Az ébredés ejtőernyős ugrás az álomból.
Kiszabadulva a fojtogató örvényből, az utazó a reggel
zöld övezetébe süllyed.
Felfénylenek a tárgyak, s rezgő pacsirta-helyzetből felismerhetővé válnak
a fák hatalmas gyökérzetrendszerének
föld alatt himbálódzó lámpásai. A felszín
trópusi zöld áradata felemelt karokkal hallgatja
egy láthatatlan szivattyú ritmusát. Az utas tovább süllyed
a nyár felé, leereszkedik vakító kráterekbe,
a nap turbinája alatt nyirkos-zölden borzongtató koroknak
járatain át. Így ér véget
e függőleges utazás a pillanaton át és a szárnyak
a halászsas nyugalmává szélesednek az áramló vizeken.
Bronzkori kürt
számkivetett hangja lebeg
a feneketlen mélység felett.
A nap első óráiban a tudat úgy ölelheti magához a világot,
mint kéz, amelyik megragad egy napmeleg követ.
Az utazó fa alatt áll. A zuhanás
után, a halál örvényein át,
nyílik-e a nagy fény-ernyő fölötte?
Uppvaknandet är ett fallskärmshopp från drömmen
Fri från den kvävande virveln sjunker
resenären mot morgonens gröna zon.
Tingen flammar up. Han förnimmer – i dallrande lärkans
position – de mäktiga trädrotsystemens
underjordiskt svängande lampor. Men ovan jord
står – i tropiskt flöde – grönskan, med
lyftade armar, lyssnande
till rytmen från ett osynligt pumpverk. Och han
sjunker mot sommaren, firas ned
i dess blänkande krater, ned
genom schakt av grönfuktiga åldrar
skälvande under solturbinen. Så hejdas
denna lodräta färd genom ögonblicket och vingarna breddas
till fiskgjusens vila över ett strömmande vatten.
Bronsålderslurens
fredlösa ton
hänger över det bottenlösa.
I dagens första timmar kan medvetandet omfatta världen
som handen griper en solvarm sten.
Resenären står under trädet. Skall,
efter störtningen genom dödens virvel,
ett stort ljus vecklas ut över hans huvud?
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Schmidt Tibor
