Fecske Panna : Búcsú a nyártól

Elolvasta:
42
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Talán, még tart kicsit….

Némán, állva, boldogtalan,

Bokor, cserje mozdulatlan.

Várnak valamire csendben,

Nyártemet? szeptemberben.

Sz?ke, szép nyár csábos csókja,

Hiányát mind visszasírja.

Szeretnék, hogy búcsút intsen,

Bár keze rajt' a kilincsen.

Aztán gyorsan, huss!- elillan,

Mosolyának fénye villan.

Felváltja egy új szerepl?,

Leveleket seperget?,

Hideg, ködös, es?t term?

Borongós, bús ?szi id?.

Ám addig még egyszer bújva

Fellobban vad tüze újra.

Édes, langyos, szép napokkal,

Játszadozik a bokrokkal.

Cirógatja, dédelgeti,

R?t avarral mind befedi.

Majd bíborrá csókolgatja

Végül mégis csak elhagyja.

Megsiratja erd?, mez?,

Nyirkos hideg ?szi es?.

H?lt avarban, térdig sárban

Vacognak szerelmi lázban.

Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

R?t avar-nyugágyra lopva visszad?l a nyár
Indulásra kész, de még picit henyél –
Csillogó a teste – rákacsint a napsugár
Menni kéne bár – nehéz a szíve, és remél

Itt maradna ?, hiszen szerelme lángoló,
ám az ?sz uralma h?ti vágyait
Visszavárja ?t jöv?re majd a t?zgolyó –
Érte kész feladni csalfa álmait

Elolvasta:
44
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Fáj nekem a nyár. A lüktető,
ezüst csillogású reggelek,
a hintázó felhők a fejem felett,
az apró szoknyákat reptető szél,
a nap fénye, mikor bőrömhöz ér,
az utcai mulatságok hangja,
a templomok déli harangja.
Fáj minden, ami fényes,
csillogó, zajos, sekélyes.
Minden, amiben szunnyad még élet.
Csendre vágyom.