P. Tóth Irén : Levegőt

Beteges mÁr ez a bánat,

vagy bánat fÉle – mindEgy.

Gondolkodni váGyom –

rothAdás nő a vilÁgon,

én meg sajnálgAtom magam.

 

Lassan nem lesz Semmi,

mit meg Lehetne tEnni,és

mit meg Ne lehetne tEnni.

 

Láthatatlan fAlakba

rÉseket vájnak/kiTörni vágyó indulatok.

Magamnak is hazudok.

Kuporog bennem a szédÜlet,

néha kiTör – nem tanulok.

Ezt kéne, azt kéne,

azTán meg: á deHogy! (LegyInt.)

Kétségek. MegInt.

 

ÁlomszamÁron ballag az Idő.

Ritkul a levegő.

Legutóbbi módosítás: 2012.07.06. @ 11:21 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.