kinek bohóca lehetünk h? mosolyáért
cserébe húsig koptatjuk önmagunk báját
játszva jelmeztelen el hogy csak érte
húzzunk mégis oly emberi álcát
amivel meg lehet jelenni bárhol
feküdni kényelmes ölébe a szürke
világ combjára szivárvány szín?
képeslapot küldve a tátongó ?rbe
