Marthi Anna : Fúzió

Kókay Krisztina grafikája

 

Mindig, ha tenyereden bámulod a hajszálerezetet,

végül papíron is ezt rajzolod, pókháló finomságú;

nagyító nélkül lesed hangyák szorgalmát fejedben.

Bim-bamm, csend, kolomp, teli lett gondolatkukám.

 

Szebb imát, e meditatív ráncbaszedő ürességnél,

aligha találsz az éjek tarsolyában. Gyere, négy

kezest zongorázz kérlek, picit velem, rajtam is,

hajlat, szőr mentén lúdbőrösvényre tévedt Szél!

 

Kikapok, ha ma sem adom alább süket-vakon,

szenzorok nélkül, átjáróhoz bicegőn csodálj…

És ne félj, ha szuszogásunk unalmát töri a múlt.

Álmodtunk annyit, hogy beteljesítsük e lassút.

 

Egymást kifaragjuk kézzel, képzelettel, közben

legszentebb vágyaink a forráshoz visszavisznek;

nincs unalom, hajszálerek finomságú úttá szelídül,

akár egy könyvbetűket evő aprólékos kis moly.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak