S. Szabó István : A Keresztanya – 6.

Vígjáték két felvonásban. Első felvonás, hatodik kép, első, második, harmadik, negyedik jelenet.*

Hatodik kép

  

Szín: Ugyanaz.

  

Első jelenet

  

(Puszi, Nyuszi, Fontos be)

   

Puszi:

Jaj de szép embernek tetszik lenni képviselő úr! Hej ha én egyszer özvegy zsiványné lehetnék! Dehogy tudnék ellenállni a képviselő úrnak! Eszembe sem jutna!

 

Nyuszi:

Majd mi protezsáljuk a képviselő urat! Elmondjuk ám mekkora lepedőakrobata a képviselő úr, de el ám! Ne izguljon kedves, nem tud majd magának ellenállni a naccsága!

 

Fontos:

Jaj, lánykák, kicsi lánykák! Tudjátok, hogy mióta szeretném azt, hogy Elvira az enyém legyen? De most sikerülni fog, érzem! Meghalt az öreg tuskómen, enyém lesz asszonya, vagyona. Nem bánom, még azt az ökör Lajoskát is a nevemre iratom.

 

Nyuszi (nevetve Puszinak):

Hihi! Hallod ezt Puszi? Lajoska, mint képviselő!

 

Puszi (Nyuszinak):

Most mit röhögsz idétlen? Lajoska is lesz olyan, mint a többi.

 

Fontos:

Dehogy lesz a Lajos képviselő! Majd szerzünk neki valami zsíros állást egy részvénytársaság elnökségében, ott majd senkit sem fog zavarni.

 

Puszi (Fontosnak):

És velünk mi lesz, Elemér?

  

Fontos:

Veletek szépségeim? Mi lenne? Elemér bácsi majd továbbra is gondotokat viseli, persze csak akkor, ha jó kislányok vagytok.

 

Nyuszi:

Szó, ami szó, én már unom az utcai munkát! Jó lenne valami kényelmesebb beosztás, titkárnő, hostess, vagy valami hasonló.

 

Puszi (Nyuszinak):

Hülye vagy te, Nyuszi! Írni sem tudsz rendesen!

 

Nyuszi:

Na és! Mit kell mindent felfújni!

 

Fontos:

Nyugi kislányok! Első lépésként azt a három szerencsétlent fogom az útból eltávolítani, a Bambát és két ütődött, ingyenélő társát! Utána átszervezem az egész rendszert. Új, hatékonyabb csapatot verbuválok, és leszámolok a konkurenciával.

 

Puszi:

Jaj de szépen beszél!

 

Nyuszi:

Micsoda férfi! És leszámol velük. Arról az izéről már én is hallottam! Arról a…, arról a konferenciáról! Igen, le kell vele számolni! Rohadt szemét konferencia!

 

Fontos:

Konkurencia.

 

Nyuszi:

Azzal is! Le kell őket lőni!

 

Puszi:

És ha lelőttük őket, akkor ágyba bújunk. Lövöldözés után édes a hetyegés.

 

Fontos:

Így van, kedveseim! Munka után édes a pihenés.

 

Puszi:

Legalábbis, annak, aki dolgozik.

 

Második jelenet

   

(előbbiek, Morózus, Délceg)

  

Morózus, Délceg be. Fontos felemelkedik, nem tudja kik ezek.

 

Morózus (udvariasan meghajol):

Csak úgy bejöttünk, nyitva volt az ajtó. Morózus kapitány vagyok, a kerületből.

 

Fontos (büszkén áll):

Üdvözlöm, kapitány úr! Fontos vagyok a parlamentből.

 

Morózus (sejtelmesen):

Most.

 

Fontos (gyanakodva):

Mi az, hogy most?

 

Morózus:

Most a parlamentből.

 

Fontos:

Mit akar ezzel mondani kapitány úr?

 

Morózus:

Mindent tudok.

 

Fontos:

Mit tud?

 

Morózus (halkan, sokat sejtet?n énekel):

Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót, amilyet siheder nyikoromban….

 

Puszi:

Jaj, de szépen énekel!

 

Délceg (Morózusnak):

Elnézést főnök, lemaradtam az elejéről! Mi nyikorog?

 

Morózus (Délcegnek):

Fiam! Neked az a dolgod, hogy figyelj, és tanulj!

 

Fontos (Morózusnak):

Szép hangja van, kapitány uram. Gondolt már fellépésre?

 

Morózus (énekel):

Vörös Csepel, zúgjad a dalt most!

 

Fontos (kíváncsian):

És ezt ismeri? (énekel) Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat! (büszkén mondja) Ez a kedvencem! Össze kéne egyszer jönnünk, kapitány uram! Talán létrehozhatnánk egy dalárdát.

 

Puszi (cinikusan Nyuszinak):

Na gyere Nyuszi, húzzunk innen, kiver a víz a plenáris nótázástól! Majd jelentkezünk képviselő úr, viszlát!

 

 

Puszi, Nyuszi el.

 

Morózus (Fontosnak):

Félreértett uram! De egy dalárda jól hangzik! Egy hely, ahol a magunkfajta találkozhat, nótázhat, esetleg szervezkedhet.

 

Fontos:

Szervezkedni akar, kapitány uram? Mire?

 

Morózus:

Mondtam már, képviselő úr, mindent tudok! (Délcegnek) Ugye, Jenő, előttünk nincs titok?!

 

Délceg:

Oh, pardon! Én már akkor elveszítettem a fonalat, amikor bejöttünk. Nekem már a bunkócska is magas volt.

 

Fontos:

Szerintem basszus. Szép basszus hangja van a kapitány úrnak.

 

Morózus (Fontoshoz):

És Elvira?

 

Fontos:

Kiváló ötlet! Ő lehetne a szoprán.

 

Morózus:

Azt kérdeztem, hol van Elvira asszony?

 

Délceg (el?veszi a bilincset, mutatja):

Hoztam bilincset.

 

Morózus (Délcegnek):

Pofa be, fiam! Neked csak egy dolgod van!

Délceg (Morózusnak):

Tudom uram! Figyelni és tanulni.

 

Fontos (Délcegnek):

Okos fiatalember, gondom lesz magára. Látom, megszívleli felettese tanácsát. Egyébként, én is a naccságos asszonyra várok. (Morózushoz fordul) De beszéljünk a muzsikáról, ez egy szép, közös téma.

 

Morózus:

Kiváló téma! Azt tudja, képviselő úr, hogy van egy tűzoltó nagybátyám, Bugyiban! Kiváló dobos! Bár csak hallhatná a képviselő úr, amikor a Radetzkyt játsszák! Csak úgy puffog!

 

Délceg (csak úgy a levegőbe):

Azt Amál néném is szokta! Ül az ágyon bugyiban és! … Undorító! Mondja is neki Feri bátyám: „Amál, ne bűzölögj már itt, hanem húzzál ki a budira, mert …”

 

Morózus (Délcegnek):

Jenő, kuss! Azt mondtam, figyelj, és tanulj. Egyébként ez a Bugyi, nem az a bugyi. De hol marad ilyen soká a naccsága? Fontos beszédem van vele.

 

Fontos:

Én is Fontos vagyok, uraim! De maguk is úgy gondolják, hogy az éneklés összehozza az embereket?

 

Délceg:

Az biztos, uram! Amikor a Jancsi éjszaka, részegen rázendít az Akácos útra, elég hamar összejönnek a szomszédok, és pofon ütögetik.

 

Morózus:

Jenő! Senkit sem érdekel a Jancsi sorsa!

 

Délceg:

Tudom uram. Az emberek közömbösek. Itt van például szegény Amál néném. Feri bá’ a múltkor kizárta őt a budiba, üvöltött az szegény, mint a sakál, és mi lett a vége, na mi?

 

Fontos:

Ez nem fontos, őrmester!

 

Délceg:

Dehogynem uram, azért fontos, mert…

 

Morózus:

Pofa be, fiam! Jön a naccságos asszony!

 

 

Harmadik jelenet

   

(Fontos, Morózus, Délceg, Elvira, Szivacs)

   

Elvira, Szivacs be.

 

Elvira:

Jó napot, kedves uraim! Mi szél hozta önöket?

 

Fontos (meghajol, Donnához):

Asszonyom! Én kettőnk dolgáról szeretnék konzultálni, ha lehet.

 

Elvira:

Jöjjön, kedves barátom, jöjjön! Hisz tudja! Házam ajtaja ön előtt mindig nyitva áll. Beszéljen drága lovagom.

 

Fontos:

Itt, az urak előtt?

 

Elvira:

Kedves Elemér! Ön előtt a múlt nagyjai állnak. Morózus elvtárs, régi pártfunkcionárius. Délceg úr, pedig olyan szobában nőtt fel, ahol a forradalom szele takarított. Jól mondom, uraim?

 

Morózus:

De szépen beszél az elvtársnőúrhölgy! Látod, Jenő, így is lehet! (lelkesen folytatja) „S kelettől, nyugatig söpör majd a forradalom szele, lehullanak a rabigák, összetörnek a bilincsek!”

 

Délceg (előveszi a bilincset. Morózushoz):

Bilincselünk, uram?

 

Morózus:

Pofa be, Jenő, ne szakíts félbe!

 

Elvira (Fontosnak):

Beszéljen Elemér, hallgatjuk!

 

Fontos:

Asszonyom! A vonat késni fog.

 

Morózus:

Engedelmükkel, ha szabad beleszólnom! Amelyik vonat késik, az jön! Ezt biztosan állíthatom, mert a hatvanas évek közepén a vasútnál teljesítettem szolgálatot, mint a Vasúti Alagutakat Felügyelő Bizottság Főellenőr elvtársa.

 

Elvira:

Ez most nem lényeges.

 

Morózus:

Lényeges az, csókolom a kezedet, mert a vasúti alagutak biztonsága, fontos nemzetbiztonsági követelmény. Mert teszem azt…

 

Elvira:

Csendet! (Fontosnak) Képviselő uram, ha nincs itt a szerelvény záros határidőn belül, akkor keresztet vethetünk a befektetett pénzre. Kérlek Elemér, cselekedj! Kapitány, ön milyen hírekkel keresett fel?

 

Morózus:

Asszonyom, megtaláltuk a fiát. Embereim öt Lajost találtak, akikre ráillik a gyerek személyleírása.

 

Szivacs:

Olyan nincs!

 

Morózus:

Hármat Csepelen, egyet Kőbányán, egyet, pedig a Bonctani Intézetben, az asztalon.

 

Délceg:

Én meg találtam egy Ferit, feltételezésem szerint álnevet használ, elképzelhető, hogy ő is Lajos, de lehet, hogy Béla. Most vetik hazugságvizsgálat alá.

 

Szivacs:

A Béla az én vagyok, ezt felelősséggel állíthatom!

 

Délceg:

Na ja kérem, a mai világban mindenki azt mond, amit akar, hisz minden megtörténhet. Ismertem egyszer egy Miklóst,

 

Morózus:

Jenő, ne térj el a tárgytól! De valóban, minden lehetséges! Itt van például az én Judit húgom, aki azelőtt Mihály öcsém volt.

 

Szivacs:

Pfuj, de undorító!

 

Morózus:

Én is mondtam neki, maradjon Misi, de mit csináljak? A kicsi lelkem ezt akarta! Ja kérem, az orvostudomány ma már csodákra képes!

 

Elvira:

Uraim, uraim, köszönöm szorgalmukat, de közben előkerült az én nagy fiam! Minden a legnagyobb rendben van, de ha már ilyen kedvesek voltak egy magamfajta szegény özvegyasszonyhoz, tisztelettel meghívom Önöket, a temetés utáni rendezvényünkre, ahol megboldogult Lajosomra fogunk emlékezni.

 

Fontos:

Köszönöm a meghívást, ígérem, ott leszek. Most mennem kell, mert várnak a választóim! Elvira, csókolom a kezét! Uraim, a viszontlátásra!

 

Elvira (Morózusnak, Délcegnek):

Önöket sem tartóztatom kapitány uram, a temetésen találkozunk. Viszlát barátaim, viszlát! Elemér, a vonatot ne feledje!

 

Fontos:

Rajta leszek, asszonyom!

 

Délceg (Fontosnak):

Elutazik uram?

 

Morózus (meglöki Délceget, rámordul):

Lódulj már, te ökör! Nem rajta lesz, hanem, hanem, rajta lesz! Érted, nem?

 

Délceg (kifelé menet):

Gondolja uram, hogy értem? Lehet.

  

Fontos, Morózus, Délceg el.

 

Elvira:

Lajosom, hét lakat alatt van?

 

Szivacs:

Ahogy parancsoltad úrnőm! Csókos teljes intenzitással készül a feladatra, Huzat őrzi Lajoskát, Bamba a lányokat felügyeli, (suttogóra fogja): és én, én pedig…

 

Elvira (kedvesen):

Te pedig?

 

Szivacs:

Én, pedig itt vagyok neked.

 

Elvira:

Igor bácsiékról van valami hír?

 

Szivacs:

Órákon belül itt lehetnek. A nagy, fekete Volga már kétszer elhaladt a ház előtt.

 

Elvira:

Igen, Kolobjov és az ő biztonsága! A hatalmas, fekete autó, benne az egyforma ruhába öltözött férfiakkal! Azt hiszi ez az Igor, hogy még mindig a hetvenes években járunk! Kíváncsi vagyok, hogy most milyen meglepetést tartogat számunkra a nagy, ukrán mókamester.

 

Szivacs:

Lelőjem? Csak úgy, a hecc kedvéért?!

 

Elvira:

Ó te, te drága, drága csacsi fiú! Még ne öld meg! Mindennek eljön az ideje.

 

Szivacs:

És ha megszegi az egyezséget?

 

Elvira:

Ne félj, nem szegi meg. Megesküdött a csernobili nagybátyja életére, hogy betartja a szerződést.

 

Szivacs:

És te, hiszel neki?

 

Elvira:

Nem, dehogy! Tudom, hogy átver! Csernobilban már nincs sok élő nagybácsi. Se nagynéni. Igaz, arra nem esküdött.

 

Szivacs:

Értem úrnőm! És most mi lesz, hisz rájöttél, hogy hazudik!

 

Elvira:

Mondtam neked kedves, várunk!

 

Negyedik jelenet

  

(Elvira, Szivacs, Bamba. Később: Krajcsovics Gizi, Csókos, Huzat)

  

Bamba be. 

 

Bamba:

Asszonyom, a Krajcsovics Gizi szeretne beszélni önnel!

 

Elvira:

Micsoda? Még ide meri tolni a képét? Nem akarom látni!

 

Szivacs:

Pedig jó lenne, ha beszélne vele asszonyom! Ritka csinos, értelmes teremtés, igazi feleségnek való.

 

Elvira:

Pláne! Szép is, okos is, még az hiányzik az én Lajosomnak! Akkor aztán lőttek a terveimnek!

 

Bamba (suttog):

Legalább lenne egy ész a családban.

 

Elvira:

Mit mondtál, Bamba?

 

Bamba:

Azt, hogy szebb, mint a Mása!

 

Szivacs:

Legalább hallgassa őt meg, asszonyom! Lehet, hogy azt akarja mondani, ki nem állhassa a fiatalurat!

 

Elvira:

Micsoda arcátlanság! Még hogy nem kell neki az én kisfiam? Hát ki ez a nő tulajdonképpen? Mit képzel magáról? Csak úgy kikosaraz egy Olajos Lajost?

 

Bamba (szétteszi a kezét):

Most mi van? Itt az Isten sem ismeri ki magát!

 

Elvira:

Bamba! Hozd ide azt a, azt a nőt.

 

Bamba kimegy az ajtóhoz, kezével int. Krajcsovics be.

 

Krajcsovics

(22 éves, csinos lány, egyszerű ruhában. Illedelmes, udvarias):

Kezit csókolom Elvira néni!

 

Elvira:

Na, gyere csak, gyere gyermekem! Hadd nézzelek!

 

Krajcsovics:

Lajoska? Itthon van?

 

Elvira:

Valóban szép vagy, de nem eléggé. Ha így feltűznénk a hajadat, nézd csak!

 

Szivacs:

Hű, az annyát!

 

Krajcsovics:

Azt kérdeztem, hol a Lajos? Tetszik tudni,

 

Elvira (lejjebb húzza a lány blúzát):

Ha egy kicsit lejjebb húznánk a dekoltázst, így valahogy!

 

Szivacs:

Hú, de izgi!

 

Krajcsovics:

Jaj, ne tessék már… nem azért jöttem. Az úrfi megígérte, hogy elvisz moziba, azért jöttem.

 

Elvira (Gizinek):

Most jó! Nézz bele a tükörbe, nézd csak meg, hogy nézel ki! S most beszélj, mit akarsz az én fiamtól?

 

Krajcsovics:

Azt mondta a Lali, elmegyünk moziba.

 

Elvira (lenéz?n):

Veled? Azt mondod, hogy az én fiam egy Krajcsovics lánnyal akar mozizni? Kötve hiszem!

 

Krajcsovics (szerényen):

Most mi a baj, Elvira néni? Udvarolgat nekem a Lajcsi.

 

Elvira:

Azt mondod, hogy az én fiam udvarol, neked? Az én mulya fiam neked udvarol! De ha így is lenne, (dölyfösen) ki vagy te?

Krajcsovics (alázatosan):

Krajcsovics Gizi vagyok, kezit csókolom.

 

Elvira (csattan a hangja):

Azt tudom, hogy ki vagy! De most az a kérdés, hogy ki vagy? Mid van? Van valami vagyonod, vagy valami reményteljes jövőd? Vagy csak a fiamon szeretnél élősködni?

 

Krajcsovics (szerényen):

Nem élősködök én senkin, kezit csókolom! Anyuval van egy kis boltunk, abból próbálunk éldegélni. De miért fontos ez?

 

Elvira:

És az apád?

 

Krajcsovics:

Nem tudom ki az apám, sose láttam.

 

Elvira (cinikus szomorúsággal):

Szegény, szegény gyermek. Félárván felnőni! Szomorú lehet.

 

Krajcsovics:

Nem olyan nagy dolog, tessék elhinni. Az anyu mindent megtett értem.

 

Elvira:

Elhiszem gyermekem, az anyák már csak ilyenek.

 

Krajcsovics:

Akkor, mehetünk a Lajossal?

 

Elvira (parancsolón):

A Lajos nem megy sehova! (lenézőn folytatja) Lajosnak nincs ideje zabigyerekekre!

 

Krajcsovics (csendben):

Én nem érzem magam zabigyereknek, Elvira néni! Tisztességesen dolgozunk, megbecsüljük, amink van.

 

Elvira:

Az ember mindig többnek érzi magát, mint ami!

 

Bamba (suttog):

Ezt maga már csak tudja!

 

Elvira (élesen):

Nem értem, mit mondtál, Bamba?

 

Bamba:

Nem fontos, magamban elmélkedem.

 

Elvira:

Te csak ne elmélkedj magadban! (Gizihez fordul) Különben is, Lajoskám a mennyasszonyát várja, nincs rád ideje, te, te Gizi!

 

Krajcsovics (csodálkozva):

Lajoskának mennyasszonya van? Nekem erről egy szót sem szólt! Tessék csak nézni, gyűrűt is kaptam tőle.

 

Elvira (gyanakodva):

Gyűrűt! Mutasd csak? (megnézi a lány kezét, felnevet) Ha-ha-ha-ha! Te ostoba! Ez nem gyűrő, hanem függönykarika.

 

Krajcsovics (dacosan):

Nekem gyűrű!

 

Elvira:

Elég ebből! Lajos nem megy sehova, és rád sincs több időm! Mehetsz!

 

Krajcsovics (Bambának, szomorúan):

Látod, Bamba! Mondtam neked, hogy felesleges idejönnöm!

 

Elvira:

Ez a te ötleted volt, Bamba? Te hívtad őt ide?

 

Bamba:

Jött volna magától is, csak egy kicsit noszogatni kellett.

 

Szivacs (a levegőbe):

Noszogatni, én is noszogatnám.

 

Elvira:

Disznók! Elég! Gizi, nem akarlak többet itt látni, és ha megtudom, hogy Lajoskám körül sündörögsz, velem gyűlik meg a bajod! Megértetted? Te, te zabigyerek!

 

Krajcsovics (kiabál):

Szégyellje magát, azt hiszi, hogy nem ismerem a piszkos dolgait? Áruba bocsátja a fiát! Akkor sem kellene anyósnak, ha rögtön meghalna, és a Lajos csak az emlékét hozná a házasságba!

 

Elvira:      Pimasz, büdös, karalábétündér! Hogy mersz velem így beszélni? Kifelé innen, eltakarodj a házamból, míg jó dolgod van! Szivacs, Bamba, dobjátok ki!

 

Krajcsovics:

Nem kell engem kidobni, paraszt naccsád, megyek én magamtól is!

 

Elvira:

Mit merészelsz, te csóró, senkiházi! Velem még senki sem mert így beszélni!

 

Krajcsovics:

Majd megszokja! Lehet, hogy én egy csóró, senki vagyok, aki ráadásul zabigyerek, de vegye tudomásul, hogy én tisztességes vagyok! Én semmi pénzért sem bocsátanám áruba a kölkömet! Se pénzért, se másért! Ehhez mit szól maga, maga Keresztanya!

 

Bamba (suttog):

Hú, az anyja, ezt jól megmondta! Alaposan felvágták a kicsike nyelvét!

 

Elvira (sápítozik, ájuldozik):

Vizet, vizet, hozzatok vizet! Rosszul vagyok!

 

Krajcsovics:

Csak nehogy belefulladjon, Elvira néni! Ritka ronda vízi hulla lenne magából!

 

Elvira (hörög):

Lőjétek le, nyírjátok ki, de előtte adjatok egy pohár vizet! Vizet, egy korty vizet!

 

Krajcsovics (csúfondárosan):

Megyek már, nem kell betojni! Ti meg hős banditák, borogassátok a nacsasszonyt, hátha megéli a reggelt! Csúf, vén boszorka, földet rá!

  

Krajcsovics kisiet.

 

Elvira (sopánkodik):

Jaj, édes istenem, istenem, istenem, ezt kellett megélnem! Egy ilyen, ilyen… vizet…, a szívem…, jaj meghalok! Vigyetek a szobámba, meghalok, jaj istenem!

  

A fiúk odaugranak, segítenek Elvirának 

 

Bamba:

Gyerünk, Szivacs, segíts a nacsasszonynak! Kísérd őt a szobájába.

 

Elvira (alig hallhatóan):

Hívjatok orvost, pihenni akarok. Zárjatok be ajtót, ablakot, senkit sem akarok látni, senkit! Senkit ne engedjetek be, hallottátok? Jaj édes Istenem!

 

Bamba (Szivacsnak):

Szólj a dokinak, aztán gyere vissza Csókossal és Huzattal, meg kell beszélnünk a továbbiakat.

 

Szivacs kitámogatja az asszonyt.

 

Bamba (hangosan gondolkozik):

Eljött az én időm! Most megszerzem magamnak Másenkám puffadt, ám gyönyörűen felékszerezett kezecskéit! Először is: Igor bácsi nem szereti, ha üzlettársai halottak, esetleg gyengék, vagy betegek, tehát, fenn kell tartani a látszatot, mintha minden a legnagyobb rendben lenne! Mintha a Főnökasszonynak kutya baja lenne! A Keresztanya erős és sebezhetetlen! Rá kell vennem a fiúkat egy kis stiklire. Elvira érdekében, a magam érdekében, mindannyiunk érdekében. Elsősorban a magam érdekében! Ó nagy Isten, kérlek, most az egyszer segíts, és egyengesd az utamat!

 

Csókos, Huzat, Szivacs be.

 

Bamba:

Na mi van fiúk? Mit mondott az orvos?

 

Szivacs:

Pihennie kell a naccságának. Nem kelhet fel, vendégeket nem fogadhat, senki sem látogathatja.

 

Huzat:

Igor fater sem?

 

Bamba (Huzatnak):

Nem hallottad te ütődött? Senki!

 

Csókos:

És mi lesz a szerződéssel?

 

Bamba:

Lesz szerződés, bízzátok rám! Baromi jó tervet eszeltem ki.

 

Szivacs:

Ajaj, kezdődik! Bamba és az ő tervei. Vagy agyonlőnek, vagy megyünk a sitkóra!

 

 Bamba (Szivacsnak):

Ezt most úgy veszem, mintha meg sem szólaltál volna. Tehát a terv a következő: Megállapodtunk, hogy Csókos alakítja Lajoskát, hogy Mását meghódítsa?

 

Huzat:

Keveri már, keveri! Mit akarsz ebből kihozni?

 

Szivacs:

Én rosszat sejtek!

 

Bamba:

Várjatok! A szerződést mindenképpen tető alá kell hozni. Tehát valakinek el kell játszania Elvira szerepét is úgy, hogy Igor faterék semmit se vegyenek észre.

 

Csókos:

Te meghibbantál? Az ütődöttet még csak-csak, de hogy a nacsasszonyt? Azt ki játssza el? Na? Kicsoda?

 

Bamba:

Huzat.

 

Huzat:

Én? Mondtam, hogy keveri! Te tényleg hülye vagy! Egy fejjel magasabb vagyok, mint a nacsasszony, és nézd csak, nézd! Látsz rajtam melleket?

 

Csókos (Huzatnak):

Nem annyira. De a segged az ugyanolyan lapos, mint az övé! Köztünk maradjon Huzat! Nagyon ocsmány Elvira lennél, annyi szent!

 

Szivacs:

Ezt nem veszik be. Azért ők sem olyan hülyék, hogy ne vegyék észre a cserét. Mondjuk meg az igazat, hogy beteg a Elvira, aztán majd lesz szerződés, ha meggyógyul.

 

Bamba:

Ti ezt nem értitek. Ha egy család feje megbetegszik, azonnal gyengének, komolytalannak számít, senki sem fog vele együtt dolgozni. Tönkre megyünk, aztán mehetünk vissza a taxi iparba.

 

Csókos:

Jaj csak azt ne! Nem bírnék ki még egy droszt háborút!

 

Huzat:

Hát szó, ami szó, elég rosszak a kilátásaink. (Bambának) És hogy képzeled, mikor azt sem tudjuk, mi van abban a rohadt szerződésben?

 

Bamba:

Az teljesen mindegy! Az majd menetközben kiderül, mire kell szerződni! Egy a lényeg! Felveszel egy hatalmas, fekete gyászruhát, fátyollal. Megpróbálsz olyan hangon pofázni,

 

Huzat:

És a magasságom?

 

Csókos:

Levágjuk a lábadat.

 

Huzat:

Marha!

 

Bamba (Huzatnak):

Majd ücsörögsz, apuskám. Mondjuk tolókocsiban. Ez oké, mert meghalt a férjed. Erősnek kell látszanod apukám, és senki sem fogja észrevenni a cserét. Különben is, áramkimaradás lesz. Itt a levél, ma hozta a postás. (olvassa a levelet) „Ezúton értesítjük tisztelt fogyasztóinkat, hogy ekkor és ekkor karbantartás miatt áramkimaradás lesz.” aláírás, dátum ecetera, citera!

 

Szivacs:

Nagyszerű! Nem lesz áram, mert valamit javítanak. Így van?

 

Bamba:

Így bizony! Gyertyafénynél nehéz lesz észrevenni a cserét. Na, mit szóltok?

 

Csókos:

Nekem tetszik. Így legalább könnyebb eljátszanom az ütődött szerepét, hisz van mellettem egy gyönyörű anyuka.

 

Szivacs (Csókosnak):

Hülyét játszani, az menne neked világosban is!

 

Csókos:

Kuss! Majd akkor vidámodjatok, ha sikerül átvernünk a nagy ukrán maffiafőnököt.

 

Bamba (a többieknek):

Akkor megállapodtunk?

 

Huzat:

Meredek a dolog, de valamit tennünk kell, hogy talpon maradjunk. Úgyhogy benne vagyok.

 

Bamba:

Ez a beszéd! Csókos, Huzat, indulás beöltözni, mert Igor bácsiék nemsokára megérkeznek.

Csókos, Huzat ki.

 

Szivacs:

Hú apukám! Mi fog ebből kisülni? Már előre ver a víz, mi lesz, ha kiderül?

 

Bamba:

Remélem, hogy sikerül, mert ha bukunk, nagyot bukunk! Most olyan érzésem van, mintha tizenkilencre lapot kérnénk. Vagy bejön, vagy nem!

 

Szivacs:

És ha nem jön be?

 

Bamba (az ajtó felé fülel):

Ezen már nincs idő gondolkozni, mert úgy hallom megérkeztek a vendégeink. Gyere Szivacs, fogadjuk őket illő tisztelettel.

  

Mindketten el

 

FÜGGÖNY

   

VÉGE AZ ELSŐ FELVONÁSNAK.

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045