Lépcsőn fekszem, vagy általlépek,
szemembe sütnek ijedt fények,
ott lapulok a hajlatokban
repedésekbe idomultan.
Mint a por. Nem! Annak árnya,
a lélegzések vitorlája,
beszűrődő alig napok
összezúznak, halott vagyok.
Nem is, annak miazmája,
gyűrű, a Hold karimája,
olykor látszom – viharidő,
süssön át egy május-eső.
Nyomtatás (Ez a visszaemlékezés egy korábbi – feltehetőleg a naplómból – elveszett írás pótlása, aktualizálva) Anyám holnap lenne száztizenkét éves, éppen halottak napján. Mindig félt is a haláltól. De ki nem? Ő neki azonban elegendő volt, ha a házunk előtt [… Tovább]
Nyomtatás (A cséplőgép hátsó kerekén apám ül, a fűtővillát tartó alak anyai nagybátyám.) Bevezető Nem ez az első eset – amiben, bizonyos értelemben -, idegen tollakkal ékeskedem. Egyetlen mentségem abban áll, hogy mindkét behívójegyet egy-egy „közeli” hozzátartozóm kapta, csaknem [… Tovább]
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás Gimnáziumi magyar dolgozat/pályázat része, hogyan született Arany János disztichonban írt sírfelírata. Nyertem. Zörren a fű, csak sarló a Hold, Fellegek úsznak, alant járnak, Villan a képzet, s szertefoszol, Jőnek helyébe rémes árnyak. Fehér ruhában deli leány, Jár-kel az éjben, [… Tovább]
Nyomtatás Az Álnok . Álnok lelkéből ömlik a vér. Benne még mélyen háború ég, lobog, egy apró szikra elég és beleroppan a mindenség. Én állok, csendben emlékezem, ősz-ruháját szekrénybe teszem. Tél is volt, s mikor jött a tavasz, a hidegség [… Tovább]
Nyomtatás Az alagsori kislakás hálószobájában fekszem, szerdai nap. Aludni már nem tudok, de még felkelni sem. A mobil bekapcsolva pihen a lepedőn mellettem. A szoba csöndjét megtöri a csengőhang, ismeretlen szám villog a kijelzőn. Utálom az ismeretlen számokat, de azért [… Tovább]
Nyomtatás Lajoska azon a bizonyos keddi napon megint idegállapotba került és úgy érezte, nagy-nagy szüksége van valakire. A szocreál kocsmában az obligát tüske után Olivérrel került egy asztalhoz, de már nem emlékezett a vezetéknevére, talán Rajnai vagy Irsai, mindegy, [… Tovább]
Nyomtatás azt hiszem már egész pici koromban hallottam róla anyuék mesélték hogy az egyik papámnak is volt távoli dolognak tűnt és arra gondoltam hogyha jó leszek talán nem is kér belőlünk aztán apumama is találkozott vele akkor már nagy [… Tovább]
Nyomtatás Tompa, mély zúgás töltötte be a fekete alföldi éjszakát. Kezdetben egyenletesen pulzáló hümmögéssé erősödött, majd fütyülő-pattogó rikoltássá szelídült. Azonban mielőtt teljesen elhallgatott volna, a tájat vakító fényár borította be, másodpercekkel később pedig óriási hangrobbanás remegtette meg a levegőt. [… Tovább]
