Czirják Jolán : Fáj a múlt

A szerelem csodás, de ha vége, fájdalmas az emlékezés….

Dereng a nap, s merengni hív szolid heve –
ellenállni nem tudok, hisz oly puhán simít szelíd keze
Eszembe jutsz, s szememre könny homálya ül –
csókod íze ajkamon, s karodnak íve újra rám feszül

Feledni vajh’ miként lehetne téged el?
Fáj a múlt, hiszen tudom, jöv?nk reménye térdepel…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"