Jutka
Aki hasonlít önmagára,
egykor egy gyenge fogpiszkálóval
próbálta feszegetni
a pokol tornácán a nagylakatot,
aztán elmúlt az is,
házasodott vagy,
háziasszonyosodott,
volna mikor kijött a bolha,
azaz a tesztoszteron,
Mega-ösztrogén,
hormonokkal dobálta
vásott vasutakon
versenyz? vágyalapon
virágok közt rohanó
marhavagon,
a néma suttogása,
vagy agyalapi törzs,
Amigdala (amíg dala) szólt,
meglehet tudattalan,
Szemben ült a fiú,
míg bizonytalan,
aztán csak forrt benne,
a vágy, meg egy nagy „KIRAKÓ,”
azaz, hogy egyetem-begyetem,
Gondolta e fiú:
„- ez a Jutka nev? n?
most kell nekem”
Jutka mosolygott,
mert kicsit hiú,
„Universzitész,”
stressz-dudor és anya-csúcs,
„Mit élsz te kis egyetemista?
Combom közt virág,”
az idegorvos, meg a Kis Miska
bácsi szólt:
„-Jutka, kied test felülete
polír, azaz kicsiszolt!”
Jutka a vállán rántott,
hússzín? ajkai püré,
kevés szerecsendió,
a Fiú meg vizsgáin felsült,
kés?bb korán n?sült,
A váll alatti mustra
És zárszámadás
Nyelvi lelemény,
párt produkciókon
K?kemény szemelvény (ként)
emlegette egykoron
mint megesett
vagy, volt meglehet
Vélt véletlent,
Réteken széna-célt,
Kohóban szénacélt,
Keresett,
Próbálta élezni életlent,
szeretni szemekkel,
vagy vágyliliom,
pázsitf? parlagon,
csillag-ánizs,
csalóka csillagon,
Jutka szólt:
– mondja monsiuore,
pirkadatkor pár pohárral
piázik-e a pitvaron?
Majd szemére szikrát vont,
ahogy néha elunta magát
Az unalom,
Is tengernyi medrében,
Hogy ki volt!?
Jutka? – Nekem
– jobbára jutalom.
Kislány meg
Anya és Szerelem,
Vokális változás,
Hagyom, hogy így legyen,
Diderg? királyságom,
Te vagy a t?z Juditom!
A királyság és fehér liliom,
Akit szeretni lehet és kell,
Az én pázsitcsillagom!
