Kühne Katalin : Virág az ágyunk, ég a takarónk

 

A természet közelében él?k szinte eggyé válnak a földdel. Szorgalmas munkájuk közben beszippantják a virágos mez?k illatát, megfigyelik az ott él? állatkákat, az aprótól a legnagyobbig, az elvetett gabona növekedését. Vetést?l aratásig dolgoznak hajnaltól kés? estig, ahogy a szólás mondja: „látástól vakulásig”. Az ásóra vagy kapára támaszkodva néhány percig pihennek. Felnéznek az égre, elmondanak egy fohászt azért, hogy munkájukat áldás kísérje. Szemükkel követik a felh?ket, csodálják azok alakváltozásait. Arról ábrándoznak, hogy egyszer talán a madarakkal együtt szállhatnak a magasban, megszabadulva minden nehézségt?l, de tudják, hogy ?ket arra teremtették, hogy itt lenn, a földön éljenek. Delelés idején a fáradtság elnyomja ?ket, rövid, de könny? az álmuk. Az idei tavaszi nagy áradások következtében sok helyen nem tudták betakarítani a termést, az ország nagy része vízben állt, megközelíteni sem lehetett a területet, a vetés elmaradt. Mi lesz jöv?re?

   Pár nappal ezel?tt jött a vörös veszedelem. Nos, most nem az, amit már Nostradamus is megjósolt. Olyan hirtelenséggel zúdult három megye falvaira, szántóföldjeire az iszapos ár, aminek súlyos következményeit még sokáig tapasztalhatjuk. Ezernyi ember veszítette el házát, minden ingóságát, több ezer hektárt árasztott el. Több százan sebesültek meg, égési sérülésekkel kerültek kórházba, kilenc halottunk van már. Ilyen veszedelem világunkban még nem történt. Súlyos földrengések, áradások, t?zvészek, viharok pusztítottak már több helyen, de ez az els?, ami kis hazánkban történt. Sok segítséget kaptunk a világ tudósaitól, szakembereit?l, de hatalmas munka vár a hazai irányítókra is, hogy a károkat elháríthassák. Megkezd?dtek a mentési munkálatok azonnal, szakszer?en intézkedtek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem éjjel tört rájuk az ár, mert akkor több ezer ember halt volna meg. Így is rengetegen kerültek veszélybe, nagy nehézségek árán tudtak csak kimenekülni házaikból, mindenüket ott hagyva. A katasztrófavédelemt?l, rend?rségt?l, honvédségt?l sok segítséget kaptak, a nagy cégek tulajdonosai mellett a kisemberek is segítették a károsultakat, megkezdték adományaik szállítását a segélyszervezetek, sok alapítvány gy?jt nekik. Megindult a jogi felel?sségrevonás gépezete is.

   Amit a televízióban látok, az maga a borzalom. Elképzelni sem lehet, mikor lesz itt újra élhet? világ. Tvardovszkij filmjéb?l a zóna rémlik fel el?ttem. Ott láttam ilyen marsbéli tájat, ekkora pusztulás nyomait. Vörös iszap borít mindent. Talán sohasem lesz itt virág a mez?kön, nem hajladozik aranylón a búza a szántóföldeken, a környez? folyókból az utolsó él?lény is kipusztul. A legszörny?bb csapás azonban az embereket érte. Minden vagyonkájukat elveszítették. Házak, kertek, földek, ruhák, élelem beborítva iszappal. Ha gyorsan nem tesznek valami óvintézkedést, akkor a megszáradt zagy porrá válik és ki tudja, mi lesz a következménye, hány élet pusztul el, ha a szél felkapja és szétteríti, messzire viszi azt. Egész életek nyugszanak a nagy vörös temet?ben. Múltjukat és talán jöv?jüket lepte be az ár.

   A gyár vezet?jének nyilatkozata arcpirító nemtör?dömségr?l tett tanúbizonyságot, mikor azt mondta, hogy mindent rendben találtak az ellen?rzésnél. Ennek ellenkez?jét állítják azok a dolgozók, akik látták a repedést a tározó falán. Egy korábbi törvény értelmében a hazai környezetvédelem veszélyesnek ítélte az így tárolt anyagot, nehézfémek hatását. Ezt néhány évvel ezel?tt – nyomásra – megváltoztatták, és nem min?sül veszélyes anyagnak a zagy. Ez felháborító! Milyen szakemberek ezek és milyen törvényhozók? Nem számít az emberélet? A felel?sségrevonás remélhet?leg minél el?bb megtörténik, és megbüntetik a b?nösöket, rács alá kerülnek, de nem menekülhetnek az anyagi kártérítést?l sem. A hanyagság, felel?tlenség hatalmas méreteket öltött az utóbbi évtizedek során. Következménye pedig generációk életét teszi elviselhetetlenné. Ez új törvények meghozatalát és betartatását követeli.

   A falvakban sokan laktak régi házakban, de több új ház is épült, amelyre lakói hitelt vettek fel. Ezek is lakhatatlanná váltak. A bank képvisel?i máris felhívták a tulajdonukat pár napja elvesztett embereket, hogy vagy azonnal új fedezetet biztosítanak számukra, vagy egy összegben fizessék be összes hátralékukat. Nem elég az, hogy ezek az emberek pillanatok alatt teljesen tönkrementek egészségileg, lelkileg, mindenüket elvitte az ár, felocsúdni sem tudtak bánatukból, még ez is bekövetkezett? Embernek nevezhet?k ezek a banktisztvisel?k? Az üzleti élet így elaljasította ?ket? Még az állatok sem viselkednek így társukkal, megvédik, ha veszélybe kerülnek. Nem csak a küls? táj hasonlít egy élettelen bolygóra, a lelkek is kiüresedtek, megdermedtek? Az ember, ez a csodálatos teremtmény géppé vált? Hol a virágos ágy és hol a takaró?

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.