Marthi Anna : futale

 

 

 

Futottál-e szárnyas kezekkel

virágos mezőnek adva talpad

ütemes érintéseit?

Persze – belealudtam.

Kinőtt egy púpos álmom. 

Játszottam a szavakkal,

ahogy gyerekként szerettem

felnövésem titkait,

álmomból úgy riadtam,

karom utánad nyúlt,  

már lemondón aludtad

legszebb álmodat,

hogy gyümölcsöt kért

a szám, és adtál helyette

csókokat, megmentve

így magunkat

tudásunk fája alatt,

és ha lecsatolt biciklivel

is, de azért ezentúl is

a feljövő Holdra bambulunk.

Te ott – én itt. Bárhogy hangzik,

ma elmondom neked,

milyen sanyarú volna

életem, ha sosem

ismerlek meg,

és könnyeim közt

csak istenítenélek. 

Talán levelem nem jut el

hozzád időben, azóta

gyerekülést kellett

rászerelni a kétkerekűre.

Egyedül élek. Míg

képzeletben hiszem,

hogy a másik felem

(igazi férfi mint)

Te vagy, tudom,

ha másképpen

élünk, megmentjük

szerelmünk, mert

valósra álmodjuk.

De önbizalmam

álmaink csecsszopója

lett. Felnevelem,

addig is az Isten

sokáig éltessen!

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak