Valahol, valaha messze, az égbenyúló hegyek között, Oláhországban, az Aranyos folyó partján, aranyat mostak, nagy gazdagságban éltek a romák. Bárki is kalácsnak nézhette a kenyerüket, szalonnával, kolbásszal keltek, pecsenyével feküdtek, a bort meg akkora ibrikből itták hozzá, hogy két kézzel is nehéz volt megtartani. Így hát, amikor a rányik miatt, vagy más okokból nem civakodtak, bicskázták egymást, örökös nóta, jókedv, kacagás volt az életük. A nagybajuszú vajda együgyű ember volt, de nagyon gazdag, hát olyan csöcsös-faros feleséget vett magának, hogy minden cigány, minden városi bíró, de még a hegyen lakozó Drakula gróf is megbikásodott tőle, őt akarta volna meghágni. Na, attól a szépséges rányitól született egy lánya, de az már olyan szép volt, hogy a Napba lehetett nézni, de rá nem, mert kangörcsöt kapott, beleszeretett, aki csak látta. Hát bizony látta azt maga a pokol mélyén élő devla is, de mennyire hogy látta, oszt annyira sóvárgott utána, hogy elhatározta feljön a Földre, feleségül kéri. Az ám, de hogyan formázza tetszetősre úgy magát, hogy kívánatos legyen a lánynak? Hát öreganyja a Bűdi Boszorkány tanácsára felöltözött vándorló pakulárlegénynek, csinos pofát szabott ki magának. Hogy ne legyen kénkőszaga Izmírben rózsaolajat vásárolt, patás lábait bocskorba rejtette, szarvaira hegyes báránybőr süveget húzott, de mert két farka is volt, az egyiket, a hosszú bojtos farkát a derekán körbe csavarta, a másikat a kopaszfejőt — az is igencsak hosszúra sikeredett — azt meg a bal lábához kötözte, aztán feljött a földre. De azt az anyja mindjárt az eleibe’ lelkire kötötte, nehogy a templomnak még csak a közelébe is menjen, nehogy egy csepp szenteltvíz is érje, gyertyát ne gyújtson a világért se, harangzúgáskor pedig méhviasszal tömje be a füleit vagy bújjon rögvest vissza a föld alá.
Hát a devla nagy ravaszul be is állt aranymosó legénynek a vajda csapatába, és mert háromrőfnyire belátott a föld alá is, a magaválasztotta partnál már az első nap több aranyat mosott, mint a többi cigánylegény együtt. Másnap megint megindultak a cigányok aranyat mosni, de nem engedték az új legényt, hogy helyt válasszon magának, hanem be kellett állni a többiek közé, mégis kétszer annyi aranypor került a katrincájába, mint az első napon.
Egy nyár alatt tíz tüszőt töltött meg az ördög, így hát a vajda örömmel vette, amikor a lányát kérte, az meg nem sokat mórikálta magát, szívest ment a jóképű legényhez, és mert az kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem kell a pópa áldása, hipp-hopp, cigányszokás szerint nagy lakodalmat csaptak. Tíz birka, száz tyúk, rengeteg liba, kacsa bánta a ribilliót, lóitató vödörben hordták a cujkát, patakban folyt a bor. Hanem azért éjfél tájt, amikor lefeküdtek, a lány érzi ám, szaglik a legény. Bújnának a medvebőr alá, de annak csak nem akaródzik levenni a bocskort, de még a süveget sem. Hanem ahogy a gatyát letolja, látszik a micsodája, az meg vörös, vékony, hegyezett, mint a kanyi disznóé, oszt olyan hosszi, hogy majd a földig lelóg.
Megijedt a széplány, mert ha szemérmes volt is, látott már sok mindenféle formát, de olyat még nem. Hanem ugye a nászt csak el kell hálni, hát könyörög a devlának az meg csak neveti.
— Na, ha tudsz olyat kívánni, amit nem birok megtenni akkor elállok a kamatyolástól. Háromszor próbálhatsz, de aztán nincs kegyelem, megfúrlak.
— Hát birka helyett ökör forogjon a nyárson, de ízibe!
Kinéz a sátorból, hát bizony ott vagdossák, bicskázzák a cigányok a pecsenyét.
— Borókapálinka váljék a kútba’ víz helyett!
— Na, rikkantanak, merik, viszik a cigányok a fenyővizet vederszám!
Látja ám a menyecske, hogy bajban van, mert a devla mindet meg tud csinálni, hát vetkőzni kezd, pedig nem akaródzik. Amint a virágos inget leveti, látni azt a két málnaszemet a hófehér csöcsin, egyre csak emelkedik a Devla lába, kezd merevedni a micsodája. Látja ám a lány, hogy miről van szó, akkor aztán gyorsan arról a lácsó faráról is ledobja a tarkaszoknyát és elrikkantja magát:
— Na, most tekerd a karodra azt a kanyi farkadat, ez a harmadik kívánságom!
Hát azt bizony nem tudta megtenni, mert a lány egyre csak ott riszálta magát előtte, hát még a fekete szőre is leégett róla szégyenében oszt vissza is somfordált volna a pokolba, de az öreganyja becsapta előtte a kaput, mit tehetett itt maradt közöttünk a földön, elszegődött pakulárlegénynek. Hát azóta hágnak Oláhországban kecskét meg báránykát a pakulárok, a szép cigánylányok meg csak cigánylegényekkel subáznak.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Csomós Róbert
