Jószay Magdolna : Szélvihar

Konok kitartással küzd
ellenem a szél,
fogszorítva feszülök neki,
bár távoli még a cél.
Arcizmaim keményre gyűrődnek,
képem, mint vörös-ráncosra sírt
újszülött-arc…
ha néznék, sem látok,
szememet hasítja tömérdek
szúrós karc.
Belőlük időnként a vihar
ádázul néhány könnyet sodor,
ám langyuk hihetetlen
gyorsan illan arcomról.
Hajam dühödten, száz kézzel
tépi, cibálja, s úgy tűnik,
boldog, ha bánthat…
Pedig győznöm kell!
Behúzom nyakam, feszítem
minden mérkőző porcikámat.
Nekidöntöm magam, nyerve
percenként újabb s még újabb
métereket,
néha szinte szárnyára kap,
hogy aztán kacagva vágjon földhöz
e zord természet…
Itt ember, ha gyenge, s beteg,
biztosan nem uralkodhat,
engem is egyre inkább
apróra aláz a porszem-tudat.
Szélvihar, szilaj égi elemek,
ne bántsatok!
Nincs értelme úgysem…
nem látjátok, milyen
kicsiny vagyok?

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.