Pongrácz Ágnes : A kilencedik énem

“A hadaikum a földtörténet sorrendben legels? eonja, amely az archaikum el?tti id?ket foglalja magában a Föld keletkezését?l számítva. Kb. a 4,6 milliárd évvel ezel?tt?l a 3,8 milliárd évvel ezel?ttig terjed? id?szak. Ezen intervallum eseményei a bolygóanyag összeállásától az ?sóceánok kialakulásán át az élet megjelenéséig terjednek…”

El?ttem Kharón,
mögöttem az élet,
egy csepp vagyok csupán
itt, a Sztüx vizében.

Lennék az arcodon ébred? harmat,
?szül? hajadon aranyló hajnal…

Ma van a Teremtés második napja,
a hadaikumban* párámat kapja
hol az ?slégkör, hol az ?sóceán,
még látom megszületni a Pangeát,
és újra a Sztüx.

Vigyáznék rád, ha az angyalok sírnak,
könnyüket fognám, mint tízkarú Síva,
hozzád el ne érjen…

Messze az Éden. Ittak a folyóból,
halásztak a tóban, hazug kígyóról
hazudnak száz szóval. Maradtak volna
– tisztán és sz?rben – tudatlan majomnak,
de újra a Sztüx.

Tudod, oly furcsát álmodtam az éjjel,
egy hangya voltam, és röpültem a szélben,
szárnyaim morzsolták az évszázadok,
mégis elértem hozzád, s itt maradok
nálad mint tündér…

Ma van a Teremtés ezredik napja,
Mózes pálcáját az id? ellopja,
m?anyagpalackból fakaszt vizet,
a hypermarketb?l vihetsz, ha fizetsz,
és újra a Sztüx.

Mosolyom parányi tüzet varázsol,
megmelegít téged, amikor fázol…

Halk morajlás a kilencedik énem,
csepp vagyok csupán az alvilág vizében,
fölöttem Kharón, alattam a sorsom,
én viszem a révészt, habjaimon hordom,
már nem fáj, ha s?r?n hátamra ütsz,
vagyok a Sztüx.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,