Vadászi Árpád : Sírfeliratok VI.

Mivel ?rhajós volt, nem hangzik sután:

elment, és nagy ?rt hagyott maga után.

 

V?legénye egy boldog életet élni vele remélt,

de ? nem élt, hanem maghalt e szerelemért.

 

A folyóparton pecázgatott, ahogyan szokott,

a végén meg pechére sajnos rákot fogott.

 

Miel?tt rájött volna az élet ízére,

a háborúban rálépett arra a kis izére.

 

A törvény, ölésért hurokba dugta a fejét,

így találta meg aztán végs? nyugovó helyét.

 

E koporsókészít?t ebbe az urnába tette a neje,

pedig a saját keze munkájában lehetne a helye.

Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 16:44 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.