Vaskó Ági : Jégbe zárt világ

 

 

Fehér halállal jött a tél,

a szűzi-fehér hó helyett

ónos esőt hozott a szél,

s a kormos éjre ráhegedt.

 

Imára kulcsolt kezeken

reményt remél az áhítat…

miközben kint az ereszen

a hízott jég halált itat.

 

Csipkét horgol a fürge dér

– kristály a fonál, jég a tű –

ám amit alkot mit sem ér,

ha halált sír a hegedű.

 

A csupasz, vézna bokrokon

fázva feszül ki szemfedél

a villanydróton, s oszlopon,

jégcsap – sóhaj – földig ér.

 

Nyarat sirató vézna fák

rogynak térdre a súly alatt,

jajongva sír száz száraz ág,

míg földre hullva szétszakad.

 

Dermedten jön a másnap el,

ezüst lesz holnap jég-világ,

mindent vasmarkú kény ölel,

és szirmot bont a jégvirág.

 

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 106 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.