Rozoga minden,
mint az öreg ház,
melyről a csoki máz is
lekopott
– hiába, semmi nincs ingyen.
Eltörött minden
ami eddig ép volt,
a félig kész egész,
ez a negyven év
– pedig semmi nem volt ingyen.
Kezemben minden:
a mankó, a kalapács,
az üveghegyek apró
szilánkjai
– ha szorítom, vág és elered.
Zsebemben nincsen
se fénykép, se semmi.
Teret nyert minden
emlék.
Szorítlak, vágsz – elered.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.06. @ 14:25 :: Jagos István Róbert