.

 

 

Szabolcs elrepített néhány állatot, szentet és nemi szervet, de csak hangtalanul, mert az osztályellenség nem alszik. Ha kisgyermeked van, többszörösére gyarapodnak a tiltott táblák a környezetedben. Alig várod a pillanatot, hogy kezedbe kapd a féltéglát, s melled döngetve világgá kürtöld: „Apaaaa vagyooook!” Azt hiszed végtelen lehet?ségek tárháza nyílik meg el?tted, amikor e megtisztel? címet magadra aggathatod. Aztán szembe kell nézned a sorompók prózai valóságával, a „Ne a gyermek el?tt” kezd?sorú tiltások szaporodásával. Az még csak hagyján, amikor e tiltások megszegését a házi sárkány teszi szóvá, de amikor az óvó néni kérdésére az ebadta kölyök némely cifra idézet szerz?jeként az apját jelöli meg, az már fölöttébb ciki. Erre már csak az tud rálicitálni, amikor a büdös kölyök nevelni kezd téged…

Egy szó, mint száz, ha egy genetikai kísérlet terméke megjelenik a porondon, nesze neked szólásszabadság, akarom mondani szabad érzelemnyilvánítás.

Pedig Szabolcsnak igencsak alapos oka volt rá aznap. Már másfél órája kezdett bele az „öt perc alatt meglesz” – re saccolt javításba. Pedig eleinte minden a terv szerint haladt. De az utolsó csavar, amelyre áldásait osztogatta, kifogott rajta. Ha nem csak létrával elérhet? magasságban lett volna, és f?leg nem a fal és a rászerelt szekrény bal oldala között, akkor ép lenne a tányérkészlet, nem sántítana, és f?leg nem hozta volna rá a frászt az alsó szomszédra, hogy földrengés van. S?t, már rég megszabadult volna Samuka ötpercenként felhangzó nyaggatásától:

— Apuuu, az ígérted, hogy…

Egy normális gyermek már rég sért?dötten feladta volna a szavát szeg? szül? nyaggatását, más értelmesebb elfoglaltságot keresve magának, mint például a Cartoon Network horrorjai, vagy az intergalaktikus ellenségek puffogtatása. Igen, amelyekt?l máskor se fenyegetéssel, se olyan érveléssel nem lehet felállítani, mint: „Ezt a jelentést holnap le kell adnom, mert kirúgnak a munkából, s akkor mit eszünk?” Mert hát azt a számítógépet magának vette, akarom mondani hozta az Angyal, vagy mi a szösz!

Samuka körülbelül tizenötödik jelenésénél támadt Szabolcsnak ment? ötlete:

— Hozd csak ide a balogodat! — szólt rá fiára, majd óvatosan felé is fordult. Nem kellene ismét stresszelni a szomszédot… Ám a megszólított nem alakult át azonnal felment? sereggé, hanem összefonta karját, és olyan tekintetet lövellt apjára, hogy a címzett azonnal hálát adott a Fennvalónak, hogy így módon nem lehet döfni.

— Gyere, segíts… Nem férek hozzá… — kérte olyan hangon, melyhez leginkább a térden állás illett volna testbeszédként, ha ez lehetséges lenne a létra tetején. Ám Szabolcsot nem áldotta meg a Teremt? légtornászi tehetséggel. Látván, hogy Samuka arcára kiült az a dac, amellyel még a „Köszönj szépen a néninek-bácsinak” által kiváltott se versengett, még hozzátette:

— Ha segítesz, hamarabb befejezem, és tudunk játszani…

Ez övön aluli ütés volt. Samuka tett két lépést, de lehetett látni lelkesedésén, mindjárt meggondolja magát. Szabolcs az utolsó szalmaszálba kapaszkodott. Kitekeredve mutatta, hogy nem fér hozzá jobb kézzel a munka tárgyához.

— Jobb kézzel nem érem el. A bal kezem pedig ügyetlen. … Te balogos vagy… Emiatt a…

Szinte prostitúcióval vádolta a csavart, melynek esze ágában sem volt az anyával egyesülni, de még idejében elharapta a szót. Samuka még mindig gyanakvóan mászott fel a létrára, csapdát sejtve. A feln?ttekben nem lehet megbízni. Állandóan manipulálják az ember gyerekét! Mégis átvette a csavarhúzót, néhány mozdulat, és a csavar a helyén volt.

— Készen vagyunk! — mondta diadalmasan Szabolcs. — Elpakolok, és játszhatunk! Még egyszer köszönöm, nélküled nem boldogultam volna.

Samuka el?ször nem akart hinni a fülének. El?bb a kezére pillantott, majd az apjáéra. Két tétova mozdulata arra utalt, hogy épp elképzeli, milyen lenne azt a csavart jobb illetve bal kézzel becsavarni a szekrény jobb, illetve bal oldalán. Hirtelen felragyogott a szeme. Hát ?vele nincsen baj! Nem ügyetlen a jobb keze, hanem a másik, a bal az ügyesebb! Néha pedig, mint most, kész haszon, hogy van egy balog a családban! Ujjongva mesélte belép? édesanyjának, hogy Apu nem tudta megjavítani, mert ügyetlen „jobbog”, de ? a bal kezével meg tudta csinálni, majd szaladt Nagyiéknak is telefonálni.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.