Fehér Csaba : Harminckilenc

 

Ókútba hullnak a szavak,
csobbannak vissza az emberig
neszek, emlékek, freskók és farkasok,
s az a szép fényes nap mára olvadt méz:
Nem félek.
Mind csak egy porszem Zeusz küszöbén,
hol a hullámokat kergeti Pilátus, Mózes, meg én.
Disznótor volt a télen és álarcosbál,
a születésnapomra a Katalin utcából hoztál
nekem virágot,
de a tündér az ajtón kívül maradt,
tudom, békekötésre vágyott.
Lásd, itt van a pillanat, mikor
elrejtőzhet a bárány és az őz,
eljön újra az ősz, s te várhatsz rám,
míg teljessé lesz a történet,
ami régimódi, mégis örök:
Te várhatsz rám, s én majd jövök!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.