Ötödik kép
Szín: Ugyanaz
Első jelenet
(Morózus, Délceg be. Később: Elvira.)
Morózus
(52 éves, tudálékos rendőr, kopott öltönyben. Ökölbe szorított kézzel magyaráz Délcegnek.):
Na, Jenő, most megfogjuk őket! Ha most nem göngyölítjük fel ezt a maffiabirodalmat, akkor soha!
Délceg
(28 éves, nyeszlett fickó, tele ambícióval, kevés ésszel. Áhítattal kérdezi.):
Gondolja főnök?
Morózus:
Nem gondolom, tudom! Tíz éve dolgozom az ügyön, tíz kemény éve! Az apám semmibe vett, kinevetett, az asszony elhagyott, Klárikámat meg elvette a Józsi, hogy a rosseb egye meg! De vége, nincs tovább!
Délceg:
Ki az a Józsi, főnök?
Morózus:
Most leszámolok velük, le én! Kezemet a torkukra tapasztom, és tekerem, csak tekerem a nyakukat, míg ki nem lehelik a lelküket!
Délceg:
Én is szerettem egy lányt, főnök!
Morózus:
Lecsukatom őket! Annyit fognak ülni, mint a Gondolkodó azon a rothadt képen! Ott fognak megrohadni a sitten, erre megesküszöm! Meg én!
Délceg:
Őt egy Feri vette el. A nagyapám szerint az én hibám! De nem hinném, hiszen mindent megadtam neki. Csak ugye…
Morózus:
Bilincsbe verem az egész bagázst! Láncra fűzöm őket, és úgy vonulunk végig a főutcán! Elől én, aztán a díszes kompánia! Ott lesznek a tévések, rádiósok, ott lesz az egész sajtó!
Délceg:
Szemetek ezek a Józsiferik! Bár, ismertem egy Samut, az is szemét volt. Tudja főnök, ő volt a mostoha apám.
Morózus:
Kegyelemért fognak könyörögni, de nincs tovább… a bizonyítékok a kezemben vannak, és a törvény lesújt!
Délceg:
Most nincs senkim. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Jó lenne valaki, aki sütne rám, főzne rám, megmosná a hátamat.
Morózus:
Rólam fognak cikkezni az újságok! Már látom magam előtt a címoldalakat: Morózus kapitány lesújtott! És ott lesz a képem! Aztán meghívnak a Kékfénybe! Ez lesz az én elégtételem, a sok szenvedésért! Tőlem! Magamnak!
Délceg:
A nagymamám azt mondja, túl rendes vagyok, az a baj. Ez így van, de erről én nem tehetek. Ezt a tulajdonságomat anyámtól örököltem, bár jobban örültem volna egy lakásnak, de azt elhappolta a Samu. (felkiált) A szemét!
Morózus:
Elő fognak léptetni! Főkapitány leszek! (harsog) Fő-ka-pi-tány!
Elvira be, csókra nyújtja kezét.
Elvira (tettetett vidámsággal):
Üdvözlöm, Morózus kapitány, üdvözlöm! Ki ez a fiatalember, kapitány uram?
Délceg:
Engedelmével asszonyom, Délceg Jenő őrmester vagyok!
Elvira (búg a hangja, Délcegnek):
Csodálatos fedőneve van, fiatal barátom, csodálatos! Senki sem gondolná, hogy magáról van szó.
Délceg:
Pardon, nem értem asszonyom!
Morózus (Délcegnek):
Ne törődj vele, Jenő! A nacsasszony ilyen szókimondó. Így van?
Elvira:
Valami rosszat mondtam?
Délceg:
Én tényleg Délceg vagyok asszonyom!
Elvira (Szeméhez emeli a szemüvegét.):
Most, hogy így jobban megnézem, de… foglaljanak helyet barátaim! Szabad kérdeznem mi járatban vannak?
Elvira leül, keresztbe teszi a lábát.
Morózus:
Csak annyit mondok asszonyom, fontos…
Elvira (Örömmel közbevág.):
Máris? Hála az égnek! Itt a vonat! Ó micsoda boldogság barátom, micsoda boldogság! Jöjjön kedves, meséljen, hogy történt?
Morózus:
Vonat? Milyen vonat, asszonyom? Ne szórakozzon velem, naccsága! Én fontos ügyben vagyok jelen!
Elvira:
Persze kedves, a fontos ügy. Ugye tudja, hogy ezzel megmentette egy szegény özvegyasszony becsületét? Jöjjön, jöjjön ide, hadd ölelem meg! Barátom! (Felpattan, megöleli Morózust.)
Morózus:
Asszonyom, ne szórakozzon velem! Én valóban fontos ügyben vagyok jelen!
Elvira:
Tudom! Mondja kedves, mit üzent nekem az én képviselőm?
Morózus:
Képviselő?
Elvira:
Persze! Fontos képviselő úr! Fontos Elemér, családunk régi barátja, jótevőnk! Meséljen, kapitány úr, mit üzent az én jótevőm?
Délceg (Bilincset vesz elő. Morózusnak):
Megbilincseljem, uram?
Morózus:
Pofa be, Jenő! Asszonyom, egy pillanat! Ez az a Fontos, aki jó elvtárs volt az átkosban?
Elvira:
Az bizony!
Morózus (büszkén):
Én is elvtárs voltam asszonyom, de micsoda elvtárs! (énekel): „A párttal, a néppel egy az utunk…”
Elvira:
Na de uraim, uraim! Azért jöttek, hogy énekeljünk?
Délceg (Morózusnak):
Én is mondhatok valami szépet, uram? Az én nagypapám is elvtárs volt! Előtte meg úr. Amikor eltemettük, megint úr volt. De mekkora úr! A ravatalánál tizenkét veterán cserkész állt díszőrséget … az úttörőszövetségből.
Morózus (ragyogó arccal):
Micsoda idők voltak, micsoda idők! Munkásököl, vasököl, oda sújt, ahova köll!
Délceg:
Lesújtunk uram?
Morózus:
Jenő, kuss!
Elvira (Kacéran nézi Morózust.):
Daliás idők voltak Morózus elvtárs! Te tényleg nem emlékszel rám? Tényleg? (Morózus csodálkozva nézi.) Várj, segítek! Annyit mondok, Sirhuber.
Morózus (Összecsapja kezeit, ujjong.):
Jézusom! Csak nem? Az nem lehet! Á, ezt nem hiszem el!
Elvira (suttog):
De igen, igen, én vagyok az!
Morózus (kiabál):
Az nem lehet! Ilyen nincs!
Elvira (kiabál):
De, Karcsi, én vagyok! Én vagyok az, Károly! Az Elvira! A Sirhuber Elvira!
Morózus (örömittasan, Délcegnek):
Hát én betojok! Nézd Jenő! Ő az Elvira! Az én Elvirám, a párt Elvirája, mindenki Elvirája!
Délceg:
Megbilincseljem, uram?
Morózus:
Fogd már be Jenő, mert lefokozlak! Ez életem legszebb perce! Hány éve is nem találkoztunk, Arankám?
Elvira:
Elvira.
Morózus:
Elvirám! Tudod, hogy szerelmes voltam beléd?
Elvira (Lesüti a szemét.):
Igen, tudom.
Morózus:
De te mással jártál!
Elvira:
Igen! A pártbizottsággal. Nem tehetek róla, szerettem őket.
Délceg:
A nacsasszony egy egész bizottsággal? Azért az nem semmi!
Morózus:
Intim vagy, Jenő!
Délceg:
Az a betét, főnök!
Elvira:
Ej, rég volt, szép volt! Felejtsük el! De miért jöttetek, barátaim?
Délceg:
Asszonyom! A törvény nevében le…
Morózus:
Le szeretnénk róni tiszteletünket, mély gyászod alkalmából, Elvirám! Fogadd őszinte részvétünket!
Elvira:
Mit is mondhatnék, uraim? Ami történt, megtörtént.
Második jelenet
(előbbiek, Szivacs, Huzat, Bamba, Csókos)
Szivacs, Huzat, Bamba, Csókos izgatottan be. Egymás szavába vágnak.
Csókos:
Asszonyom, asszonyom! Nagy baj van! Hatalmas baj! A fiatalúrnak nyoma veszett!
Elvira:
Istenem! Lajoskám eltűnt?
Bamba:
Az Úrfi lelépett!
Szivacs:
Vagy elrabolták! Sok pénzt megér a Főnökasszony csemetéje!
Elvira:
Jaj istenem! Lajoskámat elrabolták? De hát kinek kell az én nagy, és okos fiacskám? Kinek?
Bamba:
Hát, aki nem ismeri, annak biztosan. Szerintem pár óra és hazaküldik. Az isten sem bírja őt kakaóval. Nyugi! Hazazavarják, mire megjön Másenka, addigra itthon lesz.
Elvira:
Biztosak vagytok benne, hogy nincs a házban?
Csókos:
Az tuti, asszonyom! Tűvé tettük érte az egész birtokot! A pincétől a padlásig, sehol sem találjuk!
Bamba:
Én még a szekrényekbe is benéztem! Semmi, eltűnt. Lajoskának nyoma veszett.
Elvira (Morózusnak):
Kapitány uram! Drága Károlyom! Keressed meg az én fiamat, hozd vissza őt, hisz már csak ő maradt nekem, hatalmas gyászomban!
Morózus (Délcegnek):
Gyerünk, Jenő, munka van!
Délceg:
Na de uram! Bilincselni jöttünk, és nem dolgozni!
Morózus:
Pofa be, és lódulj!
Morózus, Délceg el.
Elvira:
Mi lesz most, nagy isten, mi lesz?
Bamba:
Mi lenne, asszonyom? Várunk.
Elvira:
Várunk? És mire? Mi a túróra várunk?
Szivacs:
Ha elrabolták, telefonálni fognak. Mennyi a váltságdíj, hol adjuk át, esetleg elküldik a Lajoska egyik fülit…
Elvira:
Jézusom!
Csókos:
Van mikor a kisujját vágják le. Ismertem egy esetet, amikor az orrától szabadították meg a szerencsétlent. Ki, mit szeret.
Elvira:
Jaj istenem! Hogy fog kinézni az én gyönyörű gyermekem, orr, fül és kisujj nélkül? Jaj Lajos, Lajos, drága Lajos! Mi lesz most?
Bamba:
Mi lenne? Fizetünk! De szerintem hazajön. Lehet, hogy csak a Krajcsovics Gizinél segédkezik, mit kell aggódni?
Elvira:
Ez az! A Krajcsovics lány! Gyerünk fiúk, mit álltok itt? Csókos, Bamba, Huzat, irány a Krajcsovics féle zöldségbolt. Hozzátok haza az én Lajoskámat!
Huzat:
És ha nincs ott?
Elvira:
Akkor hozzatok valamilyen gyümölcsöt, akármit! Epret! Igen, epret ennék, és tejszínhabot. Mozgás!
Huzat:
Asszonyom én maradok, ha lehet. Nem maradhat a ház védelem nélkül.
Elvira:
Rendben! Huzat, te állj őrt a kapu előtt, ki tudja, mi folyik itt? Induljatok!
Csókos, Bamba, Huzat el.
Szivacs:
Csodállak Úrnőm! Erős vagy és bátor! Ebben a nehéz helyzetben is kezedben tartod a gyeplőt. Imádlak Elvira!
Elvira:
Most félre az érzelmekkel Elemér!
Szivacs:
Béla! Én a Béla vagyok! De ki az az Elemér?
Elvira:
Ó csacska férfi, csak próbára tettelek, semmi több! Nem ismerek semmiféle Elemért.
Szivacs:
Most hazudsz, pír öntötte el az arcodat. Tehát, ki az az Elemér? Jogom van tudni!
Elvira:
Hát jó, bevallom. Fontos képviselő úrra gondoltam.
Szivacs:
Á, tehát őt szereted! A képviselő cicája vagy! Úristen, ezt nem hittem volna! Te és az a pojáca, hát én megölöm! Megölöm őt is, és magamat is!
Elvira:
Félreérted te ostoba! Nem szeretem őt, csak az üzlet köt bennünket össze, semmi több. Elhiheted, nem szeretem őt, de az üzlet miatt kedvesnek kell lennem. Értsd meg, rajta múlik a jövőnk! A szerelvényeknek ide kell érniük, és ebben csak Fontos segíthet, senki más!
Szivacs:
Okos vagy Elvira, nagyon okos! De a politikusokkal vigyázni kell, kétszínűek.
Elvira:
Az lehet, de most van ennél fontosabb dolgunk is! Mire megjönnek ukrán vendégeink, addigra itthon kell lennie Lajoskámnak. Ha váltságdíjat kérnek, fizetünk! Ha háborúzni kell, háborúzunk! Bármit megteszünk, hogy a gyerek, időre itthon legyen! Megértetted?
Szivacs:
Igen Úrnőm! Nemsokára megjönnek a fiúk a zöldségestől, és sokkal okosabbak leszünk.
Elvira:
Remélem! De ha…
Megcsörren a telefon, Szivacs veszi föl.
Szivacs:
Halló! Igen… igen, asszonyom, az emberrablók!
Elvira átveszi a kagylót
Elvira:
Halló! Igen… igen! Nem! Igen! Talán! Most? Vele akarok beszélni! Mi az, hogy nem lehet! Mennyi? Nem, nem sokallom, inkább kevés! Persze, meglesz! Halló, halló! Letették!
Szivacs:
Na, Úrnőm! Mi történt?
Elvira:
Tízezret követelnek.
Szivacs:
Dollárban?
Elvira:
Francokat! Forintban! Én megölöm ezt a kölköt! Még egy normális váltságdíjat sem képes kitalálni önmagáért! Ez nem is az én fiam! Hát én még egy ilyen hülye gyereket életemben nem láttam! Tízezer forint váltságdíj!
Szivacs:
Ha-ha-ha! Ez marha jó! Már látom is az újságok címlapját: A Maffiafőnök gyermeke tízezer forintot ér! Még egy ilyen marhát!
Megint csörög a telefon, Elvira kapja föl.
Elvira:
Halló, én vagyok! Megvan a pénz, persze hogy megvan. Lajos, minek neked az a tízezer forint? Az anyád úr Istenit! Azonnal hazajössz, megértetted? Mi az, hogy honnan tudtam? Na csak gyere haza te ütődött, kapsz a pofádra, majd adok én neked Krajcsovics Gizit! Öt percen belül itthon vagy, mert különben kitaposom a beledet, nyomás!
Szivacs:
Most már megnyugodhatsz úrnőm! A két klán egyesülni fog, és te leszel a leghatalmasabb Keresztanya Közép-Európában.
Elvira:
Kérdés, hogy ez az ütődött megtudja-e, hódítani Másenkát.
Szivacs:
Menni fog a dolog. Puszi és Nyuszi remek munkát végzett.
Elvira:
Tudom, de semmit sem bízhatunk a véletlenre. Óriási tervet eszeltem ki.
Harmadik jelenet
(Elvira, Szivacs, Bamba, Csókos, Huzat, Lajoska)
Bamba, Csókos, Huzat, Lajoska be.
Bamba (karjánál fogva húzza maga után Lajoskát:
Itt a főgengszter asszonyom! A Gizinél mosta a boltot.
Elvira:
Mit csinált?
Csókos:
Amikor rátaláltunk, épp a raktárt mosta fel.
Bamba:
Egy büdös nagy ronggyal! Úgy nézett ki, mint a Bicskás Friciék elmebeteg bejárón?je. Csak nem volt a fején tarka kendő! De ugyanúgy riszálta a seggét.
Elvira (Lajossal kiabál):
Lajos, takarodj a szobádba! Még számolunk! Huzat, te leszel a felelős azért, hogy ez a hősszerelmes ne hagyhassa el a szobáját! Megértetted?
Huzat:
Igen, asszonyom! Na gyerünk, fiatalúr!
Lajoska:
Én akkor is a Gizit szeretem, és elveszem feleségül. Puktum!
Elvira:
Nem puktum, hanem punktum, te ütődött! De tudod mit? Vedd el a Mását és csald meg a Gizivel, azt megengedem.
Lajoska:
Elveszem a Gizit, és megcsalom a Másával.
Elvira:
Hülye vagy te gyerek! Ki az a barom, aki egy szép feleséget csúnya szeretővel csal?
Lajoska:
Én.
Elvira:
Elég ebből! Tűnj a szobádba, nem akarlak látni. Huzat, vigyázz rá!
Huzat megragadja Lajoska karját, maga után vonszolja
Elvira:
Fiúk! A tervem a következő!
Bamba:
Á! Szóval terv is van!
Elvira:
Kuss! Szivacs, mostantól kezdve, te vagy Lajoska, és te csapod a szelet Másának! Te kéred meg a kezét! Világos?
Szivacs:
Jaj ne! Engem bekebelez a dugó! Csinálja inkább a Bamba! Én erre alkalmatlan vagyok.
Bamba:
Az nem jó, engem ismer a csaj. Meg különben is…
Csókos:
Majd én vállalom, Keresztanya! Engem egyszer látott, akkor is futtában! De mi lesz az esküvőn? Ott már meg kell jelennie a fiatalúrnak!
Elvira:
Az még odébb van! A legfontosabb az, hogy Mása igent mondjon. Utána majd ráérünk gondolkozni a folytatáson. Most pedig, munkára! Gyerünk Szivacs, mert az idő pénz!
Szivacs:
Igenis, Úrnőm! Értettem, Úrnőm! Mehetünk, Úrnőm!
Elvira, Szivacs el.
Negyedik jelenet
(Csókos, Bamba)
Csókos:
Na, mit szólsz öcsém? Ezt jól kitalálta a naccsága. Mehetek udvarolni az ukrán Maruszja babának. Lecsavarom a tetejét, van benne egy kisebb, azt is lecsavarom, van benne egy még kisebb, azt is…
Bamba:
Kuss! Pofazár! Elfelejted, te bunkó, hogy a szerelmemről beszélsz!
Csókos:
Ó pardon, elnézést kérek, keresztapa úr! De tudja mit? Majd úgy kavarunk, hogy kegyed legyen a befutó. Elvégre mit is mondott önnek az imádott nő? Behemót?
Bamba:
Nem behemót, hanem begemót! Érted, te ökör? Azt mondta nekem, begemót Bámbá!
Csókos (felmutat egy könyvet):
Tudod mi ez itt a kezemben?
Bamba:
Egy könyv.
Csókos:
Jé, felismerted! Tényleg egy könyv. Ez egy szótár, egy orosz szótár. Most felütöm, és mit látok, na mit?
Bamba:
Na mit?
Csókos:
Hát azt te állat, hogy a begemót, vízilovat jelent. Tehát a begemót Bámbá, azt jelenti, hogy te egy víziló vagy. Víziló Bámbá!
Bamba:
Hú az annyát! A büdös, kövér disznaja. Na majd adok én neked vízilovat, na csak várjál te nyomorult, na csak találkozzunk!
Csókos:
Nyugi, minden rendben lesz. Elcsavarom a rusnyaság fejét, és én leszek a keresztapa, minden gengszterek ura!
Bamba:
És aztán? Mi lesz Lajoskával? Ja, és mi lesz velem?
Csókos:
Te leszel a helyettesem! Lajoskával meg, majd csak lesz valami. De most megyek, mert fel kell készülnöm a nagy nőrablásra!
Csókos el, Bamba telefonál.
Bamba:
Halló, Huzat! Szólj, ha fáradt vagy, szívesen leváltalak. Persze, persze, nem lesz semmi gond! Oké, rendben! Szia, szia, csaó!
Leteszi a telefont, magában beszél.
Bamba:
Másának meg kell ismernie az igazi Lajoskát. Tehát Lajoskának meg kell szabadulnia fogságából, ha megérkezik Mása. Mert ha a Mása rájön, hogy a Csókos nem Lajoska, pontosabban a Lajoska, a Lajoska, akkor nem kell neki a Csókos, és nem kell neki a Lajoska. Viszont ha nem kell neki a Csókos, mert nem Lajoska, és nem kell neki a Lajoska, mert ő a Lajoska, akkor lehet, hogy mégis belém szeret, és én leszek a Lajoska. Frászt! A Keresztapa! Hú de bonyolult! De az biztos, hogy én nem vagyok Lajoska. Biztos? Persze, hogy biztos! De rohanok, mert sok a dolgom.
Bamba ki.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: S. Szabó István
