Boér Péter Pál : Építmény

 

Egymásra építkeznek, egymás alapjai. Állnak, fegyelmezetten, egymás hátán, egymásra utaltan, nem tanulva a hibákból, de örökké segítve. Lenn az ősalap, vállaikon állók is alapok a vállaikon állóknak. Soha véget nem érő vállakon állás az emberi nem. Ha megunná a legalsó sor és elvándorolna, minden összeomlana. Ha 1000 sorral fennebb ráunnának az ácsingózásra az ott szolgálók, összeomlana minden, ami felettük van, biztos. Az alullevők, lélekben állók! A legfelső sor anyagi, a legkevesebbek, ők élvezik ennek a hatalmas építménynek az összes gyümölcsét, hálátlanul -nem mint a tékozló fiú-, lenézve letűnt korok embereit eszükbe sem jut, hogy ők is egy sor a falból, alapok egy idősávban. Az ő alapjaik és az alapjaik alapjai is csak úgy vállonállók, mint önnön maguk. Vállonálló lelkek! Lélekben ott vannak mindazok, akik nyomukat előbb hagyták az idő szűk intervallumában, mint az utánuk következő rétegek. Egyszerűen csak téglák a falban, kövek a piramisok oldalán és belsejében. Állnak rendületlenül lélekben és a gyarló jelen hálája mindig elmarad. A „Sose halunk meg! Miénk a világ! Okosabbak vagyunk elődeinknél!” szöveg, nemzedékről nemzedékre ismétlődik. Fiak nevetnek atyjaikon, atyák a nagyapákon, de áll az építmény, ahol a legősibbektől errefelé, nagy hős és kevésbé hősi atyák nélkül, nem élhetnék gondokkal telinek vélt, nyúlfarknyi gondtalan életüket, amire mégis úgy tekintenek, mintha sosem érne véget. Hála az ősöknek? Ez a fogalom nem létező, vagy kései. Legtöbbször túl kései! Mindig túl kései…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.30. @ 16:15 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/