Pogány Gábor Máté : Kamaszságok IV. rész Gejzír

 

Csók. Csók. Csókcsókcsóóóóóóóók.

    – Szerelmem, muszáj mennem.

    – Tudom…

    Csók.

    – Biztos? Maradj még… Egy picit. Egy pár évet. Emberölt?t.

    – Csak két hét.

    – CSAK?

    – Ezt már féllábon is kibírod!

    – Nélküled még fekve sem.

    – Ne butáskodj. Ezerszer többet is túléltünk már.

    – Jó, de na… Két hét, nekem kétszer tíz év. Az húsz év.

    – Ez most az jelenti, hogy, ??… Nem stimm. Legyen inkább tizennégy év. E azt jelenti, hogy egy nap neked egy év. Így huszonnégy óra az háromszázhatvanöt nap. hacsak nem szök?év van. Vagy szök?nap. Ez azt jelenti, hogy egy óra, az 15,20833333 nap. Az pedig annyi, mint…

     Fogd be. Eszem azt a matekos fejedet, kussolj. Mindjárt felszállsz arra a nyüves vonatra, és minimum két hétig nem is látlak. Ki tudja? Lehet, hogy sokkal továbbig. Továbbig… Ez helyes így? Nem. Na nem baj, jól hangzik. Továbbig. Legtovábbig. Nagyontovábbig…

    – Én meg a magyaros fejedet eszem, ha nem fogod be.

    – Magyaros a fejem? Paprikás, zsíros, krumplival, hagymával… Fej ala magyaros. Már csak egy perc, és indul ez a szar.

    – “Sóhaj.” Mindjárt december. Téli szünet, Karácsony, meg minden. Jössz majd, ugye?

    – Megyek hát. Abban az esetben, ha túlélem ezt a két hetet.

    – Túl fogod. (Elmosolyodik.) És a kapcsolatunk is. Miért ne bírná? Utálom, hogy a pasiknak ilyen negatív látásmódjuk van.

    – Nincs is.

    – De van. És az összes pasi határozatlan. Na jó. Te talán pont nem.

    – Látod? Én nem vagyok határozatlan. Vagy mégis?

    Csók.

    – De kérlek, tényleg siess hozzám vissza.

    – Sietek hát.

    – Menj. Indul a sihuhu.

    – Sihuhu?

    – Majd este telefonon elmagyarázom!

    – Szia!

     Szia…

    Ölelés… Hosszan.

 

    Felszállt. Megkereste a helyét. Egy éles füttyszó hallatszott. Azt hittem, nem lát, mert  csak a vonaton belül égett a villany, de ezek szerint tisztán látott. Rám mosolygott. Küldött egy csókot.

    Nem mondtam el neki a titkot. Megtartottam magamnak. Önz?ség? Én nem vagyok önz?. Feltört bel?lem. Mint a gejzír. Az üvegen keresztül próbáltam neki üzenni.

    – SZE-RET-LEK!

     Visszatátogja, és ráolvad a székre:

    – Én is téged. Nagyon.

    Elrobog a vonat, egy ideig még nézem, de az es? elkezd esni, és már nem látok mást, csak egy kis pontocskát a messzeségben.

    Indulok haza. AZ es? szakad. Mossa az arcomat. Aztán lemegyek az aluljáróba. Letörlöm a vizet.

    Csak az es?… Attól.( De már nem bírom megállítani a cseppeket, hiába áltatom magam. Nem csak az es?. El?tör bel?lem. Mint a gejzír.)

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pogány Gábor Máté
Szerző Pogány Gábor Máté 82 Írás
nope