Böröczki Mihály - Mityka : Töprengő

Egy idő óta azt hiszem,

nem vagyok biztos semmiben,

a vessző buja zöldjiben,

hogy ül az ág hegyire szem,

 

hogy terem kukoricaszem

a csőszirom leveliben,

és azt sem értem, hogy pihen

a bor a fürtök végiben.

 

Engem fa, fű, bokor tanít,

meg dűlőutak pora, mit

még szekérkerék döcce ver,

 

meg déli harangszó, amit

kondulni testem súlya vitt,

meg szög, mit kezem lécbe ver.

 

 

*

 

Próbálgattam, hogy más legyek,

hogy elbírjanak a hegyek,

ha végigfutják lábaim

a föl-le- buktatót, amin

 

a nem akarok, nem merek

kérdésein a kisgyerek

úgy röpködött, hogy bírta ín

a hétmérföldes lábain.

 

Csodálta is az esti Hold,

micsoda poros talpa volt,

nem ártott neki szög, karó,

 

ijedten tűrte a lavórt,

haján ecetes víz dalolt,

s elaludt, mint a hintaló.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.