Schifter Attila : Rézszínű álom

 

 

 

Elhagyatott,  dőltkeresztű  temetőben  jártam  

( gyermekkorom  Zalaegerszegén  voltam,  tudom )  

egyedül  (f)áztam  furcsa,  idegenfényű  nyárban  

 kalászmező  rézlett  a  hantok  közötti  úton  

és  valami  magas  fű,  ameddig  a  szem  ellát,  

’s  felette  az  a  pisztácia – penészű  égbolt   

rejtőzködő  sírok  sírtak  elmúlásnovellát 

életfájdalmakról,  miket  a  Sors  elpocsékolt.  

 

Váratlanul,  egy  magas,  fiatal   jött  elém,  

a  lehajtott  arcát  dús,  vörös  haj  koronázta  

és,  ahogy  reám  emelte  égkék  tekintetét;  

türkizén  általszántott  egy  fájdalombarázda.  

Végigsimította  kezem,  mikor  továbbgázolt 

mellettem  szótlan    ’s  már  tűnő  emlékfoszlány  a  lány, 

de  szemében  őszinte  féltés  ragyogta  láz  volt. 

 

Halvaszületett  nővérem  jött  el  hozzám,  talán. 

 

 

( 2013.  február  21. ) 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.