Király Attila : Nélküled

 

 

 

Üresen kongok, mint kivágott nyelvű harang
utolsó rezdülése bolyong parttalan.
Visszacsendülni vélem fülembe
simított sóhajod rezdüléseit,
ujjaid kezembe kulcsolt ima
kettőnkért, de te már nem vagy itt.

 

Percenként juttatsz eszembe valamit,
de ki nem mondott gondolataid
némasága belém fojtja a szót,
alakod közös fotónkról délibáb,
a pillanat utánad sóhajt még egy utolsót,
majd igyekszik többé nem gondolni rád.

 

 

Aludj! Téli álmod hirtelen teríted rám,
kezem éber álmában lágyan ér hozzád,
én még úgy sugallnám a szív dalát,
mint esti szél cirógatja a fák haját,
hullám harapja szeretve medre két oldalát,
úgy sodor folyton utánad a sajgó vágy.

 

Testemre fonódó ölelésed emléke
láztól izzó, cserepes tőle a szám.
Kiszáradt könnyek, fény helyett
kihűlt évszakok, azt mondod nincs tovább,
…nélküled üres szívdobbanás,
sötétre alvadt vér vagyok. 

 

 

2014. 11. 22. 01:20 

Legutóbb szerkesztette - Király Attila
Szerző Király Attila 83 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.