Ködbe burkolózott,
suttogó fák ölén
búcsúzom tőled,
ablakom vakon
mered az éjbe,
találgatok,
látlak-e még
valaha?
Legutóbb szerkesztette -
Ködbe burkolózott,
suttogó fák ölén
búcsúzom tőled,
ablakom vakon
mered az éjbe,
találgatok,
látlak-e még
valaha?
Legutóbb szerkesztette - Fecske Panna… úgy jöttélmintegy csendes tavaszi záporkorülsimogattadtestemethajamraa péntek illata szállotts feltártadpusztaságombanrejtve rejtetttitkokat Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:28 – Dvorák Etela
Sivító hang követi gyatra lépteinket, erősebbé válnak lábnyomaink, még többen járják ismeretlen utunkat, mint azt valaha is mertük volna hinni. Elviselni a zajt, csak a belenyugvók tudják, mi a csendre esküdtünk föl, az éj csendjére, mi [… Tovább]
A tegnapok kisiklottak. Ez itt a végállomás…? A peron üres, hallgatag a táj. Ahol egykor virágok nőttek, s kékké olvadt a föld és az ég, ott most romok alatt fuldokol a világ. Kezünkben bőröndnyi élet, szemünkben tavasznyi lángok… Nehéz a [… Tovább]