Kőmüves Klára : Szélhámos vagyok

Fotó: Fotóház – Viktor31

 

 

 

Ez jó. Bevallom végre, szélhámos vagyok, s

e beismerés mögött lapul még harminchárom ok,

amiért jobb, ha elkerül a végzet nagy szava,

mi annyiszor járt ajkaimra, végül eltűnt igaza.

Szerintem más is így van ezzel, csak elgyávult korú,

és fél belátni, így kezdődik minden háború,

hol halni kell, hazudni, tőrbe csalni élet áron is,

a szűzben látni kell, hogy kárhozó, pironkodón hamis.

Az íráshoz kéz kell, a gondolathoz ész, sosem

mondtam tán senkinek: Egy életet megérsz.

Nem számít már az sem, miként mutat a kép, hisz

voltaképp nekem sincs már meg árva lány hajam,

az összekócolt tincseim csak azt sugallják;

e lánynak nincs jövője. Fáradt múltja van.

Minden napnak jár a vers, szerelmes ködbe

vésett rózsaszín keret, pedig csak kacérkodom

a férfinéppel, végül belőlük sem kérek én teret.

 

Nem mondom senkinek: Veled tartok, ha elhagysz!

És azt sem ígérem soha: Velem maradhatsz!

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.11. @ 14:43 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 695 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))