Rossner Roberto : Sarah Helen Whitman: Szonett-ciklus Edgar Allan Poe-nak III/IV

 

 

 

 

Ez ösvényen nem virágzik remény

Köröttünk mindenütt bánat, s halál,

Ahol köddé varázsoltan, serény

Futtában partot ér az erd?, s a táj.

 

Baj kísért b?v-rontó érzetén

S hogy konok ár támad hullámtör?t;

Monoton szóiból kihallom én

Ítéletét: “Többé nem látod ?t”.

 

S mid?n az alkonysugár felizzik ott,

Hantolt reményem sírboltját tárom:

Elmúlás-kíntól vérben áztatott,

S e földi létnek túl szép virágom;

Bimbója, szirma sz?zies-hideg,

E szívben vár, s a Mennybe’ nyílna meg!

 

 

 

 

 

On our lone patheay bloomed no earthly hopes:

Sorrow and death were near us, are we stood

Where the dim forest, from the upland slopes,

Swept darkly to the sea. The enchanted wood

Thrilled, as by some foreboring terror stirred,

And as the waves broke on the lonely shore,

In their low monotone, methought I heard

A solemn voice that sighed: “Ye meet no more”.

There, while the level sunbeams seemed to burn

Through the long aisles of red, autumnal gloom,

Where stately, storied cenotaphs inurn

Sweet human hopes, too fair on earth to bloom –

Was the bud reaped, whose petals pure and cold

Sleep on my heart till Heaven the flower unfold.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...