Vadászi Árpád : Ez egy töknormális darab

Szín: egy töknormális városka f?tere

 

Hírmondó:

Közhírré tétetik!

Feje vétetik,

ki nem hallgat ide,

mert h?, de üde

híreket mondok,

figyeljetek hát, ha nem vagytok bolondok!

Tudja meg most Piripócs és Kecmecbánya,

megszületett a királyi pár egy szem lánya!

Ünnepel a palota és ünnepel a tömlöc,

az új jövevény neve az, hogy Gömböc!

 

Nép1:

Ezt nem hiszem el!

Ki az, ki ilyen nevet kiszemel

egy királyi kisdednek?

Egy csepp értelme sincs ennek.

Mindenki nevet,

ha meghallja ezt a nevet

majd,

persze kivétel a süket fajd.

Elvégre a lány apja a király,

neki egy töknormális név kijár.

 

Nép2:

Tán kerek

az a gyerek?

Te tudsz valamit, mondd, ó

Hírmondó!

 

Hírmondó:

Hogy tudjam mit, miért, nem az én dolgom,

csak fel-alá hordom

itt a hírt,

amit az élet írt. /elmegy/

 

Szín: a királyi palota kertje.

 

Király:

Jaj királyné feleségem,

bizonyosan végem!

Megszületett lányunk, az ég hozzánk kegyes,

de gömböly? az árva, sehol sem hegyes.

 

Sajnos kicsit pufi,

olyan, mint egy lufi

az alakja,

az a gyerek az egész pólyát belakja.

Országomban átlagos a kenyér, a hús, a bor,

átlagos az átlag életkor,

átlagos a tet?, átlagosak a falak,

a királylánynál is kötelez? az átlagos alak.

 

Királyné:

Legyen az élet titkos, nagy talánya,

hogy miért lett a királynak a lánya

nagyobb, mint a sokévi átlag,

de engem bánt, hogy ezért csüggedtnek látlak.

Ne legyél bús,

mert Gömböckénken dús a hús,

az egészségt?l majd kicsattan,

az ilyen lány, t?zr?l pattan.

 

Király:

Ha feln?,

és lesz bel?le deln?,

olyan tág lesz bájai határa,

hogy udvarom ruhatára

azt nem tudja befedni.

Akkor mit kezdünk ezzel mi?

Mi lesz, ha a trónon nem fér el,

a kincstárnok majd egy nagyobbat bérel?

Nem, itt valamit kell tenni,

kell jó megoldásnak lenni!

Asszony! A töménytelen eszed,

jó, ha most el?veszed!

Süss ki egy tanácsot,

mint a kalácsot!

 

Királyné: /valamit súg a férjének, az hevesen bólogat/

 

Szín: a töknormális városka f?tere

 

Hírmondó:

Közhírré tétetik,

ki ide nem hallgat, annak feje vétetik!

A királyi parancs szerint mától,

az evésben senkit semmi sem gátol!

Töknormális, ha valaki habzsol,

nassol,

eszi a szalonnát, a májat,

növeszti magára a hájat!

Annak szép a küls? burka,

akin sok a zsíros hurka!

Töknormális országot lakják ezentúl kerek

emberek!

Szakácsok,

hozzatok köményes süteményt, kalácsot!

(És ti nép most legott,

ezt a maszlagot

egyétek,

ne a kamrába tegyétek!)

 

Nép1:

Ezzel a hírrel,

nem mindenki bír el.

Az asszonyt inkább érdekli a ruhája, a kontya,

azt sem tudja otthon merre van a konyha,

amit f?z, b?zlik a kozmától.

Nagy bajt okoz mától

e királyi parancs a házamban.

Kiráz a hideg, lázam van!

De úgy látom, nem lehet mit tenni,

a királyi utasítást komolyan kell venni,

kényszerb?l az ehetetlent is meg lehet enni.

 

Nép2:

Jó ez nekünk,

hogy ennyit együnk?

Ha tele a szánk,

kevesebb a gond ránk?

 

Szín: a királyi kert

 

Király:

Szétreped a hasam,

olyan jól érzem magam,

belém rekedt a szusz,

tele vagyok, mint a déli busz!

Nem látom a hasamtól a lábamon a sarut,

ha mozdulni akarok, kell hozni egy darut.

Kedvesem a te tested is duci,

szép vagy, mint egy vajas buci.

 

Királyné:

Kimondom kereken:

másnak hízelegj ne nekem,

tudom jól, hogy a fenekem

ha nagyobb lehetne,

szépségversenyre csak akkor mehetne.

Szerte az országban,

senki sem tartja a háját kordában,

mint a tenger,

annyi a kövér ember,

senki koplalni nem mer!

Gömböcke is belépett a 16 éves korba,

besodoródott ? is az eladó sorba.

Kéne neki egy kér?,

akinek húsa faltól-falig ér?,

egy kedves, tohonya fiú,

aki dús vonalaira hiú.

 

Királylány:

Anyuska, Apuska,

dördüljön el az ágyú, a puska!

Járják be hírmondók a tájat,

jöjjenek a kér?k, kik viselnek hájat!

Jöjjön mindenféle legény,

lehet gazdag, lehet szegény,

a lényeg, hogy egy nekem tessen,

s velem szerelembe essen.

 

Király:

Te mindig szívünk közepében állasz,

hát szabadon válassz

férjet magadnak,

szüleid ehhez mindent megadnak.

És mivel elhagytam már életem delét,

v?legényed ráadásul megkapja királyságom felét.

 

Szín: a városka f?tere

 

Hírmondó:

Közhírré tétetik,

ki ide nem hallgat, annak feje vétetik!

Figyeljen ide közel és távol,

minden gyáva és bátor,

nagy, közepes és kicsi,

Roland, Krisztián és Ricsi!

Férfiú, ki rendelkezik töknormális testtel,

és a királyi várba eljönni nem restell,

szívesen látott, mint kér?,

legyen alacsony vagy a meszelt égig ér?!

Gömböckénk e napot már várta,

szívét kitárta,

és hogy ne maradjon rajta a párta,

kiválasztja magának a párt a

jövend? évekre.

És most rátérek a további érvekre:

mivel királyunk már elhagyta élete delét,

a v?legény ráadásul megkapja a királyság felét.

 

 

 

Nép1:

Hogy elszállt az id? Istenem,

nemrég született Gömböcke kisdeden!

 

Nép2:

Most majd jönnek ide mindenféle népek,

nyüzsögnek az idegenek, ahova csak lépek.

A fogadóban meg minden kaját felesznek,

ilyenkor még szörny?bb dolgok is megesnek.

 

Királylány:

Jujjj, nézzetek oda!

Hát nem csoda?

Olyan hosszú a kér?k sora,

mint egy óriáskígyó!

 

Királyné:

Így jó!

 

Királylány:

Melyik legyen a férjem?

Azzal a sz?kével beérjem?

Vagy mégis az a másik hercig?

Még gondolkodom pár percig.

 

Király:

Lányom, jól gondold meg hiszen,

neked kell vele élned, ha jól hiszem.

Nézd, ott jön a katonás Durrbele!

Ahogy a terembe lépett, minden vele lett tele.

? déli határaink várainak ?re,

olyan szép kövér, hogy majd szétreped a b?re.

 

Királylány:

Hát azt hiszem, van igazság benne,

bár egy kicsit kevesebb bel?le, tán  több lenne.

És ki az ott, kinek a formája csontos,

üstöke fekete, bozontos?

 

Király:

? Soványka Bódog, a szomszéd király fia,

kár lenne tagadni, szép szál dalia.

 

Királyné:

Most akkor legyen kövér

vagy ösztövér?

 

Királylány:

Mi lenne Apám,

ha ?t választanám?

Ha a férjem Bódog,

akkor leszek boldog!

 

Király:

Aki férjedként ideáll,

országomban abból lesz ideál.

Uralkodásom elmúlt évei alatt,

rendben haladt

minden,

ne lépjünk most hátrafelé innen.

Az emberek hálát adnak nekem és az égnek,

a hízás lázában égnek,

mindenki tartja egyensúlyát,

mert hagyom, hogy egyen, súlyát

növelje,

és gyermekeit is erre nevelje.

Mit képzelsz, hogy lehet ezzel a nép elé kiállni,

és a fonákjáról mindent visszacsinálni?

 

Királylány:

Ett?l fájjon a politikusok feje,

választottamnak mellettem a helye.

Hiába hiszi bárki,

hogy  Bódog királyfi

sovány, silány!

Én nem vagyok holmi tanyasi lány,

ezért kijelentem,

ha nem lehet a szentem

a férjem menten,

akkor én zörg? csontú piszkafa leszek,

mert magamhoz eztán csak leveg?t veszek! 

 

Király:

Úgy látom kedves feleségem,

az összes eleségem

dobhatjuk ki az ablakon,

nem élhetünk tovább ilyen hizlaló abrakon.

Adjunk túl ezen a galád fánkon,

hogy a családfánkon

tovább növesszünk,

nehogy a történelemb?l kivesszünk!

 

Királyné: /valamit súg a férjének, az hevesen bólogat/

 

Hírmondó:

Közhírré tétetik,

ki ide nem hallgat, annak feje vétetik!

Mától mindenki lehet vékony,

izgékony

esetleg tohonya,

rezg? húsú, mint a kocsonya!

Nem írja el? királyi parancs,

hogy narancs

vagy szalonna

álljon-e a spájzban halomba!

Legyen, aki országunkban sportol,

olyan is, ki erejével spórol,

hódol az evésnek,

soknak vagy kevésnek!

Mindenki maga keresse a választ,

hogy milyen megoldást választ!

Ezentúl nem kövér, nem sovány senki,

töknormális mától mindenki!

Nem kell senkinek engedélyt kérni,

miként akar élni!

 

Nép1:

Jaj, de jó! Ezentúl magam döntök,

hogy magamba milyen ételt, italt döntök!

 

Nép2:

Én szeretem a sokat magasztalt

roskadásig teli vacsora asztalt,

másrészt az élet nem az a bál,

ahol az ember bezabál.

Imádok enni,

de karcsú is akarok lenni.

Mit tegyek,

egyek vagy ne egyek?

 

Hírmondó:

Közhírré tétetik,

ki ide nem hallgat, annak feje vétetik!

Lehull most a titokról a lepel,

együtt ünnepel

hazánkban mindenki,

ki nem vándorolt még innen ki!

Frigyre lép ma Gömböcke és Bódog,

saláta és hot-dog

lesz komám

a lakomán!

Mindenkit várunk,

mindenki el?tt nyitva áll a várunk!

A mennyei menyegz? megkezd?dik máris,

mától a Hírmondó is töknormális!

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.