H.Pulai Éva : Kosáryné Réz Lola

Nyomtatás

Kosáryné Réz Lola (Selmecbánya, 1892. december 7. – Budapest, 1984. december 27.) író, műfordító.

MAGISTERARBEIT

„Kosáryné Réz Lola első regényei“

„Die ersten Romane von Lola K. Réz“

Kosáryné Réz Lola életművének bemutatása a Filoména és Álom című első regények

vizsgálata alapján a kortárs kritikák tükrében

Präsentation des Lebenswerkes von Lola K. Réz durch die Analysen ihrer ersten Romane

Philomena und Traum mit Hilfe der zeitgenössischen Literaturkritiken

Verfasserin

Bakk.phil. Timea Hipf

angestrebter akademischer Grad

Magistra der Philosophie

Wien, im Juni 2009

Studienkennzahl lt. Studienblatt:         A 066 853

Studienrichtung lt. Studienblatt:          Ungarische Literaturwissenschaft

Betreuerin / Betreuer:                          Univ. Prof. Dr. Pál Deréky

Hipf Timea: Kosáryné Réz Lola első regényei (diplomamunka)

részlet

Kosáryné Réz Lola (1892-1984)

2.2 Életrajz – a kibontakozás évei

A felvidéki Selmecbányán Richter Eleonóra néven 1892. december 7-én látta meg a napvilágot egy tradicionális, értelmiségi, régi magyarországi család másodszülött gyermekeként. A születési helye meghatározó volt az életében: „Selmecen születtem és szívvel-lélekkel Selmecinek érzem magamat. A regényeimnek is ez a háttere talán az egyetlen Pápaszem kivételével. Gyermekkoromat is két év híján itt töltöttem.”64 ugyanúgy, mint az a tény, hogy születésnapja a Mikulás-ünnep másodnapjára esett: „… ez az ünnep kissebítette az én születésnapom fontosságát”65. Idősebb nővére, Emmuska már az ő születése előtt meghalt. Ez is mélyen befolyásolta a kislány lelki fejlődését, akinek még öt testvére született, így ő lett a legidősebb. Az elhunyt nővér sírját gyakran meglátogató Lola gyermekes szentimentalizmussal gondolta: „hogy inkább neki (Emmának) kellet volna életben maradnia, ő többet ért volna és mindenki jobban szeretné, mint engem.”⁶⁶

Apja, a szigorú főiskolai tanár, Réz Géza⁶⁷ nem tűrte sem a léhaságot, sem később a flörtölést. Lola már négy éves korára megtanul édesanyjától olvasni és írni. Okos kislány hírében áll, így hat éves korában beíratják a szélaknai zárdaiskolába, ahol rögtön a második osztályban kezdheti a tanulást. Az iskolaigazgató –„egy kedves öreg pap, aki élete utolsó napjáig magyar ruhában járt”⁶⁸– szeretteti meg vele a történelmet. Az iskolában mindenki kedveli a kislányt, Mókuskának becézik. Szellemi vezetőjének azonban anyai nagyapját tartja, aki „[s]zegény asztalosmesternek volt a fia és tizenhat éves korában mezítláb jött Selmecre. Itt folyton előrehaladt és végül ő lett az utolsó bányagróf. Péch Antalnak hívták.”⁶⁹ A rákövetkező évben apját kinevezik a Minisztériumhoz, így a fővárosi felsőbb-leányiskolába kerül, ahol „[i]degen volt minden és mindenki. A lányok – előkelő városi gyermekek, – lenéztek, mert sem a ruhánk, sem a beszédünk, sem a viselkedésünk nem volt olyan, mint az övék. […] Senki sem ért meg az iskolában, – úgy éreztem. Csak a lázadó érzés lett mindig erősebb bennem, hogy majd megmutatom én ezeknek a kényes lányoknak, akik elhúzódtak mellőlem, mi lesz belőlem egyszer. Vad és fantasztikus álmaim voltak.”⁷⁰ A vidéki iskolából kitőnő bizonyítvánnyal érkező Lola hamar megtanulta, „hogy nem én vagyok az első a világon.”⁷¹ Két évvel később visszakerül a selmeci zárdába, ahol ismét rajong az iskoláért és a költészettan-tanítónő biztatására minden szabadidejét az írásnak szenteli. Első költeményét már öt éves korában Tintaömlés címmel a testvérei rosszalkodásának követően kiömlött tintáról verselte meg, amely így hangzott:

Jaj, jaj, jaj,

Szörnyő a baj,

Kiömlött a tinta,

Hamar Géza Marcsa,

Géza, Marcsa borították,

Szörnyülködve fel is mossák.

Buzgólkodnak szörnyőképpen

S már a szappant hozzák éppen,

Amikor bejön a tata,