A pasához jön egy arab,
Szomorú szemű hallgatag,-
„Pasa beduin a fajtám,
És Bab-el-P Manteb a hazám
Eladó El-Zorab.
A sátraikból pattanak,
Csak, hogy láthassák lovamat
Gyeplős táncát, és galoppját!
Szemem fényéért nem adnám
Sem élve, sem holtan.
De három fiam éhen vesz!
A szájuk is száradt, s cserzett;
Elhosszúlt keserűségben,
Asszonyomtól is elment
A tej eredete!
Az enyéim, mind elvesztek:
Ó, meg tudod, mentsd meg őket!
Adj pénzt lovamért!
Pór vagyok!Adj pénzt!
Ha tetszik s akarod,
Annyit, mi jó neked!
Kerül futtatja a lovát,
Lassúból ügetésre vált,
A pasa szeme felcsillan;
Somolyog ősz-szakállasan
Nem hallatja szavát.-
„Ezer Téchinét elfogadsz?-
„Ó pasa, mily nagylelkű vagy!
Több ez, annál mit álmodtam!
Isten fizesse meg, nyomban,
Ahogyan te is adsz!
Mosollyal, veszi az arab
A Téchinét, mind amit kap –
Mostantól nem lesznek rabok,
Mostantól, ők is gazdagok,
Koldulni sem kell majd!
Nem lesznek sátruk rabjai,
Sem útfélen nyűtt koldusai,
A felesége lábra kap;
És a szegényeknek is maradImmáron valami! –
Begyűjti szorgosan a pénzt,
Szerencsét áldón, kapott-kért,
Ám futtában egy gondolat,
Hirtelen, remegésbe hat,
Visszanéz, visszatér.
Pénzét bámulja, s elsápad
Rázkódó remegésbe kap,
Lovát bámulja dermedten;
Leszegett fejjel, csendesen,
A ló felé halad.
Sírva öleli át nyakát
Kemény gerince belevág
Sápadt arcába: –
„Tigrsem,Nagyot sóhajt.
Ó szépségem,Eladott a gazdád!
Gyermekeim nem játszanak
Soha veled az ég alatt,
Itatni sem visznek többet:
Fügét mikor a nap éget,
Kinek adhatnak majd!
Nem jönnek boldogan felém
Intve a sátor küszöbén,
Vegyem őket a nyeregbe!
Nem jönnek többé nevetve
Kiszaladni elém!
Gyermekimet hogy vidítom
És ha keresi asszonyom,
Kérdez majd El-Zorab után
A népem nevet majd bután
Szegény Ben-Ardunon!
Drága hitvesem, Raira,
Ne várj többé El-Zorabra
Szavadra nem térdel eléd,
Nyomod követve ………..
Már soha nem hallja!……..
Ardunod, Ben-Ardunodat,
Nem látod repülni mint sast
Könnyedén sólymot követve
Hogy azt röptében lelője;
Nem kívánsz: Jó utat!
Ha ugratom, nem mosolygod
Fehér ruhájú Ardunod;
S, hogy érezze jöttöm soha már…………
A földet hallgatva nem vár………..
Az én jó asszonyom!
Ó, én lovam! Én, magasztom,
Mostantól kezdve nem látom
Patádon szóródni a földet
És farkad röptét a szélben,
Mint fecske szárnyakon!
Ahogy habzón a kantárt rágod,
Amint gerinceddel táncod járod.
Vágtában a földet mint veszed
És dörg? árvízzé teszed
A fél sivatagot!Jól ismert minket a puszta
A horizont ezt jól tudta-
És kié leszel mostantól?
Ki védelmez a záportól
Ha vihar bántana?
Jó szóra többet ne számíts,
Szidni fog itt, majd mindegyik
És verni fognak kedvesem,
Meghurcolnak keservesen;
Éhezel és sántítsz!
Megvernek én egyetlenem,
Kimúlni hagynak kegyetlen!…
Pasa a pénzed visszadom!
Pór vagyok,
Lovam nélkül én meghalok:
A lovamat kérem!
Dühöng a pasa: – Bolond vagy?
Adjalak a janicsároknak
Hogy vessenek kutyáknak? Hé!
Az én lovam ez, nem másé
Ismételjem magam?- A tiéd?
Hát ki is nevelte
Ki is szereti, hát: én vagy te?
Kinek a parancsa nyomán,
Lesz bárányból dühös oroszlán?
Tiéd? O, pasa, nem!Az enyém ez!
A lovamért
Istennel is harcba szállnék –
Te szívtelen! Neked lehet
Még száz szilaj büszke méned,
Neked, uram, de én?
Légy könyörületes pasa!
Az égb?l jutalmaz Allah
Megítéli a mi ügyünk,
Hisz elrabolod mindenünk,
Mert így én meghaltam.
Az emberek majd átkoznak,
Mert tetteidben átok vagy!
Megyek én, pasa, koldulok,
A kegyeidb?l nem akarok-
Mit adsz te másoknak?
A pasa jelt ad. – „P?rére
És véssetek jól eszébe!
A sok eunuch ráugrik –
Az arab felemelkedik
Szemei jegesek…
Fürgén kikapja a t?rét,
Vérvörös patakba ont ki vért
Forrón akár egy forrásból
A nemes nyakból kispriccol,
Lerogy a halott mén.
A részeg pasa, szemmel int,
Megrettennek a szpáhik.
És térdre esik, az arab,
Az alvadt vérrögre csókot ad
A holt szemekre is.
Majd pogány szemekkel feláll
A hideg vasa nem kell már:-
„Gyermekeim megbosszúlnak!
Most vágj le, hisz ezt akartad,
Megesznek a kutyák!
George Co�Ÿbuc El-Zorab
………………………………………………
Péter, nem változott azóta sem a verselméletem.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Boér Péter Pál
