Marthi Anna : Szabad

Oly rég voltam szerelemben. Gyerekek nélkül, felszabadultan. Istenem! Er?ltetés és gátlások nélkül, a természetesség ruhámban! Ma vagyok, aki egy kád vízben, mécsessel, orosz füstöl?vel, turbán, pongyolában, apró lábaimon szaruréteg, repül? mezítlábbal a föld felett, elismerem ezekhez is kellene, valaki aki fülig elégedett velem, amint összesöpört érzelmeket szóban kivitelezek.

Ehelyett, nem ez van. Talpam jéghideg, segítenék a kolduson, forró teával tenyerét melengetném.

Elég is, többet az ember mit is tehet? Segítségb?l születhet a legtisztább ember-szeretet.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak