Mint szilárd tömeg,
kit nem látnak vendégül,
nézek az éjbe,
meztelen tükrök nélkül.
Tétova lelkem
zsibong, zakatol,
(halkan, észrevétlen…)
meg-megáll valahol.
Toporog a Föld ölén,
(akár egy távol égi lény)
zord szerteszét időben
magánytól verdes…
***
Kedves eső szemerkél,
mélyinél köd gomolyog,
a holdtalan zilált éj
mossa el árva nyomod.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 20:53 :: Serfőző Attila
