Összeszedtük a múltba hajló fák
vadhajtásait, készültünk a napra.
Csokrot kötöttünk, soha hervadót.
Magunkra kaptuk legszebb ruhánk,
csupasz álmainkat jó anyánk
méhébe ágyaztuk,
de a poros lámpafényben
csak a csend dúdolt altatót.
A zubogó éjfény szélnek
csapódó látomás lett. Gömbölyűt
álmodtunk, elgurult, s mi csak
zokogtunk az ismeretlen világban,
félve a félhomályban. Egyedül.
Volt, aki elindult játszani velünk,
s volt, aki soha nem találta meg
a fényt az úton.
Tegnap kitérdelt gyermekkorunkat
hagytuk el, ma hideg kereszteket
szorít az emlékezés. Nincs-apánk,
és soha nem volt anyánk
tegnapjait álmodjuk tovább.
Kezünkön hóangyalok táncolnak,
keressük a széttört idő darabjait,
néha rátalálunk a mélylélegzetű szépre,
de lábnyomunkba nem lép már senki.
Néha vers fakad őrült elménkből…
(vajúdhatnánk tán’ szebb sorokat,
vágypercekbe vetkőzött nyarakat,
széljegyzetek mögött suttogókat,)
…de a széppé rajzolt betűk halmazában,
most minden valós, rideg, hangtalan.
Homokórába rejtett porszem életünk
lassan szétpereg, elreped a burok.
Előttünk létra árnyéka, felettünk
égig érő gondolatok. A lent és fent
közé szivárványt karcolnak
az angyalok. Felhőkből folynak
ki a nap színei. Temetünk,
indulunk, érkezünk, szeretünk,
s a verseink, mint kérész mementók
élik túl anyánk szülte halálunk.
Árva pocsolyák tükrét tapossuk,
a tűnő villanásokban arcunk torzul.
A lucskos télben károgó varjak
szétszórt álommorzsák felett kőröznek.
A sárból tapasztott napkorong alatt,
a szürke falakra csorgó fényben
széthordott szívünk cafatokban pihen.
Dac, konok hallgatás, csóktalan magány,
ami vár még ránk, s ami elhagyott.
Szétosztanánk amink maradt,
mi, akik itt maradtunk, álomutazók,
költők, fűzfapoéták, dalnokok
most versben játsszuk, valljuk,
tagadjuk töredék életünk,
rendet teszünk, káoszban fuldoklunk.
A poros lámpafényben
csupasz éjköröket dúdol a szél,
szívünk fölé feszül az éj.
Kettéhasad az éjszaka,
elhagyjuk a széthullott csendet,
zuhanunk a csúcsra,
a távolban zenekar hangol,
ma Isten a karmester…
Játszd az életet költő – súgják az angyalok.
Játszd, míg az élet is játszani akar téged.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Szilágyi Hajni - Lumen
