*
Retinám tükrében,
napról-napra
fogyott el apám,
múlatja a múltam, feledem,
levelek száradnak a fán.
(akár az emlékek)
Élet, te nem válogatsz,
hitegetsz, csalsz, becsapsz,
ígérsz: – Jó lesz, legyen béke,
építsd, ember, házad!
Mikor lesz vége?
(azt soha nem mondod)
Épp délelőtt van,
rügyfakasztó tavasz dúdol,
csiripel az öröm,
hiszem a délutánt,
ím jő a viharözön.
(sötétség borul rám)
Hol vagy naplementém?
Tél a vég, ősz a tisztelet,
ó, ha láthatnálak,
tavasszal születtem,
de a nyár elszáraszt.
(…)
Legutóbbi módosítás: 2011.10.06. @ 13:04 :: Thököly Vajk