dudás sándor : Piliscsév, szilveszter

 

Piliscsév, szilveszter

 

Hallgatlak. Emlékeket

idézel. A szomorúság

leleng a völgybe. Madárraj

örvénylik a templomtorony

körül. Lábunknál Milka kutyus

farkcsóválja szeretetét.

Számára ismeretlen félelem

szívverésére figyel, mintha tudná

miatta jöttünk. Az éjszakában

 tűzijáték, petárdák durrannak.

A falu utcái groteszk részek:

ágak közül, házaktól takartan

szürkekígyóznak.

Pár rohadó birs az ágon.

Csupasz diófák ágai bólintanak

valamire. Teraszon pad,

eresz alatt kivilágítva

csüggő díszfüzér: ünnepáldozat.

A nyárból maradtakon

csemegézik a gondolat.

Távolban lebukó Nap színeivel

kisminkelt bazaltköves

hegyvonulat, jártunk arra –

mondod. Bólintok rá.

A föld szív-csakrája e vidék.

Elvágyás suhan át az ittlét

pillanatain. Bent a szobában

karácsonyfás asztal,

meghitt fények díszeivel.

Új évre virradunk. Őszből

előjön sétánk a Kálvárián.

Képzelt Körmenet közeleg

a kanyargós mélyből. Felhőkbe

pólyált hold úszik a feszületre.

Lassan összefogja a szürkület.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.