A kezét áldott, nyári nap sütötte,
a két gyerek ott villámolt körötte,
egy bő kosár, egy szögletes, nagy táska
ürült-telült gyors mozgását vigyázva,
lágy takaró a fű fölé terítve,
hogy hűtse is, meg illőn melegítse,
s az öltözés, a mozdulatok bája,
ahogy a szoknya, blúz húzta alája,
oly tökéletes volt a mozdulatsor,
hogy mit hogyan, hogy miként, s pontban akkor,
az egész ütemesen ment magától,
s úgy ölelte egy láthatatlan sátor,
hogy egy bámész se vette volna észre,
míg titkait kétrészesre cserélte,
ha párja visszatért a két gyerekkel,
még anya lett és úgy tett-vett, ahogy kell,
s mintha időt se áldozna magára,
úgy tért vissza a mozdulat sorára,
a szoknya hullt, már nem volt főszereplő,
kereszthúzással lekerült a felső,
az anyát lassan elfödte az égbolt,
s ahogy fölállt, már nő és csodaszép volt.
Gyula.2012.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.06. @ 06:51 :: Böröczki Mihály - Mityka
