Egy idő óta azt hiszem,
nem vagyok biztos semmiben,
a vessző buja zöldjiben,
hogy ül az ág hegyire szem,
hogy terem kukoricaszem
a csőszirom leveliben,
és azt sem értem, hogy pihen
a bor a fürtök végiben.
Engem fa, fű, bokor tanít,
meg dűlőutak pora, mit
még szekérkerék döcce ver,
meg déli harangszó, amit
kondulni testem súlya vitt,
meg szög, mit kezem lécbe ver.
*
Próbálgattam, hogy más legyek,
hogy elbírjanak a hegyek,
ha végigfutják lábaim
a föl-le- buktatót, amin
a nem akarok, nem merek
kérdésein a kisgyerek
úgy röpködött, hogy bírta ín
a hétmérföldes lábain.
Csodálta is az esti Hold,
micsoda poros talpa volt,
nem ártott neki szög, karó,
ijedten tűrte a lavórt,
haján ecetes víz dalolt,
s elaludt, mint a hintaló.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.15. @ 07:07 :: Böröczki Mihály - Mityka
