Törpefenyők III.11. – A vád

Noémit munkáját végre elismerik.

A diákok közt a legszimpatikusabb tanár, a szül?k, kiknek gyermekeit nem tanítja, kérik, hogy tanítsa az ? gyereküket is… Az igazgatón? elismeri, bár van egy óvatos figyelmeztet? megjegyzése is: Túl személyes a kaocsolata a diákjaival.

 

A vád

 

– Nálunk is idióták a rend?rök, de egy ekkora hülyét, mint ma reggel, életemben nem láttam! – nyitott be Noémi a tanáriba magából kikelve. – Képzeljétek, egy dán n? letette a gyermekkocsit az árnyékban, amíg két percre bement az üzletbe kenyeret vásárolni. Amikor kijött, a gyermekkocsi mellett állt a rend?r, letartóztatta, s elvitte megbilincselve[1].

– Jól is tette! Az ilyeneket sterilizálni kellene, nehogy még egyet csináljanak! – felelte Eve.

– Még egy tizenkét éves gyermeket se szabad magára hagyni[2], nemhogy egy újszülöttet! Végre egy rend?r, aki ellátja a feladatát!

– De hát mi baja lehetett volna két percig az alvó babának az árnyékban? – kapkodott leveg? után Noémi. Még ha fel is ébredt volna, felülni, kifordulni még ne tudott volna! Csak két percre hagyta magára!

– Tudod, hány gyermeket rabolnak el évente Amerikában?

– Azokat a gyermekeket céllal rabolják el. Váltságdíjért. Vagy perverz alakok. De azoknak nagyobb kell – védekezett Noémi.

– Vagy gyermektelenek, hogy megspórolják az örökbefogadási procedúrát – vetette közbe valaki ironikus hangon.

– Az a n? dán állampolgár. Láttam, útlevelet vett el?, hogy igazolja magát – vette Noémi a védelmébe a n?t.

– Akkor is be kell tartania az amerikai törvényeket!

– Egy külföldinek meg se fordulna a fejében, hogy itt ilyen abszurdak a törvények!

– Ó menj már el, úgy csinálsz, mintha téged magadra hagytak volna a szüleid!

– Els?s koromtól egyedül jártam iskolába. S nem falun laktam, hanem Brassóban. Akkoriban 150.000 lakosa volt. Busszal mentem, haza pedig gyalog. A kulcs a nyakamban volt. Akit kísértek a szüleik, kinevettük, lenéztük, csúfoltuk!

– S amikor hazaértél?

– Megmelegítettem az ételt magamnak! S ha nem volt otthon kenyér, lementem az üzletbe, és vettem.

– Magadra önthetted volna! Megégethetted volna magad! Vagy úgy hagyod a csapot, és árvizet csinálhattál volna! S?t! Magadra gyújthattad volna a házat!

– Meg is égettem! Másodszor vigyáztam! Azt pedig tudtam, hogy a t?z nem játék!

– Egy tizenkét évesnél kisebb gyermek még felel?tlen, nem lehet magára hagyni. Hány, de hány baleset történik!

– Tizenkét éves korában csettintésre felel?ssé válik? – akadékoskodott Noémi. – Egy másik csettintésre pedig teljesen feln?tté húsz éves, és 364 napos korában[3]? A felel?sséget meg kell tanulnia egy gyermeknek, és hozzá kell szoknia!

– Ha már megérett annyira, hogy rá lehessen bízni a felel?sséget!

– Tizenkét éves koráig a budira se mehet anyuka felügyelete és megkérdezése nélkül, tizenhat éves korában pedig autót adunk a kezébe! Felel?sség nemcsak kor, hanem nevelés kérdése is!

– Nem látod be Noémi, hogy egyedül vagy ezekkel az abszurd véleményeiddel?

– Nincs egyedül. Nekem is kulcs volt a nyakamban. Én is egyedül és gyalog jártam iskolába. Pedig én is Grodnoban n?ttem fel, amely nem egy kisváros, ha nem is New York. Délutánonként kimentem focizni, és estig a szüleim nem láttak. Nem hordtam térdvéd?t biciklizéskor, s én javítottam, ha elromlott. De megtanultam magamra vigyázni – vette védelmébe Bronek Noémit. – Ha a gyermeket úgy kezeljük, mint potenciális felel?tlent, vagy potenciális rossz gyermeket, akkor azzá is válik. Gondolom, ti is tanultátok az egyetemen az önmagát beteljesít? jóslat törvényét. Amerikai pszichológusok jutottak erre a következtetésre[4].

– Ti kelet-európaiak… – ironizált John. – Azt hiszitek, mindent jobban tudtok…

A cseng? vetett véget a vitának.

Noémi még odaszólt Broneknek.

– Dzsekuje!

– Szivesen – felelte Bronek magyarul, majd angolra fordította a szót. – Azt azért elhallgattam, hogy egyszer édesanyám már a sürg?sségre telefonált, amikor hazaérkeztem…

– Mit kaptál érte?

– Egy karórát – tartott Bronek hatásszünetet. – Többet nem késtem el. Megtanultam, hogy a szüleim izgulnak miattam – felelte Bronek.

– Akkor érdemes volt! – nevetett Noémi.

– Miért, te mit kaptál volna?

– Azt hiszem én is karórát – felelte Noémi. – A legnagyobb büntetés, amit valaha kaptam szüleimt?l, az volt, hogy: „Tudod, hogy hibáztál?” vagy: „Annyira sajnálom, ezt a vázát!”

„Édesapád is 28-as?” – tette hozzá Noémi gondolatban, de nem mondta ki. Magyarázhatta volna Szilágyi György versét. Nincs honnan ismernie.

 

Jack meg is jelent h?ségesen az els? pótórán. Lehetett látni rajta a görcsös igyekezetet, hogy megértse. Végül csak kezdett látszani rajta a haladás. Jack az óra végén kétszer is megköszönte. „Hálás gyermek” – gondolta Noémi.

– Akkor jöv? héten ugyanebben az órában mértanozunk – bocsátotta el a fiút.

A következ? héten is jött Jack, de a harmadik héten már nem. Amikor Noémi másnap megkérdezte, hogy miért nem maradt ott pótórán, csak ötölt-hatolt, s kerülte a tekintetét. Volt valami furcsa a fiú egész magatartásában. Noémi próbált beszélgetést kezdeményezni vele, de nem bírta szóra bírni. Még jobban bezárkózott. Noémi úgy döntött, nem er?lteti, csak Eve-nek, az osztályf?nökének hívta fel a figyelmét a fiú furcsa magatartására. Eve megígérte, hogy figyeli fog rá, bár neki nem t?nt fel a Jack magatartása.

 

Péteken órák után már a hétvégi programjára gondolva csomagolta össze a holmiját, amikor hívatta az igazgatón?. Egy férfi volt nála. Amint az igazgatón?re nézett, rögtön látta, hogy valami nagy baj van.

– Az úr Mr. Abraham Nicholson a Reynolds család ügyvédje. A hölgy Miss Noémi Dzsigmond Jack matematika tanárn?je – mutatta be egymásnak.

Noémi ösztönösen kezet nyújtott az ismerkedési rituálé keretében, de az ilyenkor szokásos „Glad to meet you[5]” már torkán akadt.

– A Reynolds család nevében jöttem panaszt tenni szexuális zaklatásért.

– Micsodáééért? – döbbent meg Noémi. A gondolatai valósággal leblokkoltak ennek az abszurd vádnak a hatására. Még azt se volt képes kinyögni, hogy „De hát könyörgöm, mivel zaklattam? Mit tettem, amit annak min?sítenek?”

– Nagyon jól tudod, hogy Jack egy érzékeny kamasz, mint az összes korabeli gyermek. Visszaéltél ezzel, és tanári státusoddal, s nyomást gyakoroltál rá, hogy kettesbe maradjatok, ahol ölelgetted, tapogattad.

– Ez alávaló hazugság. Ez kitaláció!

– Ne izgulj, mert tudjuk bizonyítani. Fényképünk is van.

– Miss Dzsigmond, jobb, ha ezt a beszélgetést csak ügyvéded jelenlétében folytatod tovább – figyelmeztette az igazgatón?.

– Az igazgatón?t már felvilágosítottam a helyzetr?l, hogy az iskola tegye meg a megfelel? adminisztratív intézkedéseket a gyermek védelmében. Ez itt pedig az idézés a kerületi ügyészségre, kedden délután 1 órára – nyújtott át egy borítékot. Ez pedig a névjegykártyám, ha netán velem akarja felvenni a kapcsolatot – mondta Abraham Nicholson, majd távozott.

– Szemenszedett hazudság! – próbált Noémi magyarázkodni.

– Remélem igazolni is tudod! Figyelmeztettelek, hogy túl közel kerültél a diákjaidhoz. Nem hallgattál rám. Ha bebizonyosodik, nemcsak tanári pályájától búcsúzhatsz, de be is zárhatnak.

Noémi érezte, hogy kimegy a lábából minden er?. A kétségbeesés, ami úrrá lett rajta, képtelenné tette bármilyen érvelésre. Szédült, lába remegett. Miközben kitámolygott, a fejét is beleverte az ajtófélfába. Jó fél órába telt, amíg a Chevybe[6] mert ülni. 20-30-al vánszorgott haza, nem mert gyorsabban hajtani, érezte, nem ura a reflexeinek.

Bob nyitott ajtót.

– Mi történt? A hamunak szebb színe van nálad! Elütöttél valakit?

– Ügyvédre van szükségem! – bökte ki kétségbeesetten. A táskájába nyúlt, átadta az idézést, majd lehuppant a hallban lev? fotelba. Bob azonnal átment a nappaliba, s hallatszott, hogy telefonál. Amikor kijött, felöltözött, s csak annyit mondott:

– Egyetek, ne várjatok rám! – majd elhajtott.

A dinnernél mindenki hallgatásba burkolózott. Noémi csak turkált az ételben, majd felállt, elnézést kért, majd a szobájába ment. A lekényszerített néhány falattól hányingere lett, de hányni nem tudott.

Egy id? után az öreg McGregor kopogtatott az ajtón.

– Köszönöm, a jó szándékodat, Mr. McGregor, de szeretnék magamra maradni… – utasította el a közeledést. Az öregen látszott, hogy nehéz szívvel tesz eleget a felkérésnek.

Este már kés?n jelent meg Bob, elégedett arccal.

– Nyugodj meg, elintéztem. Kedden se kell menned az ügyészségre kihallgatásra. Visszavonta a vádat.

– Hogyan? – szusszant fel Noémi, de még mindig hitetlenked? volt a hangja.

– Lefizettem.

– Mit csináltál? – meresztette tágra Noémi a szemét.

– Így volt a legegyszer?bb. Az senkinek se lett volna jó, ha a sajtó is felhajtást csinál az ügy körül.

Bobot nagyon meglepte, amikor Noémi hálás köszönet helyett csak annyit mondott, hogy:

– Hagyj magamra. Egyedül akarok maradni – felelte Noémi fagyosan.

Bob szemmel láthatóan sért?dötten távozott.

 

 

 

[1] A 90-es évek elején megtörtént, újságban olvastam róla. A cikk nem fejtette ki, hogy mi lett végül a n? sorsa.

[2] Amerikában err?l törvény rendelkezik.

[3] Amerikában nem 18, hanem 21 éves kor a feln?tté válás kora. 21éves kor alatt letartóztatnak például, ha alkoholt fogyasztasz. G. W. Bush 19 éves lányát, Jennát is letartóztatták emiatt. (http://madeinamerica.blog.hu/page/2 )

[4] Lásd: A. R. Pratkanis-E. Aronson: Rábeszél?gép és E. Aronson: A társas lény.

[5] Örvendek az ismeretségnek.

[6] A Chevrolet beceneve.

 

 

25látogató,2mai

Szerző Vandra Attila 778 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.

13 Komment

  1. Ugy voltam vele, hogy nem irom meg ezt a variánst, hogy ilyenre tippelek mert tőled mindég a váratlan fordulatok jönnek be és ez a variáns tul kiszámítható volt. viszont ez igy most egy hatalmas kérdőjel is számomra, hogy hogy tovább. Mert számomra tiszta sor, hogy hiába “kente el” Bob az ügyet amugy amirikaisan Noéminak ennél sokkal nagyobb az önérzete és tovább fogja pörgetni a dologokat. Eleve már akkor kezdtem erre a lehetőségre gondolni amikor ugye lefényképezték őket és nem tulajdonított ennek jelentőséget illetőleg lehet, hogy azt gondolta ugyan ki fényképehzett volna csak képzelődöm. Itt azért két dolgot megjegyzek. Az első: vagy Jack valamelyik barátja találta ki az egészet jó heccnek gondolva, vagy a másik lehetőség Noémira valaki féltékeny a tanárok közül és az akarta ilyen módon lapátra tenni. Nem ismerem anerikát mert nem jártam még arra, vizsont Izraelben sok hasonló törvény van mint az USAban. Többek közt a 21 éves nagykoruság is. Ezzel kapocs csak egy poén. Ha egy fital csak 21 éves kora után nagykorú akkor még is hogy lehetséges a házasságkötés már 18 éves korban? És ez nem csak izraelben van igy ha nem ha jól tudom az USAban is. Várom a folytatást 🙂

  2. A végére pedig írjam oda: írta Vandra Attila. Vagy az írta szót tegyem idézőjelbe? Vagy a Vandra Attilát? Neem! (Voltam én is kamasz! sőt óvodás is!) A következő részben Noémi nem fog hazamenni! Főleg, hogy már beküldtem… 🙂
    Kösz, hogyhű olvasóim vagytok. Egyelőre nem tudk képeket feltenni (azthittem a lányomnak van kártyaolvasója, s azt is nem hoztam… – de nincs 🙁 ) , Mégis figyeljétek a képtáramat hétfő estétől kezdve. Hátha találok megoldást.

  3. A kis hülye gyerek tudta, mit tesznek a szülei? Biztos. Az élettárs meg lefizet. Biztos vagyok benne, hogy Noémi a következő fejezetben pucol haza. Hiszen odahaza várja az a tisztalelkű Imre ÃÂron “fuvaros” barátja. Meg a törpefenyők…
    Attila, Eltaláltam?

Hagyj üzenetet