Folyékony hold – Függelék I. rész

 

 

Függelék

  

A Poe-rejtély; s a megfejtés kísérletei – a dokumentumok,

tények, adatok, feltételezések, találgatások, spekulációk tükrében

 

 

  

Az ilyesfajta regénykönyvek, melyek egy adott történelmi korban, adott helyen játszódnak, s h?sük – a m?vek mindenkori f?szerepl?je – létez?, ismert személy, minden esetben az olvasó bizonyos speciális érdekl?dését váltják ki. Mindannyiunkat az a kérdés foglalkoztat az ilyen könyvek olvastán, hogy vajon mennyire, milyen mértékben volt igaz mindaz, amit a regényben elénk tártak? Vajon meddig tartott a tények világa, s hol léptünk át a fantázia birodalmába? Mennyire tarthatjuk megbízhatónak az elénk tárt részleteket, hitelesnek a bemutatott körülményeket, elhangozhattak-e ezek a párbeszédek – azaz, hogy ebben a formában megtörténhetett-e mindaz, amit olvastunk?

    Mindenek el?tt szögezzük le, hogy a történet, melynek olvasásával az imént végzett a tisztelt olvasó – regény, azaz kitaláció, fikció, ha úgy tetszik: mese. Meg sem próbál abban a szerepben föllépni, tetszelegni, s?t tündökölni, mintha irodalomtörténeti munka, esetleg biográfia, vagy akár regényes életrajz volna. Azonban arra is ügyel, hogy a rendelkezésre álló tények, adatok hamisítás, szépítés, csalás nélkül kerüljenek bemutatásra, s a fantáziának csak és kizárólag ott enged szerepet, ahol adatok, dokumentumok nem állnak rendelkezésre; kitalációi a valóság tényei között tátongó ?rt hivatottak betölteni. A „rejtély végs? megoldása” ilyetén formában fölfogható úgy is, mint a lehetséges történések egyike, de a rendelkezésre álló elképzelt variánsok egyfajta regényes kombinációjaként is.

    Az alábbiakban megpróbálunk segítségére sietni az olvasónak, aki megtisztelte figyelmével a történetet. El?ször is tényszer?en felsoroljuk Poe és családja életének fontosabb évszámait, történéseit. Ezután bizonyos háttér- információkkal szolgálunk a helyszínek és az események vonatkozásában – szintén kizárólag tényekre és adatokra támaszkodva. Majd végül rövid áttekintést nyújtunk mindama feltételezések, találgatások és spekulációk témaköréb?l, melyekben Poe kortársai – orvosai, ismer?sei –, valamint az utókor számos kutatója megpróbálja megválaszolni a legfontosabb felmerült kérdéseket. Betekintést nyújtunk a legismertebb elméletek és teóriák világába is – ám nem akarván zsákbamacskát árulni, azt már most le kell szögeznünk, hogy az azóta eltelt százötven évben semmiféle bizonyító erej? adat, dokumentum, vagy tény nem került el? azzal az öt nappal kapcsolatban, melyet Poe a nyilvánosság el?l elrejtve töltött. Tartanunk kell t?le, hogy a szemtanúk – már, ha voltak egyáltalán – minden ismeretüket magukkal vitték a sírba, illetve, ha leírták, megírták az általuk látott és tapasztalt dolgokat – akkor azok a (felbecsülhetetlen érték?) iratok a mai napig lappanganak valahol.

(Itt jegyezzük meg, hogy könyvünk FÜGGELÉK-e, ha teljes mértékben nem is, ám nagyban támaszkodik a Baltimore-i Poe Társaság (The Edgar Allan Poe Society of Baltimore) kutatásaira, s azok eredményeit a nyilvánosság elé táró id?szakos kiadványaira.)

 

By courtesy of The Edgar Allan Society of Baltimore:

„Anyone is free to use information from this site for any legitimate purpose without charge as long as sources are properly noted.

 

 

 

 

 

 

 

Kronológia

 

 

1755  John Poe és Jane McBride Poe (Poe dédszülei) a Maryland állam béli Baltimore-ba költöznek négy gyermekükkel. Legid?sebb gyermekük, David (Poe nagyapja) még Írországban születik 1742-ben.

 

1756  John Poe meghal Baltimore-ban.

 

1775  David Poe és Elizabeth Cairnes (Poe nagyszülei) házasságot kötnek és letelepednek Baltimore-ban, a Market Street-en. David Poe ekkor kerékgyártóként tevékenykedik, s készít rokkákat és órákhoz fogaskerekeket is. Kés?bb újabb vállalkozásba kezd; méteráru kereskedésébe fog, ruhaszöveteket és vitorlavásznat árul. Vállalkozása minden várakozását felülmúlóan sikeresnek bizonyul.

 

1784  Július 18-án megszületik David Poe jr. (Poe apja).

 

1789  Id?sebb David Poe-t (Poe nagyapját) kinevezik Baltimore város általános szállásmester-helyettesének. (Mai értelemben polgármester-helyettes). Mr. Poe hallatlanul népszer? a városában, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy új rangjának egyik szavát, az „általános”-t (angolul: General), mintegy katonai rangként a neve elé biggyesztik, s így többé nem Mr. Poe-ként, hanem General Poe-ként („Poe tábornok”) emlegetik. A tehet?snek számító id. David Poe a saját pénzéb?l – több év alatt – mintegy 40.000 ezüstdollárt folyósít a Függetlenségi Háborúban harcoló amerikai seregek felszerelésére. Egyenruha, lábbeli és egyéb felszerelés lesz a pénzb?l. Lafayette tábornok személyes feljegyzéseib?l tudni, hogy az elhúzódó háború évei alatt Mrs. Poe saját kézzel varrt meg 500 katonai nadrágot.

 

1790   Megszületik Maria Poe, (Poe apjának húga, vagyis Poe nagynénje, kés?bb anyósa).

 

1799  Az Amerika-szerte népszer? színészn?, Elizaberth Arnold (Poe anyja), és társulata el?ször lép fel Baltimore-ban. A m?vészn? 80 el?adásból álló turnén vesz részt a keleti part városaiban Bostontól Norfolkig. A korabeli sajtó kit?ntet? figyelemmel kíséri és fogadja m?vészetét, kiemelik rendkívüli báját, kellemét és csodálatos énekhangját.

 

1802  Július 17-én meghal Jane McBride Poe (Poe dédanyja) Baltimore-ban, 96 éves korában.

 

1805  David Poe jr. (Poe apja) abbahagyja jogi tanulmányait és csatlakozik Elizabeth Arnold színtársulatához. Apja erre kitagadja. 1806-1809 között David Poe jr. színészként lép fel a társulattal, ám mindenütt harsány negatív kritikát kap.

 

1806   David Poe jr. és Elizabeth Arnold (Poe szülei) házasságot kötnek a virginiai Richmondban.

 

1807  Január 30-án megszületik els? gyermekük, aki a William Henry Poe nevet kapja. A fiú, kés?bb a Henry keresztnevet használja.

 

1809  Január 19-én megszületik Edgar Poe Bostonban. Egy miniat?r portré hátlapjára, mely az édesanyját ábrázolja, Elizabeth ezt írja: „Kicsi fiamnak, Edgarnak – érje ?t annyi szeretet Bostonban, amennyi az édesanyját érte itt, ahol a legjobb és legkedvesebb barátokra lelt.” A portrén látható Elizabeth-et a m?történet, mint „éteri szépséget” írja le.

 

1810   December 20-án megszületik Rosalie Poe (Poe húga) a virginiai Norfolkban. Megszületésekor a Poe-család már csonka. David, a gyermekek apja eddigre elt?nt. Elképzelhet?, hogy elhagyta a családot, majd meghalt.  (David elt?nésével több elmélet foglalkozik, ám semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre. Felmerült, hogy Elizabeth adta ki David útját, amikor ráébredt, hogy a jelent?s Poe-vagyonból ? és családja nem részesülhet. E teória szerint David öngyilkos lett, amikor felesége kirúgta. Mások úgy vélik, hogy David valamilyen hirtelen halált halt, egy gyors lefolyású betegség vitte el. Elképzelhet?, de a temetésér?l nem tudni semmit. Fölmerült az is, hogy David önszántából hagyta el a családját, s hogy egy másik n? miatt hajóra szállt, s Erópába utazott, vagy a tengerbe veszett. Azt is rebesgették, hogy Rosalie már más apától származott volna. Mindezek a feltételezések azonban – bizonyíték hiányában – megrekednek a szóbeszédek, mendemondák, legendák szintjén, s az irodalomtörténet komolyan nem is számol ezekkel a lehet?ségekkel. Tény, hogy Elizabeth egyedül maradt a három gyermekkel.)

 

1811   December 8-án meghal Elizabeth Arnold Poe (Poe anyja) a virginiai Richmodban. Ugyanott temetik el, az Old St. John’s Church templom temet?kertjében. Halálának oka ismeretlen. (Komolyabb, elhúzódó betegségre – például tüd?bajra – utaló nyom nincsen. Elizabeth ismert és népszer? m?vész volt, kórházi kezelésér?l tudnánk. Valószín?bb, hogy valamilyen gyors lefolyású kór, esetleg tüd?gyulladás vitte el. Mindenesetre még orvost sem hívott. Nyilván úgy gondolta, hogy majd kikúrálja önmagát. Talán bizonytalan eredet? gyógyszert, esetlen valamilyen nyugtató, vagy kábítószert vett magához, s véletlenül túladagolta magát. Álmában érte a halál.) A Rosalie Poe-t kés?bb örökbe fogadó Mackenzie család egyik tagja – férjezett nevén Mrs. Byrd így ír egy levelében: „David, a gyerekek apja, szinte bizonyosan meghalt még Norfolkban, különben Elizabeth a gyermekekkel nem tért volna vissza Richmondba, hogy egy végs?, szánalmas kísérletet tegyen id?sebb David Poe-nál. Sajnálatos módon az apósa hallani sem akart a színészn?-özvegyr?l, s a gyerekekr?l. Elizabeth sokat nélkülözött, miután megözvegyült, nyilván az alultápláltság is hozzájárult korai, tragikus halálához. Mint kiváló, hallatlanul tehetséges m?vészt, egész Amerika gyászolta, amikor elhunyt, Richmond városán, pedig szinte végigsöpört az „irgalmasság” érzete az árvák sorsa miatt. Ez a szeretet és aggodalom szinte tapintható volt. Id?sebb David Poe legalább annyira megenyhült, hogy a legid?sebb gyermeket magukhoz engedte venni – a két másik árva iránt azonban kérlelhetetlennek bizonyult. Szerencsére az ? sorsuk is megnyugtatóan rendez?dött. Edgart a jómódú dohánytermeszt?, Mr. Allan és felesége – gyermektelenek lévén – vette magához, míg Rosalie hozzánk, a Mackenzie családhoz került.” (Létezik még egy legenda, mely szerint a vándorszínész Poe-házaspár egyszerre, s?t együtt lelte volna halálát a richmondi színház leégésekor 1811. december 26-án. Ám bármiféle bizonyíték hiányában kijelenthet?, hogy ez a verzió nem egyéb romantikus fikciónál.)

 

1811  Az árvaságra jutott Edgar Poe, John Allan és felesége, Frances Keeling Allan otthonába kerül. A tehet?s, s?t többek szerint kifejezetten gazdagnak mondható házaspár gyermektelen. Mr. Allan sohasem adoptálja hivatalosan Poe-t, de mindent megad neki, ami neveltetéséhez szükséges. Mrs. Allant?l az igazi anyai szeretetet is megkapja, az asszony saját gyermekeként szereti. Kés?bb Mr. Allan-nak születik egy törvénytelen, balkézr?l való fia egy Collier nev? n?t?l. A fiú Edwin Collier néven éli le életét, s amíg Mr. Allen él, némi appanázst juttat neki és anyjának. Frances halála után (1829) Mr. Allan újra megn?sül és még három gyermeke születik.

 

1814  Szeptember 12-13-án a North Point-i csatában, amelyben a marylandi milícia visszaveri az angolok támadását, részt vesz a 71 éves veterán hazafi, id. David Poe is.

 

1814   Októberben az öt és fél éves Poe megkezdi tanulmányait. Tanítói a híresen szigorú, ám kiváló tanárok hírében álló testvérpár: Clotilda és Elizabeth Fisher.

 

1815  Tavasszal Poe felvételt nyer Mr. William Ewing drága és Baltimore el?kel? köreiben elismertségnek örvend? magániskolájába. Poe folyékonyan ír és olvas, valamint beszédmódjával, logikus érvelési képességével messze kit?nik a növendékek közül. Mr. Ewing megfontolásra javasolja az Allan házaspárnak azt a lehet?séget, hogy a gyermeket Angliába küldjék tanulni, a legjobb magániskolák valamelyikébe. Mr. Allan ezek alapján jeles döntést hoz – vállalata irányítását áthelyezi Angliába, s maga is, családjával, 1815 kés? ?szén Londonba települ. Velük tart Frances húga is, Anne Valentine Keeling is, akit a családban Nancy-nek becéznek.

 

1816   Poe megkezdi tanulmányait a Dubourg testvérek magániskolájában Chelsea-ben, London legel?kel?bb negyedében. Kiválóan teljesít földrajz, olvasás és katekizmus tárgyakból. Osztálytársai „Master Allan” néven emlegetik.

 

1816  Október 16-án meghal id?sebb David Poe (Poe nagyapja) Baltimore-ban.

 

1818   Poe felvételt nyer a Manor House Schoolba, Stoke Newington, London, amely Dr. John Bransby magániskolája, s a kor elit-iskolájának számit, csak a legkit?n?bb tanulókat veszik fel ide. Megkezdi latin és ógörög tanulmányait, mindkét nyelvb?l kit?nik eredményével. (Poe kés?bb megírja ezt az iskolát „William Wilson” cím? novellájában – a címadó név mögött dr. Bransby alakjával.

 

1820   A család visszaköltözik Amerikába, a virginiai Richmondba.

 

1821   Poe beiratkozik Joseph H. Clarke magániskolájába.

 

1822   Augusztus 15-én megszületik Virginia Eliza Clemm (Poe unokahúga és majdani felesége). Baltimore-ban látja meg a napvilágot William Clemm és Maria Poe Clemm frigyéb?l. A St. Paul’s Protestant Episcopal Church-ben keresztelik meg november 5-én.

 

1823   Poe felvételt nyer William Burke elit-iskolájába. Kit?nik nyelvekb?l, történelemb?l, de mindenek el?tt sportból.

 

1824  Júliusban Poe távúszó rekordot állít fel. Tízórás folyamatos úszással 6,8 angol tengeri mérföldet úszik a James River vizén – árral szemben. Tanára csónakkal követi, hogy szükség esetén segítségére legyen, de erre nem kerül sor. A rekordot hitelesítik.

 

1824   Egész Amerikán átível? körútja során Lafayette tábornok Baltimore-ba látogat, ahol lerója kegyeletét barátja, id?sebb David Poe sírjánál. Richmondi látogatása alkalmából díszünnepséggel köszöntik ?t a Richmond-i Ifjú Önkéntesek, köztük – hadnagyi rangban – Poe.

 

1824  Poe kétsoros verset ír „Poetry” címen. Ez a legkorábbi fennmaradt költeménye, melyet sohasem publikál, vagy használ föl bármely hosszabb verse részeként.

  „ Last night, with many cares & toils oppres’d

 Weary, I laid me on a couch to rest.”

(“Az este, sok gond-bajtól gyötörten,

Kábán, pamlagra nyugodni d?ltem.”  – Rossner Roberto m?fordítása)

 

1825   Poe felvételt nyer a dr. Roy Thomas és felesége által vezetett magániskolába, amely egyféle egyetemi el?készít?nek számít a mai értelemben.

 

1826   Poe felvételt nyer a Virginiai Egyetemre (University of Virginia, Charlottesville). Az intézményt maga Thomas Jefferson alapította.

 

1826   Poe Richmondba utazik, hogy részt vegyen kamaszkori szerelme, Miss Sarah Elmira Royster és Alexander B. Shelton üzletember eljegyzésén. Poe 16 éves volt, amikor szerelembe esett a nála egy évvel fiatalabb Elmirába, aki a szomszédban lakott Richmondban. Elmira viszonozta az érzelmeket. A lány szülei azonban hevesen ellenezték Elmira és Edgar kapcsolatát és kinyilvánított szándékát, hogy együtt élik le életüket. A szül?k eltiltották Elmirát minden nem? kapcsolattól Poe-val, míg a lány két bátyja odáig ment, hogy jókora verést ígértek Poe-nak, ha még egyszer meglátják Elmira körül. Az eljegyzés mindamellett botrány nélkül lezajlik, mindenki úri módon viselkedik.

 

1827   Márciusban Poe végzetesen és véglegesen összevész nevel?apjával, mert az egyetemen 2000 dolláros kártyaadósságot halmoz fel. Korábban Mr. Allan, valamint évfolyamtársai is komolyan figyelmeztetik Poe-t, s óvják mindenféle szerencsejátéktól (f?leg kártya és kockajáték dívik), tudván, hogy az ifjú és könnyen rászedhet? hallgatók körött profi hamiskártyások és svindlerek egész hada ólálkodik áldozatra lesvén. Poe becsületére legyen mondva, hogy – noha tudja, hogy rútul becsapták – kötelességének tartja, hogy megadja tartozását. Az összeg azonban valóban horribilis (akkoriban 2000 dollárért emeletes házat lehetett venni, s hozzá 8-10 hektáros telket), így Mr. Allan a sarkára áll és megtagadja a segítséget. Poe-t kicsapják az egyetemr?l. A hitelez?kt?l és behajtó-emberekt?l való félelmében Baltimore-ba utazik, rövid id?re a családjánál kap elhelyezést, ám minden nap érzi, hogy ott nem látják szívesen. Májusban – végs? elkeseredésében belép a hadseregbe. Hogy hitelez?i nyomát veszítsék; Edgar A. Perry néven.

 

1827   Két rövidebb verse marad fenn ebb?l az id?b?l. A „To Margaret” cím?t Miss. Margaret Bassett, míg a „To Octavia” cím?t Miss. Octavia Walton emlékkönyvébe írja – mindkett?t Baltimore-ban.

 

1827   Októberben megjelenik els? verse nyomtatásban a Baltimore North American hasábjain „Extract – Dreams” címen. A verset, melynek kés?bbi, végleges címe „Dreams” lesz, a hitelez?it?l való félelmében W.H.P. monogrammal jegyzi.

 

1827   Decemberben megjelenik els? verseskötete a bostoni Calvin F.S Thomas kiadó jóvoltából „Tamerlane and Other Poems” (Tamerlán és más versek) címen. Mivel még mindig er?sen tart hitelez?it?l, így szerz?ként csak ennyit irat a címlapra: „Egy bostoni”. A kötet mindössze 50 példányban jelenik meg, s ezek jórészét ingyen elküldi kritikusoknak és irodalmi szemleíróknak. A könyv lanyha érdekl?dést kelt a szakmán belül, ám néhány nagyon kedvez? kritikát is kap. Poe halála után e kötet puszta létét is tagadta Poe legf?bb ellenfele és rosszakarója, az önérzetében korábban Poe által megsértett kritikus, Mr. Rufus W. Griswold. Tekintve, hogy a könyv példányai nem voltak föllelhet?ek, Griswold megpróbálta úgy beállítani a kötet körüli dolgokat, mint Poe csalárd, hazudós természetének bizonyítékát. Ez az álláspont egészen 1880-ig állhatott fönn, amikor is John Ingram irodalomtörténész megtalálta a kötet egy példányát Londonban, a British Museum könyvtárában – ahova még maga Poe küldött példányt, a megjelenést követ?en. Ma 20 példánya ismert a kiadványnak. Az egyik, 1997-ben cserélt gazdát egy aukción – 172.000 dollárért. A legtöbb példány hiányos.

 

1827   Decemberben Poe tüzéregysége bevonul a Monroe-er?dbe – Sullivan-sziget, Charleston közelében, Dél-Karolina. A Sullivan-sziget Charleston városához tartozó nagyobb szárazulat, melynek déli oldala lápos, mocsaras, míg északi része inkább homokos, fövenyes. Szabadidejében Poe nagyobb kirándulásokat tesz a szigeten és a környez? szárazföldön. A táj nagy hatással van rá, kés?bb ez lesz a helyszíne egyik legjobb és legismertebb novellájának (Az aranybogár).

 

1828   Decemberben Poe tüzéregységét átvezénylik a virginiai Old Point Comfort-ba.

 

1829   Januárban Poe-t el?léptetik törzsörmesterré.

 

1829   Februárban Frances Keeling Allan, Poe nevel?anyja meghal Richmondban. Poe eltávozást kér és kap, így részt vesz a temetésén.

 

1829   Áprilisban Poe kilép a hadseregb?l, hogy nevel?anyja végakaratának megfelel?en felvételizzen a West Point-i Katonai Akadémiára.

 

1829  Májusban Henry, (Poe bátyja) Baltimore-ba költözik nagynénjükhöz, Maria Clemmhez, aki megözvegyülten, egy kényelmes, emeletes házban lakik a Mechanics Row és a Willis Street sarkán. Poe az év során számos látogatást tesz a családnál. (Az 1830-as elöljárósági összeírásból kit?nik, hogy Mrs. Clemm háztartásához tartozik 11 éves fia; Henry Clemm, 7 éves lánya; Virginia Eliza Clemm, 73 éves anyja; Mrs. Elizabeth Cairnes Poe, valamint két néger rabszolga, egy 19 éves lány és egy 22 éves férfi.)

 

1829  Májusban Poe rögtönzött verset ír Lucy Holmes (kés?bb: Mrs. Balderston) emlékkönyvébe. A vers címtelen, és életében sehol nem publikálta. Ma az irodalomtörtének az egyik legfontosabb, meghatározó Poe-versnek tartja. („Alone” – „Elkülönülten”)

 

 

1829   Májusban Poe kétszobás lakást bérel unokan?vérével és annak férjével (Mr. és Mrs. Beacham), Baltimore-ban. Mindennapos látogatója a városi könyvtárnak.

 

1829   Poe és egyik unokabátyja, Edwin Mosher Poe közösen szobát bérelnek a Baltimore-i Beltz Hoover’s Hotelben. A költségeken (46 dollár) el?ször fele-fele arányban osztoznak, ám Poe kés?bb 10 dollárt visszatart, mondván, hogy Edwin több szappant használ, s ágya is nagyobb.

 

1829   Poe – Maria Clemm ügynökeként eljárva – rabszolgát vásárol a 21 éves Edwin nev? néger személyében. Pontosabban: „Nevezett rabszolga tulajdonjoga 9 esztend?re átruháztatik Mrs. Clemm javára.” A tranzakció 40 dollárt tesz ki.

 

1829   Szeptemberben John Allan (Poe nevel?apja) feleségül veszi Louisa Pattersont, akit?l kés?bb három gyermeke születik. Ekkorra datálható végrendeletében mindenét Louisa-ra és megszületend? gyermekeire hagyományozza. Poe-t és törvénytelen gyermekét külön passzusban kizárja mindennem? örökségb?l. (Mr. Allant a hozzáférhet? dokumentumok jó része, mint dohány-termeszt?t és –keresked?t említi. Azonban léteznek olyan adatok, tények is, amelyek szerint sok minden egyéb adásvétellel is foglalkozott. Dokumentumok állnak rendelkezésre, amelyekb?l kit?nik, hogy gabona, alkohol, sírk?nek való márvány tartozott még profiljába, de nyakig benne volt a rabszolga-kereskedelemben is.)

 

1829   Decemberben megjelenik – immáron saját neve alatt – Poe második kötete a Baltimore-i Hatch and Dunning kiadónál, hozzávet?legesen 250 példányban. „Al Aaraaf, Tamerlane and Minor Poems” (Al Aaraaf, Tamerlán és kisebb költemények) címen. Els? könyvével ellentétben, ez a kiadvány számos komoly kritikát kap. A fogadtatás általában véve kedvez?, ám a Baltimore-i „Minerva and Emerald” hasábjain John Hill Hewitt nagyon lehúzza. „Irodalmi érdekesség, melyet tönkretesznek a bombasztikusan lángoló eszmék és gondolatok, amelyek hol elképesztik, hol elkeserítik az olvasót. E versek nagy ív? utazásra invitálnak, amelyr?l kés?bb kiderül, hogy szánalmas verg?dés volt csupán egy halom törött tégladarab között.” Ma a könyvnek mindössze 2 fennmaradt példánya létezik: az egyik – Poe sajátkez? dedikálásával unokahúgának, Elizabeth Rebecca Herringnek – a Berg Kollekció féltett darabja New Yorkban. A másik a Bostoni Városi Könyvtár kincse.

 

1830   Poe megkezdi tanulmányait a West Point-i Katonai Akadémián.  Kiválóan teljesít, ám egyre többször követ el függelemsértést, többször részesítik megrovásban, figyelmeztetésben. Egy ízben – az els?éves hallgatók számára kötelez?en elvégzend? – olvasottsági, idegen nyelvismereti, általános m?veltségi kérdéskört intéznek a növendékekhez (a mai IQ-teszt el?dje?) – amelyen Poe, az Akadémia történetének legjobb eredményét produkálja.

 

1830    Poe lelkes a kritikák többsége miatt, s egy akadémiai csoporttársának, akivel egyébként élete végéig barátságban maradt; John Neal-nek így ír: „ Fiatal vagyok, még csak húsz esztend?s, s máris költ? – amennyiben a szépség imádata költ?vé teheti az embert; s ilyen is kívánok maradni. Az egész világot adnám cserébe, ha csupán a felét kifejezhetném azoknak a gondolatoknak, amelyek képzeletemben lebegnek…. Hatalmas figyelemmel szemlélem kortársaim, költ?társaim igyekezetét arra vonatkozólag, hogy megfeleljenek a maguk elé állított hármas követelménynek; azaz megtalálni a mondanivalót, megtalálni a formát, és megtalálni a tónust – mindezt én szánalmas verg?désnek látom, az amerikai irodalom kisebbrend?ségének kényszerképzetével való bajlódásnak. Szerintem nem három megoldandó probléma van itt, hanem csak egy: a költészeté.  Nézetem szerint a költ?ként történ? fellépés – többnyire nem egyéb egyfajta szerepjátéknál; s sok esetben ennek a szerepnek az „átélt alakítása” fontosabb a „játszónak”, mint a m?vek maguk, melyeket létrehoz. Ha az ember valóban költ?, ha eléggé költ?, a mondanivaló magától rátalál. A mondanivaló talál magának adekvát formát, s ez rátalál saját tónusára, amelyben a legjobban érzi magát. Elismerem, hogy ehhez a csoda varázslata szükségeltetik, ám valahol el kell d?lnie, hogy ki a legény a gáton – a költemény kényszeredettség nélkül  kell legyen egyszerre eredeti és amerikai, valamint egyetemes és világirodalmi. Ami magamat illeti, elismerem, hogy a tizenhét-tizennyolc éves koromban írt Tamerlán cím? hosszú poémám nem mentes még Shelley pátoszától, s a „byroni póztól”, ám gondolom, hogy mára már sikerült levetkeznem az idegen all?röket…”

 

1830   Poe egy kocsmában (Seven Stars Tavern) találkozik John Lofland költ?vel – mindkettejük hóna alatt saját verseik paksamétája. Hosszasan méregetik egymás mappáját, majd fogadást kötnek, hogy kinek van több elkészült verse? Poe veszít, így neki kell állnia a vacsora és az ital költségeit. (Lofland nevét ma már szinte csak az irodalomtörténészek ismerik, de a maga korában meglehet?sen népszer? költ? volt. Rajongói úgy nevezték ?t, hogy „A Milford-i Bárd”.)

 

1831   Poe Maria Clemm házába költözik hivatalosan, de nem ott lakik, hanem a West Point-i Akadémia bentlakó hallgatója.

 

1831   Poe úgy dönt, hogy felhagy tanulmányaival West Pointban. Csakhogy onnan nem lehet csak úgy eljönni, egy puszta bejelentés nyomán, így függelemsértések egész sorozatát követi el, végül megtagadja a részvételt a tanórákon. Ezért a tettéért haditörvényszék elé állítják és kicsapják az Akadémiáról.

 

1831   Megjelenik harmadik könyve „Poems” (Versek) címen New Yorkban, a híres Elam Bless-féle kiadó gondozásában.

 

1831   Augusztus 1-én meghal Henry (Poe testvérbátyja) Baltimore-ban, vélhet?en kolera következtében. Ez a gyógyíthatatlan betegség ez id? tájt vissza-visszatér?en, járványszer? rohamokban pusztított az egész keleti parton. Több mint 800 áldozatról tudni.

 

1831   Novemberben Poe utoljára fordul levélben nevel?apjához, hogy a Henry után reá testálódó 80 dollárnyi adósságot rendezni tudja. Mr. Allan nem válaszol Poe-nak, de Henry adósságát rendezi a hitelez?k felé.

 

1832    Maria Clemm, egész háza népével új otthonba költözik az Amity Street 3 szám alá egy kényelmes, emeletes házba, ahol a földszinten n?i ruhaszalont, szabászatot, varrodát nyit. A vállalkozás nyereséges. (Számos visszaemlékez? fontosnak tartja megemlíteni, hogy Mrs. Clemm és Poe emeleti szobái egymás mellett helyezkednek el, s?t egy tapétaajtón át egymásba nyílnak. Ez a tény, számos találgatásra ad okot a kutatók körében. Poe ekkor 23 éves érett férfi, magassága egyébként 5 láb 8 hüvelyk (173 cm), súlya mintegy 160 font (kb. 60 kg), atlétikusan kimunkált teste er?t?l és egészségt?l duzzad, míg Maria Clemm 43 évet számlál, s a leírások szerint „ördögien vonzó, babonázó tekintet? hölgy”.) A nyilvánosság irányában azonban a ház lakóinak kapcsolata nagyon is ártatlan; esténként a szalon zeneszobává alakul. Kevesen tudják, de Poe nem csak a verseiben volt muzikális. Képzett zenésznek mondhatta magát, jól olvasott kottát, s – amat?r szinten – kiválóan játszott fuvolán, míg énekhangját kellemes, bariton tónusúnak írják le a visszaemlékezések. Az ekkor mintegy 10 esztend?s Virginia már jól játszik zongorán, csembalón és hárfán, így az esték gyakorta kellemes kamarazenéléssel telnek.

 

1832   Poe számos novelláját elküldi a „Philadelphia Saturday Courir” által szponzorált pályázatra. Az els? díjat, amellyel pénz jár, nem nyeri el, de kés?bb a lap öt novelláját is közli – igaz, neve feltüntetése nélkül.

 

1833   Poe – életében el?ször – pénzt keres verseivel! A „Baltimore Saturday Visiter” három versét közli február és május között. „Enigma – on Shakespeare” (Rejtvény – Shakespeare nevére), „Serenade” (Szerenád), és „To…” (…-hoz) címmel.

 

1833   Októberben Poe elnyeri az 50 dolláros els? díjat a „Baltimore Saturday Visiter” novella-pályázatán „MS. Found in a Bottle” (Palackban talált kézirat) cím? írásával. Vers kategóriában második díjat nyer „Colisseum” (Colosseum) cím? költeményével. A költészeti els? díjat, s vele az 50 dollárt John Hill Hewitt nyeri, aki korábban azt a nagyon negatív kritikát írta Poe egyik könyvér?l. A két költ? között életük végéig nem enyhül az itt kialakult feszültség. Az irodalomtörténet úgy tartja, hogy John Hill Hewitt alakja van megírva Fortunato karaktereként az egyik legismertebb Poe-novellában (Egy hordócska Amontillado), míg a m? narrátora természetesen maga Poe lenne. Egy ismert irodalomtörténeti elmélet szerint Poe ebben az 1846-ban megjelentetett m?vében egyszerre két ellenlábasával „számol le”. Hewitt mellett Thomas Dunn English  író neve is felmerül, aki Poe egyik konkurens írótársa, s egyszersmind egyik legádázabb bírálója, hasonló témát feszeget egyik novellájában, melynek címe: „1844 or the Power of SF”. Úgy tartják, hogy az „Egy hordócska Amontillado”-ban Poe ezt az írást parodizálja, f?ként a „szabadk?m?ves” vonal kifigurázásával.

 

1833   A Baltimore-i „Southern Literary Messenger” közli Poe versét melyet unokahúgához, Miss. Elizabeth Rebecca Herringhez írt „To Elizabeth” (Elizabeth-hez) címen.

 

1833   A Baltimore-i „Godey’s The Lady’s Book” lehozza Poe versét „To one in Paradise” (Valakinek a Paradicsomban) címmel, melyet nevel?anyja emlékére írt.

 

1834   Poe megismerkedik Mary Deveraux-val, akibe beleszeret és udvarolni kezd neki. A leány a szomszédban lakik, s gyakran úgy váltanak üzenetet, hogy a gyermek Virginia, ki bejáratos a szomszédba, hozza-viszi a levélkéket. Miss. Deveraux családja hallani sem akar e kapcsolatról, s a lányt eltiltják mindennem? találkozástól, levélváltástól a költ?vel, s?t a kis Virginiát is kitiltják a házból. A kapcsolat hamarosan valóban megszakad.

 

1834   Poe közel egy hónapig kétkezi munkásként dolgozik a Baltimore-i téglagyárban.

 

1834   Meghal John Allan (Poe nevel?apja). Végrendeletében kizárja Poe-t az örökségb?l – így egy garast sem kap a hatalmas Allan-vagyonból.

 

1834   Miss. Mary Winfree, egy gyermekkori richmondi jópajtás meglátogatja Poe-t Baltimore-ban és elmeséli, hogy Sarah Elmira Royster házassága megromlott Mr. Sheltonnal. Az asszony emiatt nagyon boldogtalan, s gyakran emlegeti Poe-t, mint „az egyetlent, ki megértette ?t”. Mrs. Winfree látogatásának emlékére Poe verset ír a hölgyhöz „To Mary” (Mary-hoz) címmel.

 

1835   Poe tanári állásért folyamodik a Baltimore-i Nyilvános Iskolába. Kérelmét elutasítják.

 

1835   John P. Kennedynek, a Baltimore-i „Saturday Visiter” szerkeszt?jének tanácsára Poe elküldi összes publikált írását Thomas W. White-nak Richmondba, aki a jólmen? és ismert „Southern Literary Messenger” cím? folyóirat tulajdonosa és f?szerkeszt?je. Poe szerkeszt?i állásért folyamodik, s hosszú levélben vázolja, hogy miként tudná szebbé, jobbá tenni White lapját. Ötletei vannak nyomdatechnikai, stilisztikai és tipográfiai vonatkozásokban is.

 

1835   Mr. White megbízza Poe-t két Baltimore-i sajtóérdekeltsége, a „Baltimore Republican” és a „Baltimore American” irodalmi rovatának beindítására, illetve szerkesztésére. Ugyanakkor rendszeresen és kiemelt helyen közli Poe írásait a richmondi „Southern Literary Messenger” hasábjain.

 

1835   Július 7-én Poe nagymamája, Elizabeth Cairnes Poe meghal Baltimore-ban. Halálával összeomlik Maria Clemm varrodai vállalkozása, tekintve, hogy Mrs. Cairnes Poe komoly kegydíjat élvezett (havi 240 dollárt, néhai férje, a nemzeti h?s id. David Poe után) s ez többször átsegítette a vállalkozást a nehezebb id?szakokon. Egy unokaöcs, Neilson Poe felajánlja, hogy magához veszi Maria Clemm-et és leányát, Virginiát, s úgy véli, hogy Maria fiát, Henry-t, Poe-nak kellene magához vennie. Poe minden eszközt és érvet bevet, hogy a kis családot egyben, és maga mellett tartsa. (A két unokafívér, Edgar és Neilson Poe között a viszony legendásan rossz. Egyrészt Neilson semmibe veszi unokabátyja irodalmi ambícióit; léha és lump semmirekell?nek, s?t erkölcstelen élet?nek tartja kuzinját, ám ugyanakkor mardosó féltékenységet érez bátyja sikerei okán, és többször kéri Poe-t, hogy nyilvános fellépéssel segítse ?t politikai ambíciói kiélésében, s a társadalmi el?bbre jutásban. Poe minden alkalommal – saját szavával élve; „viszolyogva” visszautasítja unokaöccse ilyen irányú próbálkozásait, s egy levelében így ír: „Valahányszor Neilson arcába pillantok, újra és újra megdöbbenek azon a céltudatos és átható gonoszságon, amely a vékony ajkak és a lárva-maszk mögött rejteznek. Kifejezetten szorongást érzek a társaságában.)

 

1835 Augusztusban Poe egész családjával Richmondba költözik, mert jól fizet? szerkeszt?i állást kap Mr. White lapjánál. Az ezt követ? másfél év lesz az egyetlen id?szak Poe életében, amely anyagi értelemben felh?tlennek mondható. A „Southern Literary Messenger”-nél Poe minden irodalmi m?fajban kipróbálja tehetségét, a munkásságának zömét kitev? kritikusi pályája itt teljesedik ki. Versei és novellái jól fogadottak, sikeresek, ám könyörtelen és maximalista kritikusként rengeteg ellenséget szerez ország szerte az irodalmi körökben.

 

1835   Szeptemberben Poe házassági engedélyért folyamodik maga és a kiskorú Virginia Clemm részére, Richmondban, a Presbiteriánus Egyháznál. Az engedély megérkezik, s ?k megtartják az eljegyzést.

 

1836   Az egész esztend? sikeres minden szempontból. Poe józan életet él, munkabírása korlátlan, reggelt?l napestig a szerkeszt?ségben dolgozik; ír, szerkeszt, levelez. A beküldött kéziratokat nemcsak elolvassa, majd egy-két soros bírálattal közli, vagy visszaküldi, hanem valamennyi írást komoly elemzésnek vet alá, s nyolc-tíz oldalas tanulmányban rögzíti dicséretét, vagy kifogásait a szerz?k felé. Egy év leforgása alatt több mint 700 ilyen szerkeszt?i levelet intéz a beküldött kéziratokkal kapcsolatban, ami még ma – a szövegszerkeszt? masinák korában – is döbbenetes szám, de ha belegondolunk, hogy mindezt mártogatós lúdtollal intézte….

 

1836   Május 16-án a 27 éves Poe és a 13 éves Virginia házasságot kötnek Richmondban. Az esketést a presbiteriánus egyház helyi vezet? lelkésze celebrálja. (Ez a házasság számos komoly kérdést fölvet. Többen, akiknek megadatott, hogy találkozhattak Virginiával, egyetért?en úgy fogalmaznak, hogy bár a házasságkötéskor 13 éves volt, valójában alig nézett ki 9-10 évesnél többnek. Kis növés?, sápadt, áttetsz? arcb?r?, törékeny, madárcsontú teremtésnek írják le ?t, aki „gyönyör?séges arcával fordult a világ felé, és sötét szemét, szépséges pillantását sosem vette le férjér?l”. Poe is lángolóan szerelmes feleségébe, ám a kutatók egyet értenek abban, hogy ennél több sohasem történt közöttük, vagyis hogy házaséletet kizárólag az érzelmek szintjén éltek, azaz, hogy ez a házasság úgynevezett „sz?z-, vagy testvér-házasság” kellett legyen. Számos kutató felveti annak lehet?ségét, hogy Virginia komoly pre-mensuális hormon-problémával küzdött, melyek eredményeképpen n?vé válása, menstruációs ciklusainak beindulása, hormonális okokból, biológiai értelemben elmaradt. Mrs. Shew, az a szakképzett ápolón?, akit Virginia tüd?bajban történ? megbetegedésekor felfogadtak, s a leány haláláig a házban lakott, a kor erkölcsi normáinak megfelel?en „virágnyelven” kénytelen fogalmazni a John Ingram irodalomtörténész felkérésére írt levelében: „Sissy (Poe így becézte Virginiát) a legédesebb gyermek volt, akivel valaha találkoztam. Vérszegénységre hajlamos, tüdeje megtámadott, kis testén a n?i jegyek mindörökre várakozásra ítéltettek; érintetlen bimbó volt ?, ki elfonnyadt, miel?tt igazán virágjába szökkenhetett volna.” Egyetlen arckép maradt fenn róla, egy vízfestmény, amely közvetlenül halál után készült, így teljes szépségét sajnos nem mutathatja. Poe valószín?leg azt az éteri szépséget kapta meg benne, amit már édesanyja és nevel?anyja is megtestesített, de míg azokhoz értelemszer?en nem írhatott szerelmes verseket, most Virginiát illet?en kiélhette ez irányú irodalmi vágyait, tekintve, hogy a középkori „lovagi költészet” volt az eszménye; az éteri szépség fennkölt dicsérete és annak egyedüli létjogosultsága állt szerelmi költészetének középpontjában. Valamennyi kutató kiemeli, hogy Poe a „szexust”, mint tárgyat, vagy megjelenítési formát, teljes mértékben szám?zte költészetéb?l. Mindenesetre tény, hogy soha senki – még a mézesheteik ideje alatt sem – látta a szerelmeseket, sem csókolózni, sem egymást átölelni, avagy bármiféle, akár a legcsekélyebb fizikai kontaktusba kerülni. Valamennyi, a tárggyal foglalkozó kutató és dolgozat, vagy visszaemlékezés eleve fölmenti Poe-t a pedofília esetleges vádja alól. Ugyanakkor Poe a házasság évei alatt egyáltalán nem élt szerzetesi életet. Több komoly n?ügyér?l tudni, a kutatók név szerint is említik Mrs. Frances („Fanny”) Sargent Osgood-ot, Mrs. Nancy  („Annie”) Lock Richmondot és Mrs. Elizabeth Ellet-et, mindhárom – egyébként férjezett – hölggyel „beteljesült” kapcsolatban, s?t hosszú, több évig tartó szerelmi  viszonyban állt – tegyük hozzá; egyidej?leg. És persze ott van még Maria Clemm is. Számos kutató feltételezi, s?t bizonyítottnak látja, hogy Poe és Maria között szexuális kapcsolat állt fönn, csak ezt a legnagyobb titokként kezelték, mert vérrokonok, voltak (Maria, Poe apjának a húga, így a költ? nagynénje volt), és „ami a francia és angol uralkodóházaknál mindennapos, bagatell ügy; nálunk, Amerikában ilyesmiért börtönbüntetés járt akkortájt”. Ha beleolvasunk Poe és Maria levelezésébe, gyakorta találkozunk „rendkívül bizalmasnak t?n?” megszólításokkal „édes, drága, egyetlen Eddie-m”, „szerelmetes kiscsillagom, én egyetlen, kedves, drága Muddy-m” – tucatjával találhatóak ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások. Már ez a becenév is eléggé beszédes: Poe Muddy-nak szólította Mariát személyes levelezésükben, s a jelz? zavarosat jelent; egy tó, vagy folyó vizére alkalmazva: piszkos, iszapos, zavarodott, – míg emberre vonatkoztatva: z?rös, megzavarodott, dilinyós jelentés?, ám romlottat, malackát, piszkos fantáziájút is jelent. Azonban le kell szögezni, hogy Poe és Maria Clemm esetleges szexuális kapcsolatát semmilyen tény, vagy el?került adat nem támasztja alá – igaz nem is cáfolja.)

 

1837   Januárban a richmondi „The Southern Literary Messenger” cs?dbe jut, így kénytelen fölmondani valamennyi munkatársának.

 

1837   Január végén Poe, egész családjával New Yorkba költözik, ahol egyszerre öt különböz? lapnak dolgozik – ír, szerkeszt, és a kritikai rovatot vezeti.

 

1838   Júliusban megjelenik New Yokban a Harper & Brothers kiadónál Poe egyetlen regénye „The Narrative of Arthur Gordon Penn” (Arthur Gordon Penn) címmel.

 

1838   Július végén Poe egész családjával Philadelphiába költözik. Itt is több lapnál dolgozik egyszerre.

 

1839   Poe szerkesztésében és el?szavával megjelenik Philadelphiában, a Haskell and Barrington kiadónál a „The Conchologist’s First Book” (A kagylótudós els? könyve) cím? antológia, számos szerz? novelláját tartalmazva. A könyv három kiadást ér meg és jelent?s anyagi siker. Kés?bb Poe-t plágiummal vádolják, miszerint lenyúlta volna egy skót szerz? m?vét (Captain Thomas Brown: The Conchology Textbook, Glasgow 1833).

 

1839   Ez id?re tehet?, hogy Poe – eladdig makulátlan egészsége megrendül. Mind ez ideig ereje teljében volt, s bár közepes termet?nél nem magasabb; fizikai ereje jelent?snek mondható, teste atlétikusan kimunkált, munkabírása szinte korlátlan. Philadelphiában azonban bajok sorozata éri. Állandó szédülésre, hányingerre, pokoli f?fájásra panaszkodik, gyakran levert, passzív, mélabús. A kutatók feltételezik, hogy enyhe szénmonoxid-mérgezés okozta nála e tüneteket. Akkoriban vezették be a gázvilágítást Philadelphiában, s nem csak az utcákat, de a házakat, lakásokat is gázzal világították. Az épületekben kígyózó cs?vezetékekkel azonban rengeteg baj volt, mindennaposak voltak a szénmonoxid szivárgása következtében beállott rosszullétek, s?t halálesetekr?l is tudni. Poe – aki többnyire éjjel dolgozott otthon, állandóan arról panaszkodott, hogy télen-nyáron nyitott ablak mellett kell dolgozzon, mert különben elviselhetetlen f?fájás kínozza.

 

1839   Májusban a jómódú színész, William Evans Burton szerkeszt?ként szerz?dteti Poe-t, két évre, jól men? lapjához, a „Gentleman’s Magazin”-hoz. A szerz?dés oly nagyvonalú, hogy innent?l a címlapon az olvasható, hogy „szerkeszti W.E. Burton és E.A.Poe.”

 

1840   A philadelphiai „Lea and Blanchard” kiadónál megjelenik Poe – összes eddig írt – fantasztikus novellája, két kötetben „Tales of Grotesque and Arabesque” címen.

 

1840   A „Burton’s Gentleman’s Magazin”-ban tévedésb?l úgy jelenik meg Poe egyik elbeszélése „Journal of Julius Rodman” címmel, mintha az egy tényleges expedícióról készült beszámoló volna. Az esettel foglalkozik az USA szenátusa is, miután az egyik szenátor kutatóexpedíciót kívánna szervezni az elt?nt kutatók nyomában.

 

1840   Poe a „Saturday Evening Post” hasábjain egy prospektus formájában hirdetést tesz közzé, melyben egy új, általa szerkesztend? irodalmi folyóirat, a „Penn Magazin” tervét ecseteli. „Mióta egy gonosz gazdasági cs?d lemondatott a Southern Literary Messenger rovatvezet?i posztjáról a folyóirat létezésének harmadik évében, folyamatosan érzékelek egyfajta sz?nni nem akaró érdekl?dést és igényt egy olyan folyóirat iránt, amely megtartaná a korábbi lap legf?bb jellemz?it, ám elhagyná a nem kívánatos többit. Ez lehetne az els? és legfontosabb célja annak a folyóiratnak, amelyet most proponálok, hogy ismertté váljon, mint egy olyan lap, melyben mindig megtalálhatóak becsületes és bátor vélemények bármilyen tárgy vonatkozásában. Egy lap, mely végre bátorságosan kritizálhat félretéve a tekintély elvét, nem neveket, személyiségeket, hanem csupán azok produktumait, magukat a m?veket bírálva. A munka technikai megvalósítása a legnagyobb figyelmet és körültekintést igényli. Az ár 5 dollár lesz számonként, avagy a lap el?fizethet? az els? szám átvételekor, melynek várható megjelenési ideje 1841. január eleje.” A lappal kapcsolatos szervez? munkálatok szinte egész évi tevékenységét felemésztették, ám ennek dacára Poe végül is képtelen volt megszerezni a kell? támogatást, így a lap sohasem jelent meg.

 

1841   A „Saturday Evening Post” tulajdonosa, George Rex Graham szerkeszt?i állást kínál Poe-nak másik helyi érdekeltsége, a „Graham’s Magazin”-nál, annak áprilisi számától. 1840 végén mindkét Graham-féle lap meger?södött anyagilag, mert a tulajdonos felvásárolta a „Casket” (Ékszerdoboz, vagy Ékszerskatulya) cím? kisebb, ám hallatlanul jól men? folyóiratot, amelyet a helyiek gunyorosan, az „Unatkozó Úriasszonyok Lapjának” tituláltak. Poe már 1840 végét?l bedolgozott a „Graham’s Magazin”-ba. Miután végleg átszerz?dött ide, a konkurens Burton cég abbahagyta Poe írásainak közlését, így legújabb novellája „The Man of the Crowd” (A tömeg embere) már a „Graham’s” els?, Poe által szerkesztett számában jelent meg. Nem tett le arról, hogy saját lapot adjon ki, ám minden fáradozása hiábavalónak bizonyult.

 

1841   Áprilisban George Graham hosszú kérés, könyörgés és baráti fenyegetések sorozata után végre rábírja Poe-t, hogy legféltettebb kincsét – egy hónapokkal el?bb készült novellát – adja át a „Graham’s”-nek közlésre. Poe ellen áll, ameddig csak bír, mert ezt a m?vét saját folyóirata els? számába szánja, azzal a meggy?z?déssel, hogy a lapot nagyon megdobná, s egy csapásra ismertté tenné. Áprilisra azonban ráeszmél, hogy a saját folyóirat beindítása belátható id?n belül lehetetlen, így közzé teszi azt a novellát, amellyel mindörökre beírja magát a világirodalom élvonalába. A m? nagyon is hamar legendássá n?, s kés?bb a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet hivatkozott m?vévé válik. A címe: „Murders in the Rue Morgue” (A Morgue utcai kett?s gyilkosság). Ez a novella valóban és ténylegesen új m?fajt teremt; minden kés?bbi detektívtörténet ?sének, mintadarabjának és kiindulási pontjának tekinthet?, s h?se, vicomte Auguste Dupin ezernyi alakban köszön vissza ránk a kés?bbiekben – talán elég a három leghíresebbet említenünk: Sherlock Holmes, Hercule Poirot és Philip Marlowe. A „Graham’s”-nál is gyanították, hogy a m?nek nagy sikere lesz, ezért a szokásos 500 példány helyett annak tízszeresét, 5000 példányt nyomták és adták ki. A novella sikere azonban minden várakozást felül múlt: év végéig nem kevesebb, mint 37.000 példányban kelt el, ami, ha figyelembe vesszük az akkori olvasói kört, s az átlagos fizet?képes keresletet – még mai szemmel nézve is döbbenetesen nagy szám. Az irodalomtörténet úgy tartja számon Poe-nak ezt a hosszabb elbeszélését, mint a valaha megírt és terjesztett legsikeresebb irodalmi m?vek egyikét. Ugyancsak általános a vélekedés, miszerint Poe-nak ez a remekm?ve „..a detektív-történetek minden kellékét és fordulatos történet-f?zési gyakorlatát bemutatja, s mintegy készen leteszi elénk az asztalra. Hozzátenni, már nagyon kevesek, s nagyon keveset tudtak a kés?bbiekben. Ezért kijelenthet?, hogy – saját m?faján belül – e m?vet, nagyságát, kvalitásait és zsenijét megközelíteni esetleg lehetséges, azonban túlszárnyalni képtelenség – ameddig világ a világ.”

 

1842   Március 6-án – egész Amerikán átível? felolvasó-körútja során – Charles Dickens végre találkozhatott Poe-val Philadelphiában. Dickensre korábban hatalmas benyomást gyakorolt Poe teljesítménye az angol író „Barnaby Rudge” cím? regénye kapcsán. (Mint ismeretes, egy évvel korábban a „Saturday Evening Post” folytatásokban közölte Dickens említett m?vét, úgy, hogy az angol író mindig csak a következ? folytatást küldte át Amerikába a lapnak. Poe az els? két folytatás elolvasása után, fogadásból, kitalálta és papírra vetette a regény egész további cselekményét; kidolgozta a karakterek lelki fejl?déstörténetét, meghatározta a történek várható fordulatait és az elbeszélés csúcspontjait, valamint kitalálta a történet végét, valamennyi szerepl? sorsát, hogy ki hal meg, ki nyeri el a boldogságot, stb. Poe a legkisebb részletet illet?en sem tévedett.) Dickens ígéretet tesz, hogy segít angol kiadót találni Poe „Tales of the Grotesque and Arabesque”-jéhez, de mint annyi más ígéretb?l – ebb?l se lesz semmi.

 

1842   Májusban Poe otthagyja a „Graham’s Magazin”-t. Egy barátjának, F.W. Tomasnak így ír levélben: „A hír igaz, Graham és én különváltunk, habár a megjelenés el?tt álló júniusi számban err?l még nem történik említés. Kötelezettségeim a májusi számmal sz?nnek meg. Esetleg alkalmi közrem?köd?ként folytatom. Lemondásom oka az ellenérzésem a folyóirat érzelg?s, „affektáló” jellege, melyet – bár megkíséreltem – képtelen voltam gyökeresen kiirtani. Utalok itt a hitvány rajzokra, a divatos (értsd: vacak) nyomásra és az érzelg?s szerelmi történetekre. Sajnálatos módon a fizetésem sincs arányban a befektetett id?vel és munkával. Mindazonáltal Graham maga, mindig is úriember módján viszonyult hozzám, s kett?nk között nem is volt soha nézeteltérés.” (Jóllehet Poe panaszkodik itteni fizetésére – sajnos pénzügyi értelemben innent?l már csak lefelé vezet az útja; többé soha nem lesz, még csak megközelít?leg sem, ehhez hasonló anyagi biztonságban.)

 

1843   Januárban Poe és Thomas Cottrell közös nyilatkozatot tesznek közzé a tervezett irodalmi folyóirattal kapcsolatban. Jelzik, hogy az eredetileg elképzelt „The Penn Magazin” nevet megváltoztatták. Az új név: „The Stylus”. (Sajnálatos módon Poe ezúttal is képtelen el?teremteni a kell? számú érdekl?d?t és a szükséges alapt?két. A probléma megoldásának újra és újra nekiveselkedik, ám nem képes megoldást találni, így a „The Stylus”-nak egyetlen száma sem jelenik meg életében. A nyilatkozat egyébként számos olyan, kés?bb, mások által megvalósított nagyszer? ötletet tartalmaz, amely ekkor még teljességgel nóvumnak számit az irodalomban, mint például a havonta egyszer, más-más városban megrendezett „nyilvános szerkeszt?ségi ülés”, ahova bárki elhozhatja írását, s ott helyben bírálatot kap.

 

1843   Barátja, F.W. Thomas kapcsolatain keresztül fölmerül annak lehet?sége, hogy Poe tisztvisel?i álláshoz jut az Államszövetség kormányzatánál. (Az ország neve csak a polgárháború után lesz Amerikai Egyesült Államok.) Ezért az állásért hajlandó volna kis id?re szüneteltetni irodalmi tevékenységét. Jóllehet kérelmének támogatói között olyan prominens személyiséget is találunk, mint Robert Tyler-t, a korábbi elnök, John Tyler megbecsült fiát – az állást Poe még sem kapja meg. (Az 1960-as években, az FBI által végzett, s mindenre kiterjedt vizsgálat, mely Poe halálának körülményeit lett volna hivatva kideríteni, felderítette ennek az álláslehet?ségnek, illetve a kérelem visszautasításának hátterét. Ezek szerint a kormány – mai kifejezéssel élve – nemzetbiztonsági és diplomáciai vonalon egyaránt hasznát vette volna egy olyan éles esz?, sokirányú m?veltséggel, nyelvismerettel, f?leg analizáló képességgel megáldott személynek, mint Poe. Azonban közismert volt az alkoholhoz f?z?d? különös viszonya – vagyis nem is els?sorban az, amennyit ivott, mint inkább az, amilyen kevéssé bírta az alkoholt. Végül is ezért nem kapott állást a kormánytól; úgy vélték túl nagy a kockázata bármilyen titkot, államtitkot, egy ilyen bizonytalan egészségi állapotú illet?re bízni.)

 

1843   Júniusban Poe kalózkincsr?l szóló meséje „The Golden Bug” (Az aranybogár) elnyeri a 100 dolláros nagydíjat a philadelphiai „Dollar Newspaper” cím? lap pályázatán. A közölt novella olyan nagy sikert arat, hogy a folyóirat másodközlésre kényszerül.

 

1843  Augusztusban a philadelphiai „American Theatre” bemutatja Poe „Aranybogár” cím? m?vének dramatizált változatát. A novella megjelenik Angliában és franciául is Párizsban („Le Scarabee D’Or címen). Ezzel kezdetét veszi Poe nemzetközi karrierje.

 

1843   Megjelenik Poe „Prose Romances” (Romantikus történetek) cím? könyve Philadelphiában, Wlliam H. Graham kiadásában.

 

1843  ?sszel Poe jogi stúdiumokat folytat. A „Kiadói és szerz?i jogok” témakörében, regisztrált hallgatóként látogatja dr. Henry Beckhirst ügyvédi irodája által létesített esti iskola el?adásait.

 

1843   November 21-én Poe megtartja Philadelphiában az amerikai költészetr?l szóló els? el?adását. 25 centbe kerül a belép?jegy, s komoly érdekl?dés övezi. Két héttel kés?bb Baltimore-ban is megtartja az el?adást, melyben Poe rendkívül komoly kritikával illeti Rufus Wilmot Griswold „Poets and Poetry of America” cím?, szerinte csúfosan elhibázott koncepciójú és felületesen pontatlan m?vét. Mr. Griswold ezen a kritikán halálosan megsért?dik, és innent?l kezdve minden létez? módon keresztbe tesz Poe-nak. Még a költ? halála után sem enyhül gy?lölete.

 

 

1844   Áprilisban Poe a családjával New Yorkba költözik, mert újságírói és segédszerkeszt?i állást kap az országos terjesztés? Sunday Times-nál. Poe kis, egyemeletes falusi házat bérel Fordhamban, amely ekkor egy kisebb falu New York mellett, kés?bb azonban a nagyváros magába szippantja, s Bronx néven az egyik kerülete lesz. A Poe-ék által ekkor bérelt és lakott „village cottage”– ma, múzeumként látogatható.

 

1844   Októberben Poe csatlakozik a George Pope Morris és Nathaniel Parker Willis által létrehozott és finanszírozott „Evening Mirror” cím? laphoz, mint kritikus és segédszerkeszt?. Willis kés?bb – John Ingram irodalomtörténész felkérésére – rövid jellemzést ír Poe-ról, mint munkatársról: „Mr. Poe csatlakozott hozzánk, így végre alkalmam volt ?t személyesen is megismerhetni. Feleségével és anyósával Fordhamban telepedtek meg, pár mérföldnyire a várostól, ám Poe maga, leginkább az íróasztala mellett töltötte az életét. Reggel kilenct?l estig, amíg a lap a nyomdába nem került, úgy vélem három ember munkáját végezte el. Rendkívül pontos és szorgalmas munkaer? volt. Nem gondolnám, hogy utólagos megszépítése volna a dolgoknak, de meggy?z?désem, hogy Mr. Poe volt a legfelkészültebb és legtehetségesebb irodalmár, akivel valaha találkoztam.”

 

1845   Január 29-én megjelenik Poe leghíresebb verse „The Raven” (A Holló) New Yorkban, az országos terjesztés? „Evening Mirror” hasábjain. Azonnal hatalmas sikert arat, a lapszám számtalan utánnyomást él meg, s a költemény végre költ?ként is meghozza Poe számára az örökkévalóságig tartó dics?séget és hírnevet. Az irodalomtörténet úgy tartja, hogy a m? egyike azon kevés valaha létrehozott és megalkotott irodalmi alkotásoknak, amelyek létér?l még azok is tudnak, akik amúgy nem olvasnak irodalmat. Ebb?l a megközelítésb?l a „Holló” egy „sz?k családi körbe” került, amelyben olyan id?tlen remekm?vek tartózkodnak, mint a „Romeo és Júlia”, az „Odüsszeia”, vagy a „Don Quijote”. Tény azonban, hogy mindössze 15 dollárt kap érte. (Számos történet kering a m? megalkotásának állítólagos körülményeir?l, történetér?l. Poe halála után jelentékeny számban léptek el? olyan személyek, akik „úgy emlékeznek”, „határozottan állíthatják”, hogy a költ? náluk, a társaságukban, jelenlétükben alkotta meg briliáns m?vét. Magától Poe-tól nem maradt fönn ez irányú jegyzet, és a m? keletkezésér?l kés?bb írt esszéje „The Philosophy of Composition” (A m?alkotás filozófiája) is túlnyomórészt fikció. Több évtizednyi kutatómunka árán ma bizton állítható, hogy Poe 1844 végén írta a versét New York közelében Patrick Henry Brennan farmján, ahol a családjával vendégeskedett.)

 

1845   Februárban Poe szerkeszt?je lesz a New York-i „The Broadway Journal”-nak. Októberig tölti be ezt a tisztséget, de kimutatható, hogy körülbelül tavasz végét?l a lap fölötti teljes irodalmi ellen?rzés az ? kezében összpontosul. A lap mindvégig súlyos adósságokkal küzd.

 

1845   A nyár folyamán Poe meglátogatja Providence-ben (Rhode Island állam), az ott nyaraló hölgyismer?sét, Mrs. Frances Osgood-ot. Egy sétájuk alkalmával egy magányos szépasszonyt pillant meg egy rózsakertben olvasni egy padon. Az ismeretlen hölgy szépsége er?sen hat a költ?re. (Kés?bb kiderül, hogy a hölgy nem más, mint Sarah Helen Whitman, ismert költ?n? és helyi nobilitás, aki kevés híján feleségül megy Poe-hoz, pár év múlva.)

 

1845   November 15-én Poe-nak egyszerre két könyve jelenik meg Amerika talán legjelent?sebb kiadójánál, a New  York-i  „Wiley and Putnam” cégnél. A kötetek: „Misterious Tales”  (Rejtelmes történetek), illetve „The Raven and Other Poems” (A Holló és más versek).

 

1846   Februárban financiális okok miatt megsz?nik a „The Broadway Journal”.

 

1846  Márciusban Poe Baltimore-ba utazik, ahol találkozik és együtt vacsorázik egy általa roppant tehetségesnek tartott fiatal helyi íróval, Robert D’Unger-rel, akit megpróbál – mer? jóindulatból – lebeszélni tervezett, s Poe szerint elhamarkodott házasságáról. A fiatal író két whiskey-t itat meg Poe-val, aki erre mondat közben mély álomba szenderül, s úgy kell ?t, ölben visszavinni a szállodába, ahol még napokig súlyos másnapossággal küzd – orvost is kell hívni hozzá.

 

1846   Áprilisban a „Godey’s Lady’s Book” kiadja Poe szerkesztésében és el?szavával a „The Literati of New York City” (New York-i irodalom) cím? kötetet, amely jól fogy és sikeres.

 

1846  Júniusban megjelenik Párizsban franciára fordítva a „Morgue utcai kett?s gyilkosság” – meglep? módon: „L’Orange-Otang” (Az orángután) címen, a „Le Commerce” hasábjain. (A m? francia címe egyébként némileg érthetetlen, hiszen gyakorlatilag kimeríti a poéngyilkosság fogalmát.)

 

1847   Január 30-án Virginia Poe meghal tüd?baj következtében Fordhamban. Ugyanott temetik el a református templom sírkertjében.

 

1847   Nyáron Poe látogatást tesz Baltimore-ban és újfent találkozik Robert D’Unger fiatal íróval. D’Unger feljegyzi, hogy Poe még mindig depressziós hangulatban van felesége halála miatt, s hogy masszívan iszik.

 

1848   Júliusban megjelenik Poe hosszú prózai költeménye az „Eureka”, a New York-i „Putnam” kiadónál. Kritikai fogadtatása meglehet?sen vegyes. Egyesek ünneplik briliáns bölcsességét, mások panteizmussal vádolják. Poe tagadja a panteizmus vádját. Maga a kiadó sem osztozik Poe lelkes várakozásaiban a m? iránt, ezért csak 500 példányban adják ki – a példányok év végére nagy nehezen elfogynak, de az érdekl?dés nem elegend? ahhoz, hogy egy esetleges második kiadás szóba kerüljön. (Az irodalomtörténészek nagyjából megegyeznek abban, hogy ez az a m?ve Poe-nak, – természetesen a detektívtörténeteket leszámítva -amely a leginkább hatott számos követ?je, epigonja és utánzója munkásságára – mindenek el?tt említik Howard Phillips Lovecraft amerikai író tevékenységét. A fennmaradt példányok egyike nemrég került el? hosszú lappangás után, s kelt el egy árverésen 100.000 dollárért.)

 

1848   Augusztusban Richmondból New Yorkba utaztában Poe megáll Baltimore-ban, ahol Robert D’Unger és William M. Smith társaságában görbe estét csapnak, melynek fénypontjaként ellátogatnak Mary Nelson nyilvánosházába (Amerikában nem vörös, hanem kék lámpás házaknak nevezik ezeket), a Tripolet Alley 1. szám alatt. A két fiatal író feljegyzi, hogy Poe nem veszi igénybe a ház „hagyományos szolgáltatásait”, viszont hosszú órákon keresztül baráti beszélgetést folytat a szalonban a lányok egyikével, a mindössze 16 éves, „Lenore” becenéven „futó” lánnyal. Poe mindenáron megpróbálja rávenni a lányt, hogy változtasson életvitelén. Búcsúzáskor ilyen jelleg? ígéretet csikar ki a kislányból és atyai homlokcsókkal és ártatlan, baráti puszival búcsúzik el t?le. Följegyzik még, hogy egy egész üveg méregdrága konyakot vásárol Poe a szalonban, amelyb?l mindenkit megkínál, de ? maga tartózkodik a fogyasztásától, beéri egy pohár pezsg?vel.

 

1848   Novemberben Poe udvarolni kezd a 30 éves New England-i özvegynek, a költ?n? Sarah Helen Whitmannak. A hölgy nagy tisztel?je a költ?nek, s korábban  egy verset jelentetett meg, melyeket Poe-hoz írt. Poe beleszeret hódolójába, s lankadatlan er?feszítése nyomán házassági ígéretet csikar ki a hölgyb?l. Mrs. Whitmannak imponál a nagy költ? kinyilvánított érzelme, azonban rendkívül komoly aggályai vannak a kapcsolatot, s pláne a házasságot illet?en Poe italozó életmódja miatt. Poe ígéretet tesz, hogy totális absztinenciában folytatja életét.

 

1848   December 23-án végérvényesen megszakad a kapcsolata Helen Whitmannal, mivel egyrészt kudarcot vall ígéretét illet?en – újra és újra magával rántja az alkohol örvénye, másrészt Helen édesanyja magánnyomozót bérelve kideríti, hogy Poe-nak három városban három hölggyel van viszonya már hosszabb id? óta. Poe ekkor valamennyi „szívügyét” felszámolja, a kapcsolatoknak véget vet, ám Helen Whitman látni sem kívánja többé. (A hölgy egyébként Sarah Helen Power néven látta meg a napvilágot 1803-ban, egy ?srégi normann eredet? család leszármazottjaként. Szülei kvékerek voltak, s leányukat is ebben a szellemben, hallatlan szigorral nevelték. Érdekes módon azonban a kultúra terén a kislány teljes szabadságot élvezett: zenei, költészeti, irodalmi érdekl?dését pártolták. Eredetiben olvasta a német, francia, olasz és latin szerz?k m?veit. 1824-ben n?ül ment John Winslow Whitman ismert költ? és íróhoz és Bostonba költözött, férjéhez. Els? verseit „Helen” név alatt publikálta. Gyermekük nem született. 1833-ban férje váratlanul elhunyt, s ? visszaköltözött szül?városába, a Rhode Island állam-béli Providence-be. 1878-ban halt meg, s a maga korában sikeres és elismert költ?n?nek, esszéistának és kritikusnak tartották.) 

 

1849   Nyáron Poe felolvasó-körútra indul a déli államokba, hogy pénzt és el?fizet?ket szerezzen tervezett folyóirata, a „The Stylus” számára. Útja meglep?en, s?t megdöbbent?en sikeres; több mint 1500 dollárt gy?jt össze, ami a maga korában egy kisebb vagyonnak számit. Poe július 14-én érkezik Richmondba.

 

1849   Poe Richmondban találkozik kamaszkori szerelmével, az azóta szintén megözvegyült Elmira Royster-Sheltonnal. Elmira ekkor 39 éves és szépsége teljében van. Négy gyermeket szült ugyan (kett? csecsem?ként meghalt), de ez nem látszik meg sem arcán, sem alakján. A leírások szerint: „arca gyönyör?, szeme mélykék, haja sötétbarna, ajka telt, mosolya elragadó, hangja mély, selymes fény?, nevetése édesen gyöngyöz?” Két gyermekével, a 19 éves Ann nev? lányával, s a 10 éves Southall nev? fiával él Richmond legel?kel?bb és legnagyobb házában. Legf?bb, s?t szinte egyetlen foglalatossága a helyi St. John’S Episcopal Church számára végzett jótékonysági munka. Találkozásukról így ír: „Éppen a templomba készültem, amikor a komornám jelentette, hogy egy úriember várakozik rám a szalonban, s beszélni óhajt velem. Lementem, s megláttam ?t, a férfit, akit egész életemben szerettem. Betoppanása ebbe a szalonba az az esemény volt, amelyre egész feln?tt életemben várakoztam.” Az ifjúkori szerelem újból fellángol közöttük, s Poe megkéri Elmira kezét. A hölgy el?ször hezitál, de aztán, augusztus 25-én igent mond. Elmira számottev? vagyont örökölt elhunyt férjét?l, mely fölött maga (két kiskorú gyermeke nevében is) rendelkezett. Mr. Alexander Sheltonnak, a néhai férjnek, rendkívül jól men? szállítmányozási vállalata volt; személy és teherfuvarozást végzett a James folyón, egy kisebb (saját tulajdonú) hajóflotta alkalmazásával. Amikor meghalt, mintegy 100.000 dollárnyi vagyont hagyott hátra, amely összeg ma szinte fölfoghatatlanul hatalmas (a történészek gyakran említik viszonyszámként, hogy 1000 dollárért akkoriban a keleti part bármely nagyvárosában 6-7 szobás, emeletes házat lehetett vásárolni), így ez az örökség fölveti egy nyugodt, kiegyensúlyozott közös jövend? ígéretét. Ugyanakkor aggályos, hogy a hölgy két bátyja – biztosak lévén benne, hogy e frigy megkötésével ?k végleg elesnek a vagyontól – hevesen ellenzi a házasságkötést, s?t Poe-t tanúk el?tt életveszélyesen megfenyegetik azt követelvén, hogy lépjen ki Elmira életéb?l. Ennek ellenére a boldog emberpár kit?zi esküv?jét október 10-ére. Poe most újra (ezúttal ígérgetések és esküvések mell?zésével) úgy dönt, hogy egyszer, s mindenkorra leszámol az alkohol démonával.

 

1849   Szeptember elején Poe csatlakozik a „Son of Temperance Society”-hez (A Mértékletesség Fia Társaság), amely szervezet megköveteli tagjaitól, hogy teljes és tökéletes absztinenciában tartózkodjanak az alkohol fogyasztásától.

 

1849  Szeptember 27-én Poe elhagyja Richmondot, hogy New Yorkba utazzon a „The Stylus” cím? folyóiratának beindítása végett. Tárcájában 1500 dollár lapul erre a célra – egy egész vagyon – melyet a felolvasó-körútján gy?jtött össze. A „Pocahontas” nev? hajó fedélzetén szeptember 28-án megérkezik Baltimore-ba. A kiköt?ben utazób?röndjét egy hordárra bízza, hogy az vigye el a vasútállomásra, ahonnan vonattal szándékozik folytatni útját New Yorkba. Poe elhagyja a kiköt?t – és ezzel kezdetét veszi a világirodalom egyik legnagyobb (s mindmáig megfejtetlen) rejtélye. Poe teljes öt napra elt?nik a közönség, a világ el?l. Sem maga nem képes számot adni kés?bb elt?nésének okairól, illetve hollétér?l a kérdéses napokban, sem egyetlen tanú nem jelentkezik, hogy beszámoljon a történtekr?l, sem pediglen semmiféle tény, vagy adat nem kerül el? soha, az azóta eltelt 150 évben. Akik tudtak ezekr?l a dolgokról, tanúi voltak bizonyos eseményeknek; nyilván magukkal vitték ismereteiket a sírba, illetve, ha leírták, megírták azokat, akkor azok az írások azóta is lappanganak valahol. A „világ”, az „utókor” nem és nem óhajt belenyugodni, hogy Amerika legnagyobb költ?je öt teljes napra „kiesett” a látókörb?l, s minden áron magyarázatot keres a történtekre. Mintegy 30 különféle feltételezés, elképzelés, teória, fantáziálás és más spekulatív ötlet – illetve ezek kombinációja létezik számtalan variációban az esetleg történtekr?l, ám egyik sem dokumentálható, így nem bizonyított. Nem létezik például egyetlen, egyes szám els? személyben tett vallomás sem, amely ezekre a napokra vonatkozna. Ugyanakkor rengeteg a mendemonda, valamint az olyan információ, amely többszörös áttétellel kerül elénk (valaki azt állítja, hogy valakit?l azt hallotta, hogy valaki azt látta volna… stb.) Ezeket az értesüléseket – bár kétségtelenül érdekesek id?nként – a tudományos igény? kutatás „mer? bulvár-zsurnalizmusnak” titulálja, és csak lábjegyzet-szinten tárgyalja.

 

1849   Október 3-án Poe el?kerül: az utca sarában fekve találnak rá járókel?k Baltimore-ban, a Calvert Street egyik kocsmája közelében. Egy járókel?t, név szerint Joseph W. Walkert arra kéri Poe elhaló hangon, hogy értesítse dr. Snodgrasst, egy közelben lakó orvos ismer?sét. (Mr. Walker saját kez?leg írott kis levélkéje a fennmaradt fontos dokumentumok egyike. Pontos szövege a következ?: Dr. Joseph Evans Snodgrass saját kezébe, helyben. „Kedves Uram! Egy úriember található itt, er?sen legyengült, elesett állapotban, a Ryan’s 4th Ward Polls kocsma közelében, s olybá t?nik, hogy valóban komoly bajban van. Úgy mondja, hogy a neve Edgar Allan Poe, s állítása szerint személyes ismeretségben áll Önnel, s esdve kéri Önt, hogy nyújtson néki azonnali segédkezet. Üdvözli Önt híve: Josh W. Walker.”) A doktor meg is érkezik és megállapítja, hogy Poe tökrészeg, majd egy lovas kocsival beszállítják a Washington College Hospitalba, ahol akut alkoholmérgezéssel veszik föl. Kés? este komolyabb vizsgálaton esik át, melyet dr. John J. Moran végez. Az orvos megállapítja, hogy Poe leheletén egyáltalán nem érezni, hogy fogyasztott volna alkoholt. Ezzel szemben számos külsérelmi nyomot és sérülést diagnosztizál, melyek ellátása rendben megtörténik.

 

1849   Október 4-én Poe baltimore-i unokatestvére, Neilson Poe elmegy a kórházba, hogy meglátogassa rokonát, de nem engedik a beteg ágyához. Azt az információt kapja, hogy a költ? nincs abban az állapotban, hogy látogatót fogadhasson.

 

1849    Október 5-én Neilson úgy értesül, hogy Poe már sokkal jobban van, így küld neki egy váltás fehérnem?t.

 

1849   Október 7-én hajnali 5 óra tájban Poe meghal agyvérzéses roham következtében. Délután dr. Moran rendeletére holttestét átszállítják a kórház rotundájába (kör alaprajzú, kupolás aula), ahol fölravatalozzák. A város számos el?kel?sége lerója tiszteletét, többen – a kor szokásának megfelel?en – kisebb tincset vágnak le a hajából, s teszik el emlékbe.

 

1849   Október 8-án Poe-t nagyapja és más családtagja mellé temetik a Westmister Burying Groundban. Az id? hideg, az id? borús, a szertartás alatt szemerkél az es?. A koporsót a sírhelyig Henry Herring, Neilson Poe, dr.J.E. Snodgrass és Z. Collin Lee (Poe egykori évfolyamtársa a virginiai egyetemr?l) viszik a hátukon. A temetésen (noha kés?bb több százan állítják, hogy jelen voltak), mindössze mintegy tucatnyi tisztel? vesz részt. (Érdekes adalék, hogy a kés?bbi visszaemlékezések, levelek és memoárok szerint hárman is állítják, hogy ?k vásárolták volna Poe koporsóját. Henry Herring (Poe nagybátyja) szerint ? készíttette a koporsót mahagóniból. Dr. Moran és Neilson Poe szintén magáénak vallja e tettet, de ?k mindketten tölgyfakoporsót említenek. ) A halottaskocsit és a fogatot bizonyosan Neilson Poe rendelte és fizette. A temetési szertartást Villiam T.D. Clemm lelkész celebrálta.

 

1849   Október 9-én a Poe által korábban többször is élesen bírált és kritizált Rufus W. Griswold gúnyos hangvétel? nekrológban parentálja el a költ?t, a „The New York Tribune” hasábjain. Felháborodott olvasók százai reagálnak az írásra, mert szerintük a nekrológ kimeríti a rágalmazás és a halottgyalázás fogalmát.

 

1850   Januárban megjelenik két kötetben, New Yorkban a „Late Works of  Edgar Allan Poe” (Edgar Allan Poe utóbbi munkái), Maria Clemm el?szavával.

 

1856   Megjelenik a kései, érett munkáit tartalmazó kiadvány harmadik és negyedik kötete, az összes, eddig kiadatlan Poe-kézirattal.

 

1860   Sarah Helen Whitman költ?n?, Poe korábbi eljegyzett jegyese kiadja Poe védelmében az „Edgar Poe and his Critics” (Edgar Poe és az ?t ért kritikák).

 

1861  Különösebb ceremónia nélkül a rokonok sírkövet emelnek Poe sírjára. A 3 láb magas, itáliai márványból készült emlékm? mindkét oldalán vésett szöveg olvasható latin nyelven. Elöl: „Hic Tandem Felicis Conduntur Reliquae. Edgar Allan Poe, Obiit Oct. VII 1849” („Itt végre boldog lehet – Edgar Allan Poe, meghalt 1849. okt. 7-én”). Hátul: „Jam Parce Sepulto” („Kímélettel e maradványok iránt!”)

 

1871   Meghal Maria Clemm (Poe nagynénje és anyósa) Baltimore-ban. Ironikus módon éppen abban a kórházban, s?t ugyanabban az épületben, ahol 22 évvel korábban Poe.

 

1874   Meghal Rosalie Poe, a költ? húga, Washingtonban.

 

1874  Megjelenik Poe összegy?jtött munkáinak új kiadása John Henry Ingram szerkesztésében, jegyzeteivel és el?szavával.

 

1875 Poe újratemetése. Fölavatják a „Poe Memorial Grave” –et, Poe díszsírhelyét, amely végre az ?t megillet? helyre került; a Westminster temet? egyik legszebb parcellájában, amely egészen elöl, a templom kerítésének rácsán átnézve, az utcáról is jól látható helyen fekszik. Poe újratemetése országos esemény, több százan róják le tiszteletüket, köztük Walt Whitman is, Amerika legnagyobb él? költ?je. Poe exhumált maradványi mellé temetik Maria Clemm maradványait is.

 

1885   John Henry Ingram kiadja Londonban, két kötetben a Poe-ról szó legteljesebb és legfelkészültebb életrajzot „Edgar Allan Poe, his life, letters és opinions” (E.A.Poe, az élete, levelezése és a róla kinyilvánított vélemények).

 

1885  Poe feleségének, Virginia Clemm-nek a hamvait New Yorkból Baltimore-ba szállítják és dísztemetés keretében férje és anyja mellé helyezik örök nyugalomra, a Poe Memorial Grave-ben.

 

1910  Poe-t beválasztják New Yorkban a „Hall of Fame”-be (Hírességek Csarnoka, v. a Dics?ség Csarnoka, esetleg a Halhatatlanok Csarnoka), amely elismerés csak a legnagyobbaknak jár.

 

1949   Január  19-én, Poe születésnapján, a költ? halálának századik évfordulóján el?ször jelenik meg Poe sírjánál a kés?bb elhíresült titokzatos ismeretlen. Nagy karimájú kalapban, arcát sállal eltakarva, éjnek évadján érkezik. Kibont egy üveg „Martell” márkájú konyakot, felköszönt?t, tósztot mond, majd iszik Poe emlékére. Ezután fejet hajt, majd távozik, s a konyakot, három szál rózsa kíséretében a síron hagyja. Ez a tisztelg? látogatás a mai napig ismétl?dik. A titokzatos ismeretlent „The Toaster” néven emlegetik.

 

 

 

Szerző Rossner Roberto 131 írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...

1 komment

Hagyj üzenetet