Király Valéria : Visszatérő kép… Ciprus II.

A mesélő tovább hív téged a sziget nyugati része felé, Limassolba, a Troodos hegység kanyargós útjaira, majd vissza a tengerpartra, Paphosba a fehér sziklához, Aphrodité születési helyéhez.*

 

 

Ha a turisták elől eldugott tengerparton volt alkalmad megpillantani az idős nénit, aki csöndben és derűsen mosolyog, láthattad… nem tudja mi a stressz, pedig talán neki se könnyű az élete, de másképp fogja fel — másképp éli meg, mint mi. Talán azt a szépséget tartja többre, amit a természet adott és nem azt, ami pénzzel megvehető.

            Az üdülőövezet elhagyása után megváltozik a világ. A többnyire egyirányú, keskeny, kanyargós utcácskákon szinte lehetetlen gépjárművel közlekedni és nem is érdemes. Ha nem átutazók vagyunk, izgalmasabb gyalog. Nyitott ajtajú házak — hétvégén és este — az ajtók előtti utcán, kis asztalnál üldögélő, tisztán öltözött férfiak. Kockáznak, kártyáznak, beszélgetnek. Néhol — láthatóan mértékkel — tejszínű Quzo a poharakban. A feketeruhás idősebb asszonyok mindenhol háttérben maradnak, de a kitárt lakásajtókon át belátni a mozaikpadlós nappalikba. Hatalmas bőrfotelekben üldögél és beszélget, színes ruhákban, gyermekekkel a nagy család. Televízió bekapcsolva, fekete-fehér családi képek a falon.

            A fiatalok a fővárosban, Nicosiában képzik magukat, majd ott élnek, dolgoznak, bankokban, irodaházakban, autószalonokban, iskolákban, egyetemeken és előbb-utóbb ott kötnek házasságot is, kivéve a jelentős számú ciprusi fiatalt, aki Magyarországon töltötte egyetemi éveit és innen visz feleséget, vagy ide húzza a szíve, a mi szép országunkba.

            A városokban bankok, autószerelő és kovácsműhelyek, autószalonok, éjjel-nappal nyitva tartó kis élelmiszer- és ajándékboltok, ahol minden kapható és láthatólag egy egész családnak biztosítanak jövedelmet a megélhetéshez. A megélhetési forrás jó részét az ide látogató turisták hozzák a ciprusiaknak.

            A szigeten az elfogadható jegyárú kék buszok folyamatos közlekedést biztosítanak napközben, de este és éjjel a kissé drágább hatalmas, mercedes iránytaxik fuvarozzák komótosan a hosszabb útra igyekvőt. Legokosabb a bérautó kölcsönözés, ami okozhat az ide látogatónak némi problémát a baloldali közlekedés miatt, de mindezt ellensúlyozni tudja, ha piros rendszámú bérelt autójával figyelmesen közelíti meg a minden útkereszteződésnél prímán tájékoztató körforgalmi jelzőtáblákat és megfelelő sebességgel halad a jól kiépített autópályákon. Ami egyáltalán nem okoz gondot, az a nyelv. Szinte minden ciprusi beszél angolul.

            Elérve Ciprus második legnagyobb városát, Limassolt, az öbölben magasló tengerjáró hajókról azonnal látszik, hogy ez a sziget legfontosabb kikötője. Régi negyedével ellentétben a tengerpart modern, kulturált, tiszta: minden igényt kielégítő üzletekkel, lüktető élettel, a Limassol Múzeummal, mely a város és környéke összes ásatási leleteivel áttekintést nyújt az újkortól a késő középkorig itt élt népek életmódjáról. A bronzkori, a mükénei korszak edényeitől a Görögországból importált feketealakos és vörös alakos vázákig. Gyönyörű arany ékszerek különböző korokból, melyek egy kikötői építkezéskor kerültek a napvilágra az i.sz. hetedik századból.

            Limassolban rendezik meg a sziget két legfontosabb fesztiválját, a pünkösd előtti karnevált és a szeptemberi borfesztivált. Ez a város a ciprusi szőlő- és bortermelés, valamint általában az élelmiszeripar legfontosabb bázisa. Itt a Ciprus italait előállító KEO nagy konyak- és likőrgyára, valamint sörgyára is.

            A közelében fekvő ősi Kourion királyváros egykori színházában nyaranta koncerteket és színházi előadásokat rendeznek.

            Limassolban vette nőül a középkorban Oroszlánszívű Richárd Navarrai Berengariát, akit Anglia királynőjévé is koronázott. A ma Kolossi néven ismert középkori kastélyban a lovagok a borkészítés fortélyait is gyakorolták, ők készítették a világ első önálló néven ismertté vált borát a Commandaria édes desszertbort. A sötét aranysárga, jellegzetesen hasas üvegben palackozott bor íze hasonlít a mi Tokaji Aszúnkhoz. Annak, aki elhagyja Ciprust érdemes hazahoznia egy üveggel, hisz nem exportálják, csak Cipruson kapható.

            A Troodos hegység aljától kis falvak között kanyargós szerpentin vezet egyre magasabbra, a Kykko-i kolostor felé. A fenyvesek között sétaösvények, kis falvak bújnak meg a völgyekben. Minden falunak van valami specialitása. Ezeregyszáz méter magasan Padulasz, a cseresznyéjéről híres, de van olyan falu, amelyik az almájáról, barackjáról, vagy arról, hogy ott különleges édességet készítenek.

             Sok évvel ezelőtt még Larnaca tengerparti sétányain is látható volt a kézzel tolható, itallal és csemegével teli kocsi, hogy a turista megfelelőképpen álmélkodva vásárolhasson. Itt, a hegyi falvakban helyben termett hatalmas mandulával, dióval, mogyoróval, pisztáciával, az itt készített különleges édességekkel, no és üvegben konzervált apró madarakkal töltik meg — merthogy bármennyire nem szimpatizálunk vele —, ez is a ciprusiak egyik csemegéje.

              Azt gondolnánk Ciprus nevéről, hogy jellemző növénye a ciprusfa, de Ciprus Nemzeti Parkjában, a Troodos hegységben leggyakoribb a feketefenyő, a tölgy és a cédrus. Az igazi látványosság a Cédrusok völgye, mintegy negyvenezer cédrusfával, ahol — ha szerencsénk van — védett, félénk muflont is láthatunk.

              Ha sóhajtani kicsit megállunk, észrevesszük, hogy a sziklák között bizánci templomok rejtőzködnek, melyek közül kilencet az UNESCO a világörökség építészeti értékeinek részévé nyilvánított, freskói, illetve ikonjai miatt.

              Az egyik ilyen kis kápolnát épp elhagyja egy, a völgybeli faluban lakó idős pár. A néni haja kendővel leszorítva, mindketten gumicsizmában. Végeztek a kis templom takarításával. A keményített, ropogósra vasalt terítőket kisimították, az örökké égő gyertyákat kicserélték, meggyújtották, hogy fényükkel az arra járóknak megbékélést nyújtsanak. Két széket húznak egymás mellé a dombtetőre, s pihentetik szemüket a Troodos hatalmas hegyvonulatain. Hihetetlenül békés hangulat! A templomból kijőve, miután dobtál kis aprópénzt a perselybe — óvatos, lassú léptekkel —, boldogsággal a lelkedben osonsz el a hátuk mögött.

              Kykko helység kolostora erdős hegyvidéken mintegy ezerkétszáz méter tengerszint feletti magasságban épült. Ciprus legismertebb, legnagyobb és leggazdagabb kolostora. Valamikor birtokai voltak Kis-Ázsiában, Egyiptomban és Oroszországban is. Szigeten kívüli birtokait már elvesztette, de gazdagságára, fontosságára jellemző, hogy saját televízióadója, és postahivatala van.

              A kolostort Komnenosz Aklexiosz bizánci császár alapította ezeregyszáz körül és ő adományozta azt az ikont, ami Máriát a gyermek Jézussal ábrázolja, amelyet a legenda szerint Lukács evangélista festett. Csodatévő erőt tulajdonítanak neki, szárazság esetén körmenetben viszik fel a közeli hegy csúcsára. Ez állítólag meghozza az esőt. A kolostor főbejárata ragyogóan színes, régi stílusú, de a közelmúltban készült mozaikok díszítik. Kultikus ötvöstárgyak, arany- és ezüstborítású könyvek, régi ikonok…

              A vallásos ciprusiak számára legfontosabb, de nyitott zarándokhely, mely számol az idegenforgalommal, a nem ortodox vallású turisták igényeivel is. Rendezett épületek, gyönyörűen felújított falfestmények, készséges idegenvezetés, háborítatlan nyugalom, tisztaság, csend.

              Nem messze van III. Makarios érsek, az 1960-ban megalakult Ciprusi Köztársaság első elnöke síremléke, aki papnövendék volt a Kykko-i kolostorban és előre kiválasztotta nyugvóhelyét a közelében. Síremlékétől csodálatos kilátás nyílik a hegyvidékre.

              Tovább indulva mindenképp fel kell menni a csúcsra, Ciprus legmagasabb pontjára, az Olümposzra. A lejtők egész évben várják a sportok kedvelőit: télen a síelőket, tavasszal, nyáron a túrázókat.

              Ezerkilencszázötvenkét méter magasan — a közeli sípályák parkolójából akár gyalogosan is megközelíthető — a ciprusi Olümposz. Ellentétben görög névrokonával, mely közel ezer méterrel magasabb is, nem az istenek lakhelye. Egy brit katonai radarállomás dominálja a csúcsot, de a kilátás és az egészséges magashegyi levegő, párosítva egy finom tábla csokoládéval, igazán megér egy kis túrát.

              Lefelé suhanva a szerpentinen még gyönyörködhetünk a magas hegyekben, a különös formájú öreg fenyőkben, ölelésre tárt karú cédrusokban, s a hegytetőkön helyenként megvillanó hófehér templomokban.

              Paphos felé, a régi országút feletti dombtetőn helyezkedik el az Apollón-szentély, ami az i.e. nyolcadiktól a negyedik századig Ciprus egyik legjelentősebb kultuszhelye volt. Ami még ennél is lenyűgözőbb, az a pár kilométerrel nyugatabbra fekvő Petra tou Romiou nevet viselő festői part. A legenda szerint az idők kezdetén itt látta meg a napvilágot Aphrodité — a legszebb. Fehér, meredek sziklafal, türkizkék tenger, és négy-öt gigantikus méretű, tengerből kiálló szikla. Ezen kívül hatalmas, félelmetes hullámok. Tán az olümposziak haragja? Színes, lapos, ártatlan, apró mintás kavicsok. Aphrodité játékszerei? Bámulatos isteni kettősség. Legalább egy napot muszáj itt tölteni, de a legjobb visszatérni, újra és újra.

              Innen egy órányira van a sziget nyugati felének fővárosa és második nemzetközi repülőtere, a történelmi levegőjű Paphos. A város a kereszténység felvételében első volt. I.sz. negyvenötben történt, hogy Szent Pál az első uralkodót a keresztény hitre térítette. Itt vannak a rejtélyes kripták és barlangok — az egyiptomi mintára készült, sziklákból kivájt Királysírok —, melyekbe az i.e. harmadik századtól az i.sz. harmadik századig temetkeztek. Az UNESCO — hatalmas kiterjedésű múzeumként — a várost teljes egészében felvette a kulturális világörökségek listájára.

              Ha egy barna táblán Dionüsszosz háza, Théseusz háza, Orpheusz háza stb… feliratot látjuk, máris a város legérdekesebb részéhez érkeztünk, az ásatási területhez, a híres, késő római kori, mitológiai jeleneteket ábrázoló mozaikpadlókhoz. A páratlan mozaikok gyönyörűen megőrződtek, pedig tizenhat évszázadon keresztül rejtőzködtek a földben. A vízről nem szabad megfeledkezni, mert elviselhetetlen a forróság a kövek között. Az ókori művészek és a mai régészek ügyességét csodálva észrevétlenül bealkonyul, s pihenésre vágyik a test, a lélek: tehát irány ismét a tenger!

              Hangulatos a halászkikötő, mellette az erőd, körülöttük szabadtéri kávézók és tavernák kínálják a frissen fogott halakból készült fogásokat. Mi sem kellemesebb, mint hosszasan üldögélni a csendes estében egy könnyű halvacsoránál. Utána, egy pohár borral, esetleg stílusosan a mélytüzű bíbor ciprusi Otellóval a kézben szótlanul lesétálni a tengerpartra. Észrevétlenül köszönt ránk az éjfél, felidézve Szapphó az i.e hatodik század elején élt ókori görög költőnő versét…

 

                                                           Letünt a fiastyúk és a

                                                           hold is: tovaszállt az éjfél;

                                                           elmult a találka-óra

                                                           s én itt heverek magamban!

                          /Babits Mihály fordítása/ 

 

http://www.youtube.com/watch?v=suj7Zuwlf0U

Legutóbbi módosítás: 2012.09.16. @ 11:28 :: Király Valéria
Szerző Király Valéria 40 Írás

"Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek." [Móra Ferenc]