Tiszai P Imre : Holt lelkek szólnak

Hangtalan mozdulnak vértelen ajkak
megrekedt gondolatok várják a szót
csitult indulatok akarják a jót
de a szavak már a múlt-id?be haltak
 
az utolsó, lázzal teli vallomás
kimondatlan bolyong, lezárt fejezet,
a kérdésre nem érkezik felelet,
véget ért hát a hosszú utazás
 
jelbeszédet játszanak halvány árnyak,
elhaló szavak zuhannak pokolra,
imák, mik kimondatlan égbe vágytak
 
most rózsafüzérként csüngnek ajkakon,
üres térben érzések jéggé fagytak,
lelkek vajúdnak egy végs? mondaton

———————————————————————

Petrarcásra tört szonett. Akár fel is tehetnénk, elvégre vers. De ha már összefutottunk egy irodalmi oldalon, kedves Imre, beszéljük meg publikálás el?tt ezt a verset.

Már a kötött forma gondolatára megkötötted magad, és elkezdett szólni benned minden, ami kötött. Így aztán, bár szonettnek szántad, játék lett. Játék és muzsika tíz percben… emlékszel erre a m?sorra? Megszólalt valami zene, és a játékos megnevezte. Most én játszom.

Nézd csak, mit találtam benne(d)?

Hangtalan mozdul vértelen ajka,

megrekedt gondolat várja a szót…

H?, azannya, mi? -uu/–/-uu/–//-u/-/-uu/-uu/-

A megrekedtnél van egy kis döci, de hát attól még nagyon szép.

Ha csak elképzelek egy ilyen ritmussal megírt szonettet… borzongatóan szép és nagyon újszer? volna…

És gyönyör? feladat. Válogatni hozzá a szavakat, érzéseket. Mert ne gondold, hogy akiben szól a dal, azt megkötheti bármilyen ritmus vagy forma.

De ha már klasszikus szonett, akkor kanyarodjunk vissza, nem bánom. Ha már egyszer érzed a zenét, miért nem írsz igazi klasszikus szonettet? Ahol nemcsak a rím van a helyén, de ritmus is. A szépen hullámzó jambusok?

Gondold át, kedves Imre, van-e kedved irodalomkodni egy kicsit a Héttoronnyal, ha úgy érzed, szívesen tanulnál egy kis id?mértékelést, örömmel leszek a segítséged.

Üdv:

Kettes, aki – pánikra nincs ok – nagyon szereti ett?l még a szabad verseket is.

———————————————————

 

Pálinkás Imre 2011. január 9., vasárnap 00:03

Szia../anonim/ szerkeszt? 2

majd ezt megbeszéljük…de érdekes dolgot tapasztaltam. Nálad ez az eredmény:

Hangtalan mozdul vértelen ajka,

megrekedt gondolat várja a szót…

H?, azannya, mi? -uu/–/-uu/–//-u/-/-uu/-uu/-

Nálam meg ez jön ki:

Hangtalan mozdulnak vértelen ajkak – U – / – – – / – U U/ – –
megrekedt gondolatok várják a szót – U – / – U U -/ – -/ U / –

hogy is van ez akkor?

– u u/ – – /-u u / – – tiéd
– U – / – – – / – U U/ – – enyém

– u / – / – u u / – u u / – tiéd
– U -/ – U U -/ – -/ U / – enyém

Nos?

 

—————————————

 

Szerkeszt? 2 2011. január 9., vasárnap 09:04

Ez úgy van, hogy ha elolvasod hangosan, akkor egyértelm?en ez enyém (ami nem az enyém, hanem a tiéd nyesve) ritmusa, dallama nyert, ellenben egyikünké sem jambikus, holott egy igazi, szép szonett az.
Átmásolom a leveled a vers alá, és kérlek, hogy a továbbiakban mindig ott üzenj, hadd lássák a szerkeszt? kollégák is.

 

—————————————-

most látom, hogy “átírtad” az enyémet….de hát akkor a szótagszámmal van baj….

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Tiszai P Imre

Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén