– A kislány a kettesben magához tért! – szólt ki a n?vér Csegezi doktornak.
– Hogy vagy? – kérdezte az orvos a kislányt.
– Nagyon… fáj a ka… rom – válaszolta er?tlenül a kislány.
– A kezed eltörött. Már gipszbe van téve. Adunk azonnal fájdalomcsillapítót.
Az orvos intett a n?vérnek, kinek szólni se kellett, már vette is el? az Algocalmin fiolát és a fecskend?t.
– Kövesd a kezem a szemeddel! Nagyon jó! Tudom, a beszéd nagyon fáraszt, de meg kellene mondanod a neved, hogy szüleidet tudjuk értesíteni.
– Katóka… Bögözi… Katóka.
– Jól van, Bögözi Katóka, rendbe hozunk, ne félj! Sok vért vesztettél, azért vagy ennyire gyenge. Kapsz majd vért, hogy pótolja, amit elvesztettél. S meglásd, helyrejössz.
– Apunak a… vérét akarom… Az ?… vére mentette… meg Anyut is, amikor… elvesztette a kistestvéremet.
– ? biztosan megy majd vért adni neked. S édesanyád is. Minden rendben lesz! – mosolygott rá az orvos.
– Megjött a laboreredmény – szólt be egyik n?vér. – A kislány vércsoportja B III Rh pozitív.
– Az nem lehet! – jött izgalomba a kislány. – A szüleim… vércsoportja… A II Rh negatív!
– A gyermek vércsoportja nem feltétlenül egyezik meg a szüleiével – kezdte kimagyarázni a dolgot az orvos, de már visszaemlékezett a több éve megtörtént els? ilyen esetére. Még alig kapta meg a szakorvosi diplomáját. Izoimmunizáció. Az Rh negatív vércsoportú anya vére els? szüléskor kapcsolatba kerül a gyermeke vérével, és antitesteket termel a Rh pozitív antigének ellen. Amikor második Rh pozitív gyermekét hordja ki, akkor az anti-Rh pozitív antitestek miatt olyan er?s immunreakció jön létre, hogy nemcsak a magzat élete kerül veszélybe, hanem az anyáé is. Ilyen jelenség csak akkor jöhet létre, ha az anya Rh negatív, az apa pedig Rh pozitív. Ám a férj Rh negatív volt… Akkor a saját szakmai hozzáértését és a diagnózist kérd?jelezte meg. Azóta már tudja a latin közmondást: „Pater semper incertus est.” (Az apa kiléte mindig bizonytalan.) S micsoda pokol volt számára az orvosi titoktartást betartani! Nézte az asszony ágya mellett aggódva és lelkiismeret-furdalással virrasztó apát. Jött, hogy mondja meg neki: „Te idióta, hagyj fel a lelkiismeret-furdalással, nem te hoztad életveszélybe. Ha a gyermek a tiéd lenne, nem jött volna létre az izoimmunizáció. S?t, az imádott kislányodnak se te vagy az apja! Hiszen te Rh negatív vagy!” De nem tehette. Akkor úgy érezte, b?ntárssá vált.
– Az én édesapám is A II Rh pozitív, édesanyám B III Rh negatív, én pedig 0 I Rh negatív vagyok – nézett a kislány szemébe, hogy ?szintének t?njön, de látta Katóka szemrehányó tekintetén, hogy ?t nem tudja félrevezetni. Szinte megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a kislány az izgalom miatt megint elvesztette az eszméletét. Hogyan is mondta az egyik tanára? „A legaljasabb hazugságok azok, melyek még árnyalatnyi hamis információt sem tartalmaznak.” Kutyául érezte magát. – „A franc essen az orvosi titoktartásba!”
– Hívd fel a kislány szüleit! – hárította a felel?sséget a n?vérre. A n?k jobban értenek az ilyesmihez.
– De hát nem tudom a számot – kereste a kibúvót az a n?vér.
– Ajánlom a tudakozót! – szólt rá a f?nöke epésen, ugyanakkor ellenmondást nem t?r?en. – Ahogyan máskor is tetted. Nem lehet túl sok Bögözi a brassói el?fizet?k között. Ha kell, mindegyiket hívd fel!
– Romtelecom szám nincs. RDS egy van. 0368 – 402881 – nyújtotta át a telefont a n?vér olyan rémült tekintettel, mely egyértelm?vé tette, inkább beadná a lemondását, mint hogy telefonáljon.
– A francba! – engedett a n?i zsarolásnak. Majd tárcsázott. – Na, eddig megúsztam! – gondolta, miután letette a kagylót. – Vagy nem? Hiszen a kislány tudja, hogy én tudom… Majd hivatkozok az orvosi titoktartásra, ha a kislány az apját felvilágosítja – biztatta magát. – De vajon a kislány megmondja az apjának? Ha én lennék Katóka helyett, én megmondanám? A kislány nagyon apás – emlékezett vissza egy régi jelenetre, amikor apa és kislánya látogatóban voltak az anyánál. – Hiszen egyrészt kötelességének érezné, hogy kedvencebb szül?jének „árulkodjon”, de ugyanakkor ez azt is jelentené, hogy elveszti. Hiszen ezt a férfit nem egyszer, hanem sorozatosan, vagy évekig megcsalták! Vajon hogyan oldja meg a kislány a dilemmát? S vajon átgondolja-e, miel?tt cselekszik? – merengett. – Bárhogyan is dönt és cselekszik, ma hatalmas lelki trauma érte. S el?tte játszódik le majd a következ?…
Riasztó hangja szakította meg a merengésben.
– Doktor úr! A nyolcasnak leállt a szíve! – kiáltott a n?vér. Az orvos futott. Hála a gyors beavatkozásnak, sikerült újraéleszteni. Ahogy eljött a nyolcas mell?l, aggódó arcú férfival ment szembe.
– Bögözi Zoltán vagyok, Bögözi Katalin édesapja.
– Hamar ideért…
– A szomszéd utcában lakom. Hol van kislányom? – kérdezte a férfi izgatottan. – És milyen az állapota?
– Jöjjön, megmutatom – húzta el az orvos a függönyt. – Nincs magánál. Nagyon sok vért vesztett. Állapota kritikus.
A férfi letérdelt a kislány mellé, s simogatni kezdte a kezét. A szeméb?l a könny kicsordult.
– Az édesanyja? – kérdezte Csegezi doktor. Ha a kislány magához térne, s esetleg szembesítené az „apját” a tényekkel, jó lenne, ha mellette lenne az édesanyja.
Bögözi Zoltán arca elsötétült.
– Elhagyott minket. Ma. Katóka még nem is tudja. Ismeretlen helyre távozott, nem tudom vele felvenni a kapcsolatot.
Csegezi doktor torkában akkora galuska keletkezett, hogy alig kapott leveg?t.
– Doktor úr, nincs a kislány számára kompatibilis vér a kórházban! – jött be a n?vér. – S nincs szabad ment? sem, amit a vérközpontba tudjunk küldeni!
– Adok én vért! Ha kell, dupla adagot is! – dobta le Zoltán a zakóját, és t?rte fel a karján az inget.
– A vért, miel?tt beadjuk, elemezni kell. Emlékezzen, amikor a feleségének adott vért, akkor is el?ször a laborba küldtük. Sok nehéz eset van, azon a buszon sokan megsebesültek, a labor túl van terhelve…
– Megértettem, gyorsabb lenne a vérközpontba menni érte.
– Itt vannak a papírok a vérigénylésr?l – nyújtott át az orvos egy lezárt borítékot. – Köszönjük.
Zoltán elsietett.
„Szar ember vagyok” – hasított az orvosba a felismerés. – „Ezzel a férfival hozatom el a vért, aki ma meg fogja tudni, hogy nemcsak elhagyta a felesége, de a nyakába varrta a gyermekét is, aki nem is az övé… Szembesítenem kellett volna a tényekkel. De akkor nem lett volna, aki a vérközpontból elhozza a vért. A cél épp ennyire szentesíti az eszközt? Úristen, ez a férfi mekkora jelenetet fog itt rendezni! Jogilag még az apja, s kötelessége gondját viselni” – próbált racionalizálni, de érezte, érvelése nem állja meg a helyét. – „Hogyan mászok ki ebb?l a csávából?” – merengett, majd felkapta a telefonkagylót.
– Halló? Gyermekpszichiátria?
– Igen, itt Dr. Kovács Sándor.
– Sándor? Van egy „k?kemény” esetem számodra. Egy kislányt hatalmas lelki trauma ért. Megtudta, hogy nem az apjának a lánya. S még vár rá a feketeleves. Az édesanyja is elhagyta, s azt még nem is tudja. Meg kellene el?zni, ha már nem kés?, egy még nagyobb bajt. Kolléga, át kellene jönnöd. De sürg?sen.
– Épp most fejeztem be a délutáni vizitet. Öt perc múlva indulok – válaszolta Dr. Kovács.
„Nem mondtad el neki, hogy másra is kell a jelenléte… Hogy rá akarod hárítani a felel?sséget az apa felvilágosításával kapcsolatban” – ?rölt Csegezi doktorban a lelkiismeret-furdalás. – „Úristen, csak ne a vérközpontban döbbenjen rá a valóságra!”
– Halló, vérközpont? Csomagolják a Bögözi Katalin számára kért vért úgy, hogy ne legyen látható rajta a vércsoport. Aki a vér után megy, nem tudja, hogy nem a gyermekének az apja.
– De – kezdte az akadékoskodást Roman doktorn?, nem akarván vállalni a cinkosságot, de nem fejezte be a mondatot. – Megértettem. Milyen vér kell?
– B III. Rh pozitív – felelte Csegezi doktor.
– Ma mindenkinek az kell? Egy órája vitt el a szülészet hat flakonnal, a Zernyesti kórház is négyet ezel?tt öt perccel. Nincs már, csak egy fél flakonnal. A véradó rosszul lett, nem tudtuk televenni.
– Szent Habakuk! A kislány közvetlen életveszélyben van! De az is több mint semmi!
– Megpróbálhatok telefonálni néhány rendszeres véradónknak, de hát ma nem fognak bejönni. Hiszen ma van Karácsonyest! Mindenki az ünnepre készül!
– Van, aki gyászra – csapta le dühösen Csegezi doktor a telefonkagylót.
Amikor Kovács doktor megjelent, Csegezi doktor épp a nyolcas ágytól lépett ki.
– Másodszor már nem tudtam újraéleszteni édesapját. Sajnálom. ?szinte részvétem – szólt oda egy negyven körüli n?nek. – N?vér, hozzon egy nyugtatót a hölgynek! – szólt, látván, hogy a n? hisztérikus sírásban tör ki. – Megbocsásson, de egy másik súlyos betegen kell segítenem! Édesapján már sajnos nem tudok – szabadkozott. Pillanatig habozott, majd látván, hogy a n?vér átvette a hölgyet, pszichiáter kollégájához fordult.
– Szervusz, Sándor. Tizenöt éve nem vagyok képes ehhez hozzászokni.
– Nem lehet mindenkit megmenteni, Dani. Nem vagy Isten!
Csegezi Dániel doktor betessékelte a kollégáját az irodájába. A gyermekpszichiáter gondterhelt arccal hallgatta végig a történetet.
– Most azt akarod, hogy ezt én oldjam meg helyetted. Engem is várnak ma otthon. Addig nem jön az Angyal, amíg haza nem érek. Már nagyon türelmetlenek.
– Kérlek, szánj rá egy kis id?t…
– Nem lehet ezt öt percalatt megoldani – felelte doktor Kovács. Még folytatta volna, de egy kintr?l jöv? férfihangra figyeltek fel mindketten.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Vandra Attila
