Seres László : Életre halálra

 

Könnyeket őrző
síri csendben
elnémultak harangjaink.
Öblös ércfalon
megmételyezett
bánat holt virága,
égbe kiáltott fájdalom.
Összetört harangzúgás,
vágyakozó hit remeg.
Szélnek buzdul újra,
míg megnyugszik
a lázadó szív.

 

Minden pillanattal
küzd az elmúlás,
s a tétova újrakezdés.
Jeltelen csend ez,
hol zajt szül a kín,
s felhorkan keserűn a jaj
magadba zárva.

 

Így hordja óvón
édes terhét
burkában a föld,
magzatát anyaméh,
s hiszi világra jön,
mint a remény:
kínban, vérben.

 

Életre.
Halálra.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.25. @ 10:22 :: Seres László

Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.