második, döntőbe került versem.
/ saját fotó/
Koosán Ildikó
….illúziónak add legalább!
Hívómondat: Az indulat ihlet versre
„ Facit ignatio versum”
Mottó:
Az ihlet felgyűlt érzelmi impulzusok kifejezési kényszere.
Koosán Ildikó
Dúlnak az édes tavaszi fények,
nyílik a földi, s az égi határ,
vége a télnek, elfog az ihlet,
lüktető kényszere vonz ma magához,
szárnyalni késztet, bíztat a lélek:
fel a magasba, az égig akár!
„Holnap a barka bontja ki selymét
gyöngysor a fürtje, sárga bibéin
hártyaszárnyúak gyűjtik a fényt,
bíznak a fák is, zöld fáklyalángjuk
lobbanni készül, s megszelídülve
lebbenti lenge ruháját léhán a szél”
Javul a kedv is, elég a téli sötétből,
hinni szeretném, váratlan meglepetés:
örömet, kudarcot megélni a versben
késztet az indulat, hajszol a hév;
fecskék a szavak, gyűlnek a nyelvre,
sejlik a kontúr, már mozdul a kép;
Összesen ennyi, s mennyi örömben
fürdik a lélek, szülve világra a percet,
híven az énség színeit, árnyalatát,
mind ami volt, s lehetne holnapután…
Nagy Ég! Add meg a percek kegyelmét,
részem a jussból, illúziónak add legalább!
2018.március 10
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Koosán Ildikó
